Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

j 88 :í3-- országos ülés 1894. azon, oly drágu és szigorú óvintézkedéseket foganatosítani, a melyek miatt nem egyszer volt alkalmam a házban panaszt emelni az azokkal járó intrikák, szekatúrák és visszaélések ellen, de mindig azt a választ nyertem a t. miniszter úrtól és a t. miniszteri közegektől, hogy »hallgassatok el, fizessetek, költekezzetek, szenvedjetek és tűrjetek, csak Németország ne tudjon erről, mert ez igen kényes kérdés, hogy a Németországon teremtett piaczot fentarthassuk, ezt pedig fentartani csak úgy lehet, ha állategészségügyi viszonyaink körül az óvintézkedéseket teljes szigorral végrehajtjuk.« No hát, igen t. államtitkár úr, mi szenvedtünk, tűrtünk, fizettünk, hiába! Szívesen elfogadtuk ezt, mert beláttuk, hogy nekünk existeneziánk van ehhez kötve. Összes hizott sertésállományunk kifelé gravitál. Nekünk csak ebben lehet a menekvésünk, és ime, itt van egyszerre a mi összes költekezésünknek az eredménye. íme, minden logika, minden következetesség nélkül a kormány kinyitja, megnyitja Romániának a határt, bejönnek onnan a sertések egy oly országból, a melylyeí szemben semmiféle állategészségügyi intézkedés nincsen, és nemcsak hogy bejönnek a sertések, hanem bejönnek országunk szivébe, fővárosa mellé, arra a piaczra. a mely az egyedüli piaciunk Németország felé, és itt tartják 30 napi kontumácziában és csak ha harmincz nap alatt egészségesnek bizonyultak, akkor engedik kimenni akár Ausztriába, akár Németországba. No, t. képviselőház, engedelmet kérek, de én ebben semmi logikát nem látok ; én ebben oly politikát látok, a mely első sorban a magyar gazdának az életérdekét veszélyezteti, mert kétségtelen, hogy ez a sertéshizlalás nem egyedííl az illető iparnak, az illető hizlalónak az érdeke, hanem a tenyésztőnek is érdeke, (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) Magyarország gazdaságának, úgyszólván, kiegészítő része, az egész országnak, úgyszólván, létérdeke. (Helyeslés hal felöl.) Én állítom, hogy nagyon súlyos lesz a csapás, melyet 1—2 év múlva érezni fogunk, mert hiába hivatkoznak arra, hogy ma Romániában 900.000, vagy egy és félmillió sertés van ; két év múlva lesz majd 10—20 millió, hisz semmi sem könnyebb, mint sertést szaporítani. Biztosítom a t. házat, ha S8—25 frankkal bírnak szállítani egy sertést, akár 50 forint értékűt, és ha ezen olcsó szállítás mellett ők még öt frankos tengerivel hizlalhatnak: akkor- mi nem konkurrálhatunk velük, akkor mi isszuk meg annak a levét, mert lehetetlenség lesz tenyészteni és hizlalni, és igen meg lesz nehezítve a mezőgazdaság vitele. (Igaz! Úgy van! balról.) április 25-én, szerdán. És mindez miért történik, t. ház? Azért, hogy az iparfogyasztáshoz szükséges anyagok és árúk minél olcsóbban szereztessenek be, és hogy a nagyipar, mely nem itt, hanem Bécsben van, minél nagyobb haszonnal dolgozzék. És mindehhez járul még az is, hogy ezen ipari terményekre a külföldön magas védvámok vannak felállítva, hogy oda be ne vitessenek, és a nálunk olcsón produkált iparczikkek ott konkurrencziát ne csináljanak. Hát, t. miniszter úr, ez a modern, liberális politikai irány, a mely a magyar gazdát kétszeresen sújtja, hogy saját terményeit elpocsékolni, és saját iparczikkeit túlfizetni lesz kénytelen ? Egy métermázsa gabonáért kap 5—6 forintot, és egy ruha vagy télikabát 50—100 forintba kerül? Az élettapasztalat azt bizonyítja, t. ház, hogy minden iparczikk drága, a nyerstermények pedig olcsón kelnek el. Ez, t. ház, a liberális politika, hogy újabb és újabb kedvezményt kap az ipar és illetéktelen befolyást gyakorol a búza árának alakulására csak azért, hogy néhány százalékkal magasabb osztalékot fizessenek a nyereségre alakúit társaságok, milliónyi kárára a gazdának. Én nem adnék senki kedvéért ilyen kiváltságokat. Magam is az országos gazdasági egyesület álláspontján vagyok, és azt mondom, ha méltóztatnak a védvámos irányt elfogadni, akkor állítsák fel ugyanazt a vámot Keletnek, mint a minőt felállítanak nekünk, Nyugatnak; (Helyeslés bal felől.) vagy ha a szabad kereske delem elveit pártolják, akkor érvényesítsék ezt mindenfelé, a mikor meg fogják látni, hogy minő különbség van a közvetlen szomszéd Rumánia és más államok között; mert más állam nyerstermények behozatala szempontjából igen keveset számít. Ne méltóztassanak folyton azzal jönni, hogy ilyen-amolyan magas politikai érdekből kell a, szerződést megszavazni, hogy ez nemzetközi szerződés, hogy a szomszéd államokkal békében, barátságban kell élnünk. Mi, t. ház, nagyon barátságosak vagyunk, csak azt követeljük, hogy a magunk érdekeit megvédhessük, és Ausztriával szemben ne mi igyuk meg a szerződésnek levét. Ezeket a frázisokat és állításokat a t. túloldal részéről már megszoktuk, de mi élni akarunk, mi létünket biztosítani akarjuk első sorban, és csak azután osszanak önök kegyeket, ha kegyek osztogatásával bírják csupán fentartani magukat. És minthogy ezen szerződésben nem csak esisztencziánkat nem látom biztosítva, hanem azt egye nesen veszélyeztetve látom, mivel azt tartom, hogy az összes magyar gazdák megélhetése megvan nehezítve, a minek más következménye nem