Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

332. országos ölés 1894. április 25-én, szerdán. 177 jon, de egyet nem kívánhatok, és ez az, hogy e felvirágzás a mi rovásunkra történjék. (Igás! Úgy van! a baldoldálon.) Ezzel a kisiparral úgy vagyunk, t ház, hogy a vámháborű alatt kiédesgették a mi iparosainkat, hogy olcsóbban jussanak az iparczikkekhez és egyúttal a románokat az iparra megtanítsák, és most, midőn az iparunkra már nincs olyan szükségük, mert azt elsajátították, mi fog bekövetkezni? Az, t. ház, hogy most már nem fognak vele törődni, ha visszamennek azok az iparosok Erdélybe, mert most már meg van nehezítve a konkurrenczia a vámok felemelése folytán, náluk pedig már meg van vetve az ipar melegágy:), úgy, hogy nyugalommal nézi, ha az iparosok hazamennek Erdélybe —' koldulni. Ez, t. ház, olyan gazdasági politika, mint a minőt látunk például az állami birtokok ke zelésénél. Az államvagyon zömét eladtak, és tán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy részét elfecséreltük. S mikor ez megtörtént, akkor az állam, hogy az előidézett bajokat némileg enyhítse, kénytelen drága pénzen birtokokat vásárolni. Ép ily politikát láttunk a nemzet legnagyobb kincsével: munkaerejével való gazdálkodásnál. Építettünk vasutakat és egyebeket, de idegen munkaerővel, ú^y, hogy legalábbb 100 millió forintot vittek el az idegen munkások Magyarországból, a mi szegény munkakereső népünk pedig éhezett, vagy kivándorolt Amerikába. Ilyen gazdasági politikát én nem pártolhatok, sem ezt a szerződést, mely határozottan a nemzet kárára van, el nem fogadhatom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A kereskedelmi miniszter úr kíván szólni. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Midőn az Oroszországgal való kereskedelmi viszonyainknak ideiglenes rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, már akkor kijelentettem, hogy az esetben, ha a t. képviselőház a fenforgó közgazdasági kérdéseket meg kívánná vitatni, nem térek ki a vita elől; és mi\el a Romániával kötött kereskedelmi szerződés előterjesztése alkalmából a t. ellenzék a közgazdasági kérdéseket tényleg fölvetette, és a kormány közgazdasági politikáját meglehetősen éles bírálat tárgyává tette: kötelességemnek tartom indokolni azt az álláspontot, amelyet a kormány elfoglalt akkor, midőn ezen kereskedelmi szerződést a t. háznak bemutatta, és annak elfogadását javaslatba hozta. Erős vádakat hangoztattak a kormány liöz gazdasági politikája ellen úgy a tegnap felszólalt Hoitsy és Issekutz képviselő urak, mint a ma felszólalt két képviselő úr is. Midőn ezekre válaszolok, talán szabad a t. ház figyelmét kérnem, mert hiszen igen fontos kérdésekről van KéPYH. NAPLŐ. 1892-97. XVIII KÖTET. szó, és igen határozott formában igen erős vádak emeltettek a kormány ellen. Mielőtt azonban átmennek magának a kérdésnek érdemleges részére, egy más kérdést kell tisztáznom, melyre Hoitsy t. képviselő úr tegnap hivatkozott, nevezetesen a statisztikai adatok kérdésére. Ő utalt arra, hogy azon statisz tikai adatokban, melyeket a törvényjavaslat indokolásaképen a t. háznak rendelkezésére bocsátottam, lényeges eltérések vannak. Magam sem tagadom, t. ház, ezeket az eltéréseket, sőt az indokolásban magam utaltam ezekre; min azáltal közöltem ez adatokat, és nevezetesen feszereltem a bemutatott törvényjavaslatot az osztrák-magyar vámterületnek statisztikájával, a külön magyar árúforgalom statisztikájával, és a román királyság külön árúforgalmának statisztikájával. Tettem ezt azért, mert habár az egyes részletekben és számokban eltérések, és pedig néha lényeges, százezerekre és milliókra menő eltérések mutatkoznak is e háromféle statisztikában, — a mint majd rá fogunk jönni, — végkövetkezményeiben mind a három statisztikából ugyanazokra az eredményekre lehet jutni. Az eltéréseknek okai ezekben a különféle statisztikákban a következők: először is az egyik statisztika származás és rendeltetés szerint, a másik feladási, vagy leadási állomások szerint, a harmadik pedig az átmenő vámhivatalok szerint mutatja ki a forgalmat. Ezekben a rendszerekben, melyekben a forgalom kimutattatik, igen természetes, hogy nem lehetnek egyöntetűek az eredmények, és ebben van már az eltérések egyik főoka. Lényeges különbség van a között ha az egyik statisztika kimutatja a feladott árúkat származás, illetve rendeltetési állomások, a másik pedig feladási és leadási állomások szerint. Mert hogy csak egy világos példát vegyek, a budapesti kereskedelem foglalkozik közvetítő és külföldi kereskedelemmel is; sok romániai árú érkezik Budapestre, mely tulajdonképen nem magyar fogyasztásra van szánva, mely itt a közvetítő kereskedelem kezébe jut; innen Ausztriába és a külföldre megy; Magyarország mai árústatiáztikája szerint, mint Magyarország importja szerepel, holott a román statisztika szerint és 1891 óta a vámterület statisztikája szerint is a származási és , rendeltetési állomásnak kitüntetése van alapúi véve. Az eltérésnek második oka az, hogy a kivivő állam a kivitel adatait kevésbbé pontosan jegyzi; a dolog természeténél fogva a kivitelnél kevésbbé hatályosán gya'íoroltatik az ellenőrzés, mert a kivitelnél semmit sem kell fizetni. Viszont abban az államban, hova az árú bevitetik, minthogy az illető állam vámot szed, természetesen jobban ellenőrzik a bemenő árút. így ".•••'."••. w 23