Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-333
198 883. országos ülés 1894. április 2t>-áa, csütörtökön. a főrendiház f. évi április hó 25-én tartott ülésében : , Magyarország ezer éves fennállásának megünnepléséről, a mesterséges borok készítésének és ezek forgalomba hozatalának tilalmázasáról szóló 1893. évi XXni. tezikk végrehajtásáról, az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. tezikk 3. §-a alapján kiadott pótrendeletről, a budapest esztergomi helyi érdekű vasút engedélyezésének megtörténtéről, a Gunjától Bosznia határáig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezéséről, a kapósvár-mocsoládi helyi érdekű vasút engedélyezéséről, az 1893. számadási év L, II., és III. negyedében előfordult túlkiadások és hitelátruházásokról, az 1892. állami zárszámadásokról, az 1892. számadási év utolsó negyedében előfordult túlkiadások és hitelátruházásokról, az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap 1892. évi kezelésérő), az aldunai Vaskapu-szabályozás 1892. évi munkálatairól és költségeiről szóló jelentésekre, valamint az 1 892. évi XXI. törvényezikk alapján kiküldött országos bizottság jelentésére vonatkozólag hozott képviselőházi határozatokhoz hozzájárult. A két ház által kölcsönös egyetértéssel hozóit ezen határozatok országos határozatoknak jelentetnek ki. T. ház! Bemutatom végre Jász-Nagy KúnSzolnok vármegye közönségének feliratát a nemzetiségi izgatások meggátlása tárgyában, továbbá a Somogymegyei gazdasági egyesületnek Makfalvay Géza képviselő úr által beadott kérvényét az orosz és román szerződések tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Következik a napirend, de napirend előtt a földmívelésügyi miniszter úr kivan szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! A hódmezővásárhelyi események a közfigyelmet hazánk e pontjára terelték. Tanúja volt a t. ház egy e tárgyban tett mterpellácziónak, és a napisajtó is foglalkozik e kérdéssel. Egyes irányzatos lapokban állandóan az az alaphang észlelhető, hogy itt kizárólag a kormány a felelős, hogy a kormány mulasztásai okozzák e bajokat. Ezért czélszerűuek és kötelességemnek véltem a kompetens fórum, a törvényhozás előtt aktaszerííen kimutatni azt, hogy a kormány a bajok megelőzése és orvoslása tekintetében mit tett. Korántsem fogadhatom el azt a vádat, hogy itt semmisem történt, hanem utalhatok rá és bemutathatom azt, hogy épen ezen tárcza ügykörét messze túlhaladó tevékenységet fejtettem ki, és kérem a t. ház becses türelmét arra, hogy bár nagyon röviden, utaljak ezen dolgokra, (Sálijuk! Sálijuk!) a melyekből azután azt hiszem, a baj szanálására, vonatkozó következtetéseket is meglehet tenni. (Halljuk! Halljuk!) Óhajtottam volt már a tegnapi napon a napirend előtt ezen kérdéssel foglalkozni, azonban minthogy Eötvös Károly képviselő úr egy interpellácziót jelentett be, megfelelőnek tartottam ezen interpelláczióval kapcsolatba hozni ezen fejtegetést, de minthogy ő — nem tudom, mi okból — visszavonta interpelláczióját, most ragadom meg erre az alkalmat. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A fontosabbak közú'l öt dologra utalhatok, a melyek ez irányban részemről az év folytán történtek. Minthogy ott nagyszámú proletariátus van, mely földmunkával keresi kenyerét, és nagyszámú lakos van, kiuek kevesebb földje van, mint a miből meg tud élni, óhajtottam gondoskodni arról, hogy ezek lehetőleg munkával elláttassanak és lehetőleg kitelepíttessenek Mindkét irányban történtek lépések. Az idén nem, mint az hangoztatva volt, kevesebb vízszabályozási munka van a programúiban, hanem ellenkezőleg, a korábbi évekhez hasonlítva, igen sok. Nem untatom a t. házat az egyes mederrendezési, folyamszabályozási és belvízrendezési munkálatok felsorolásával, a melyek a Tiszán, a Kőrösökön és a Maroson folyamatban vannak, s melyeket az állam és nagyobb részben társulatok teljesítenek, de ezeknek a munkabére 4 és félmillióra megy, melyet 1894-ben fognak kifizetni. Ezt megelőzőleg felszólítottam az öszszes folyammérnökségeket, társulatokat, vállalkozókat, hogy legyenek tekintettel a fennálló viszonyokra és főképen békési, csanádi és csongrádi munkásokat alkalmazzanak. Mi lett az eredmény? Az, hogy épen ezen zavargásoknak színhelyéről nem több, mint 70 munkás jelentkezett. És ha látjuk azt, hogy itt egy munkásnak minimális bére, melyet az egységárak szerint megkereshet, egy forinttól két forintig emelkedik, sőt ha úgynevezett kordéval, egylovas szekérrel van félsz erei ve, 4- 6 forintig kereshet, akkor semmiesetre sem lehet azt mondani, hogy a munkahiány okozta azt, hogy ott zavargások fordultak elő. De nemcsak ez irányban történt lépés, hanem az irányban is, hogy a mezei munkára, s főkép az aratási munkára 17 vármegyében összeírassanak a diszponibilis munkások. Ez főképen a felvidéki munkásokra vonatkozott, de
