Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-330
138 330. országos ülés 189-1. április 21«én, sz« aiJ>aton. arról, hogy vájjon mi okozta ezen öngyilkossági eseteket? Szándékozom-e a vizsgálat eredményét a t. ház elé terjeszteni és odahatni, hogy az öngyilkosságokat előidéző okokat megszüntessék és okozóit megbüntessék? Erre vonatkozólag van szerencsém megjegyezni, hogy abban az esztendőben nem fordult ugyan elő annyi öngyilkossági eset, mint azt a t. képviselő űr mondotta; hanem azt hiszem, hogy az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma mégis elegendő arra, hogy a kormány figyelmét felhívja, és épen ezért meggyőződést szereztem magamnak az okokról. (Ralijuk! Halljuk!) Három öngyilkosság és egy öngyilkossági kísérlet fordólt elő. Az egyik életuntsägból, a második csalás miatt, a harmadik elmezavarodás miatt; az öngyilkossági kísérlet pedig korhely életmód és sikkasztás miatt. Ezek voltak az öngyilkossági esetek és az öngyilkossági kísérlet indokai, a melyek minden egyes alkalommal hivatalból megállapíttattak. Minthogy azonban az egyik öngyilkossági esetben csakugyan gyanúja merült fel annak, hogy talán a tiszteknek szigorú bánásmódja okozhatta, vagy legalább közvetve szintén elősegítette az öngyilkosságot, a tisztek magatartása körében megtörténtek a szükséges rendelkezések, sőt egy tiszt ellen a katonai büntető eljárás is megindíttatott. Kérem a t. házat, hogy ezt tudomásul venni méltóztassék. Megjegyzem még azt, hogy a hadügyminiszter úr minden egyes esetben a legnagyobb figyelemmel kiséri és vizsgálat tárgyává téteti az öngyilkossági eseteket, úgy, hogy azok a legbehatóbban ellenőriztetnek, és valahányszor csak sejtelme fordul elő annak, hogy a nem megfelelő bánásmód okozta, amint az a jelen esetek egyikében is történt, a katonai büntető eljárás is megindíttatik az illető közeg ellen. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Horváth Ádám képviselő urat illeti a szó. Horváth Ádám: T. ház! A miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Ez alkalommal azonban nem mulaszthatom e] felhívni a kormány figyelmét továbbra is ezen ügyre. A t. miniszterelnök úr bizonyára emlékezni fog reá, hogy rövid idővel azután, hogy a múlt év folyamán interpellácziómat megtettem, maga a közös hadügyminiszter úr intézkedett a tömegesen és rendszeresen előforduló kínzások megszüntetése tárgyában. Ugyancsak e napokban az osztrák Éeichs'-athban az osztrák honvédelmi miniszter hozta fel azt, hogy milyen óriási számban fordulnak elő a kínzások következtében az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek. Ezt azért hoztam fel, hogy mindezek alapján árra kérjem az igen t. kormányt, hogy nem várva be az egyes képviselők interpelláczióját, ezen ügyet állandó figyelemmel kísérni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A képviselő úr maga tudomásul veszi a választ. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy kijelentsem, miszerint a t. ház hasonlóképen tudomásul veszi a t. miniszterelnök úr válaszát. (Helyeslés.) A miniszterelnök úr fog válaszolni Hévizy János képviselő úrnak a zalaszentmihályi fogyasztási adók bérbeadása tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Hévizy János képviselő úr még a múlt évi április hó 30-án egy interpellácziót intézett hozzám, a melyre a közbeeső szünetek miatt nem válaszolhattam, de most adandó feleletem tartalmáról a t. képviselő urat még múlt évi június 2-án értesítettem. Az interpelláczió, melyet a t. képviselő úr hozzám intézett, a következő : » Van-e tudomásom arról, hogy Zala-Szt.-Mihály község elöljárósága és megbízottai által a zalaegerszegi pénzügyi igazgatósággal folytatott tárgyalás útján 1892. nov. 16-án a magyar kincstártól bérbe vette a bor, sör, czukor és húsfogyasztási adót? Van-e tudomásom arról, hogy ugyanazon évi deezember hó '28-ik napján egy újabb árverésre hívatott meg a község elöljárósága a fentnevezett pénztigyigazgatóság által, mikor a megjelent elöljáróság megkérdezése nélkül egy ajánlattevőnek, a muraközi községekkel együtt bérbe adatott a fogyasztási adó, és pedig kevesebb összegben, mint a w mennyit a község ajánlott? Ha mindezekről nincs tudomásom, meggyőződtem-e arról, hogy itt nyilvános törvénysértésről van szó és hajlandó vagyok-e a kijátszott községnek jogorvoslást nyújtani? Erre, t. ház, válaszom a következő: Zala-Szent-Mihály községben a fogyasztási adók 1892-ben 1011 forinttal voltak biztosítva. Midőn megindíttatott a tárgyalás 1893-ra, az újabb biztosítási puhatolódzás megfelelt az addig fizetett összegnek, és 1015 frtot nyomoztak ki a pénzügyi közegek, mint oly összeget, mely megfelel az ottani fogyasztási adóviszonyoknak. A község ezzel szemben egy elfogadhatatlan, csekély ajánlatot tett, a mennyiben a korábban fizetett 1011 forinttal szemben csak 700 forintot ajánlott, daczára annak, hogy a kipuhatolás még a korábbinál is valamivel magasabb öszszegre vezetett. Nagyon természetes, t. ház, hogy a pénzügyigazgatóság erre kénytelen volt árverést kiírni, a mely árverésen a község 858 frtot ajánlott meg október 18-án. A pénzügyigazgatóság, mely a szerződési tervezetet kiállította és felsőbb jóváhagyás alá terjesztette, — mivel a
