Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
166 381. országos ülés 189é. április 24-éiij kedden. nyok mellett a föld valódi értékének megközelítő százalékát Bem adja, (Igazi Úgy van! bal felől.) akkor, ha az a műmalom az ő részvényei után nem fog 12, hanem 8°/o-ot adni, nem fog fog 28, hanem 18°/o-ot adni, a műmalom részvényese saját tőkéjével sokkal jobban jár, mint az a birtokos, vagy azon pénztőzsér, ki pénzét kamatra elhelyezi. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem arról van itt szó, t. ház, hogy a malomipar tönkretétessék, hanem arról van szó, hogy a malomipar részvényeinek tőkéje a gazdaközönségtől jogtalanul elvont haszonban, osztalékban ne részesüljön. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) T, ház! Nem akarok tovább e kérdésnél és az egyes részletek felsorolásánál időzni; nem akarok még tovább is oly részletekre hivatkozni, melyek alkalmasak kimutatni azt, hogy valamint az Olaszországgal kötött szerződésben feláldoztuk az osztrák iparosok érdekében a borvidékek gazdaközönségének jelenét és jövőjét: úgy ezen szerződéssel szintén a magyar gazdaközönség rovására, de a magyar ipar haszna nélkül most a román gazdák és az osztrák iparosok fognak nyerni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem foglalkozom a részletekkel, hanem rá mutatok azon szempontokra, melyek, igénytelen felfogásom szerint, általánosságban is feltüntetik mindazon téves felfogásokat, a melyeknek a t. előadó úr, — s minthogy ő képviseli ezen irányt, — a t. kormány a magyar gazdaközönség érdekeit kész feláldozni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbalon.) Igénytelen felfogásom szerint téves a t. kormány indokolása, hogy Románia, állatállománya a vámháború idejében nagyon megcsökkenvén, hosszú időre nem lehet tartani a hazai állatállomány elnyomásától. Ha ez így van, t. ház, akkor ez épen azt bizonyítja, hogy Románia állattenyésztése csakis H Magyarországba való behozatal által prosperált; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ha ez így van, ez azt bizonyítja, hogy akkor mi ezen vámegyezményben Románia állattenyésztése érdekében akarjuk feláldozni a mi gazdaközönségünk érdekeit. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. EUenmondások a jobboldalon.) T. ház! Téves a kormány felfogásában azon indokolás, mely a statisztika azon adataiban gyökerezik, hogy míg 1881—1886-ig a monarchia kivitele Romániába 135 és behozatala 72 millió frank átlagos értéket képviselt: addig megfordítva, 1886 tói 1891-ig a kivitel 52, a behozatal pedig 14 millió frank átlagos értéket képviselt, s ebből mintegy felállítja azon tételt, hogy nemzetgazdasági szempontból is előnyösebb lenne a vámegyezmény megkötése, mert a míg vámháború nélkül a kivitel 83 millió, add : g a behozatal csak 53 millió frank értékkel apadt, és így a vámháború idején forgalmunkban oly csökkenés állott be, melynek elhárítását remélhetjük ezen egyezmény elfogadásával. T. ház! A t. előadó úr, a t. közgazdasági bizottság és a t. kormány elfoglalt álláspontja két irányban téves. Téves azért, mert elfeledi, hogy 1886 ig, midőn Románia ipara teljesen fejletlen volt, kizárólag a monarchia ipara dominált a Román piaczon. De 1886-tól 1892-ig, vagyis a védvámos időszak alatt a román kor mány ép azon iparágakat fejlesztette, melyekből Magyarországnak a legnagyobb kivitele volt, és ugyanekkor Német- és Angolországnak oly kereskedelmi előnyöket biztosított, melyek által csak a román piaczot az illető iparczikkekben elfoglalták. A t. előadó úr, midőn e részben állásfoglalását indokolja, felejti, hogy az 1875—1886. közötti, úgyszólván konkurreuczia nélkül álló egyezméuyes korszak előnyeit nem lehet összemérni azon hátrányokkal, melyekkel most kell a magyar iparnak küzdenie a fejlett román ipar s Németország és Anglia térhódító ipara mellett. De téved a t. előadó úr annyiban is, ... . (Zaj.) Okolicsányi László: Tessék künn beszélni. Az elnök úr nem tud csendet csinálni ! Elnök: Kérem, ne tessék az elnököt bírálni. (Zaj. Felkiáltások jobb felől; Rendre!) Mikor mindenki beszélget, az általános figyelmetlenség között az elnöknek nem áll hatalmában figyelmet ébreszteni. Csendet kérek! IssekutZ Győző: T. ház! A kormány politikájának téves voltát is kimutatja azon körülmény, hogy míg a monarchia kiviteleképen 1881—1886-ra kimutatott 135 millió frank értékből csak 10 millió frank esik Magyarországra, addig 72 millió frank átlagos behozatalból 22 millió érték esik, tehát kereskedelmi mérlegünk épen azon dicső időszakban, melyet a t. előadó úr kedvezőnek tűntetett fel, 12 millió frank passzívát mutat fel. Ezzel szemben 1886—1891-ig az 52 millió frank kivitelből reánk 4 millió frank, a 14 millió frank behozatalból pedig csakis 3 millió frank érték esett, és így ezen, a t. előadó úc által annyira desperáltnak feltűntetett időszakban kereskedelmi mérlegünk épen egy millió frank értékű aktivával záródott le. Nem akarom, t. ház, még a tévedéseknek ezen további sorozatát is most fejtegetni, hisz a ki a javaslattal elfogultság nélkül foglalkozott, az tisztában van azzal, hogy ez egyezmény nem egyéb, mint Magyarország iparának és kereskedelmének leple alatt Magyarország gazdasági érdekeinek feláldozása (Igás! Úgy van! balról)
