Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-330
142 3(50. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton. mert azokat az egyéneket karhatalommal temettették el. Ma egy másik erőszakos tényt kell konstatálnunk, midőn egy egyént letartóztat a katonai hatóság. Az a kérdés merül tehát fel, t. képviselőház, hogy vájjon Magyarországon ki kormányoz, (Felkiáltások a szélső baloldalon: A katonaság!) a magyar felelős miniszterium-e, vagy a közös hadügyminiszter ? Mert, ha ezek megtorlatlanul megtörténhetnek, akkor engedelmet kérek, semmiféle óvszer nincs az ellen, hogy Lobkovitz herczeg akármelyikünket elfogathat itt Budapesten és elküldhet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak a kérdést abból a szempontból fogni fel, hogy tudnunk kell, hol végződik Magyarországon a minisztérium hatásköre, és hol kezdődik a katonai iatalom ingerencziája? Én azt hiszem, t. ház, hogy a t. belügyminiszter úr lesz szíves ezen kérdésemre azonnal válaszolni, mert eltekintve attól, hogy oly sérelem történt azon a magyar alattvalóÜ, hogy őt szerintem egy napig, egy óráig sem szabad a döblingi elmekórházban letartóztatva hagyni, másrészt meg kell nyugtatni a közvéleményt, mert bocsánatot kérek, ennek a katonai diktatúrának elvégre véget keli vetni. Leszek bátor interpellácziómat felolvasni; reménylem, hogy a megnyugtató választ a t. miniszter úr azonnal meg fogja adni. (Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a t. belügyminiszter úrhoz! 1. Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak, hogy ezen hónap egyik napján a soproni közös hadsereg parancsnoka gr. Széchenyi Károly ottani lakost katonai kisérettel a döblingi tébolydába szállíttatta? 2. Miután <>r. Széchenyi Károly nem állott tényleges katonai szolgálatban, — s hozzá a polgári hatóság őt orvosi megvizsgálás után épelméjíínek nyilatkoztatta ki, — micsoda véleményben van a t belügyminiszter úr a soproni közös hadseregbeli parancsnok ezen tettét illetőleg? 3. Intézkedett-e a t. belügyminiszter úr, hogy gr. Széchenyi Károly azonnal szabad lábra helyeztessék, a közös hadseregbeli parancsnok ellen pedig a büntető eljárás saját fóruma előtt megindíttassék ? 4. Igéri-e a t. belügyminiszter úr, hogy úgy a katonai büntető eljárás anyagát, valamint a hadi törvényszék által majdan hozandó ítéletet a képviselőháznak annak idején be fogja mutatni? 5. Micsoda intézkedéseket szándékozik a t. belügyminiszter úr tenni, hogy jövőre a katonai hatóság efféle túlkapásai meggátoltassanak?* Még csak a negyedik ponthoz vagyok bátor egy megjegyzést fíízni. Óhajtanám, hogy a t. miniszter úr kötelező Ígéretet tegyen arra nézve, hogy a majdan megejtendő vizsgálat anyagát és az ítéletet is a képviselőháznak bemutatja, mert e vizsgálatok rendesen titokban szoktak tartatni, a kormány tagjai itt csak extraktumokat, olyan Liebig : féle extraktumokat mutatnak be, de hogy valaha a képviselőház előtt állt yolna a vizsgálat anyaga, hogy az hogyan ejtetett meg, és mi volt annak valóságos eredménye, az eddig nem történt meg. Sőt az osztrák képviselőházban volt egy eset, midőn megtagadták az ítélet közzétételét, úgy, hogy voltakép az ily katonai eljárásokról és ítéletekről a közönségnek, de néha a törvény ozó faktoroknak is csak úgy hirből van tudomásuk Azért kérem a t. miniszter urat, hogy tegyen Ígéretet arra nézve, hogy a ház ezen adatokat csaliugyan meg fogja kapni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr fog szólni. Hieronymi Károly belügyminiszter: Minthogy magyar alattvaló egyéni szabadságáról van szó, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy most egy előzetes felvilágosítást és választ adjak, a mennyiben t. i. a körülmények eddig tudomásomra jutottak. Ezelőtt 3—4 nappal — ezt hangsúlyozom, mert a t. képviselő úr azt mondta, hogy 12 nap előtt történt az eset — egy távirati panasz érkezett hozzám Kovács nevű ügyvédtől, a, melyben a t. képviselő úr által előadott panasz foglaltatott. Minthogy az 1876: XIV. tcz. 72. §-a azt rendeli; hogy »arra, hogy valaki gyógyítás és ápolás végett tébolydába felvétethessék, közhivatalban levő orvostudornak, és a mennyiben kezelőorvosa már volt, ennek abbeli bizonyítványa, hogy az illető elmekórban szenved, szükséges« ; minthogy továbbá ugyanezen törvény 73. §-a azt rendeli, hogy a mennyiben valaki ily bizonyítvány alapján állami elmegyógyintézetbe vétetik fel, először megfigyelés alá veendő, és csak ha a megfigyelés után is konstatáltatok, hogy az illető csakugyan tébolyban szenved, tartható vissza a tébolydában: a távírat vétele után azonnal táviratilag utasítottam Sopron város polgármesterét arra, hogy az esetről nekem jelentést tegyen, (Helyeslés.) nevezetesen arról, hogy elég tétetett-e a törvény ezen rendelkezének ? Erre, ha jól tudom, tegnapelőtt megérkezett a polgármester jelentése, melyben ő említést tesz ugyan arról, hogy az illetőt egy hatósági orvos megvizsgálta,, említést tesz azon körülményekről is, a melyek ezen hatósági orvosi bizonyítványban foglaltatnak, de épen ezen legfontosabb okmányt, a batósági orvosi bizonyítványt elíelejtette mellékelni. Ennélfogva tegnap' előtt azonnal táviratilag intézkedtem, hogy ezen, az ügyre nézve legfontosabb okmányt a polgármester utólag küldje be. Lehet, hogy az most