Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

132 330. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton. kereséseikben a hadsereg szolgálati nyelvét, tehát a német nyelvet használják. A rendelet 4. §-a, mint már méltóztattak hallani, így szól: (olvassa a rendelet 4. §-át). Úgy látszik, a belügyminiszter úr maga is érezte, hogy c rendeletnek törvényes alapja nincsen, s ezért alapot keresett, melyre azt fektethetné és azt törvény teljes hiányában azon általános, de valótlan kijelentésben találta meg, mely a rendelet 1. pontjában foglaltatik, és következőleg hangzik: »A katonai hatóságok levelezése tárgyában eddig az volt a szabály, hogy a magyar ezredek parancsnokságai a magyar törvényhatóságokkal magyarul a hadsereg, egyéb parancsnokságai, csapatai, intézetei, ellenben a hadsereg szolgálati nyelvén leveleztek.* Érdekes különben, hogy a miniszter űr e rendeletben nem idézi azt a törvényt, a melyet végre akár hajtatni, úgy, hogy csak a bizottságban derült ki, hogy az 1840 : VI. tcz. 9. §-át érti, ez pedig így szól: »Ő Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelv tudása a magyar végvidéken is gyarapíttassék, és »magyar ezredek kormányai« a magyar törvényhatóságokkal magyarul levelezzenek«. Ebből akarja kiolvasni a miniszter úr, persze eredménytelenül, hogy az lett volna a törvény, hogy az ezred parancsnokságok és kisebb parancsnokságok magyarul, a többiek ellenben németül levelezzenek. Az tehát a főkérdés, hogyan értelmezendő az a 9. §.; csakugyan az volt nálunk a szabály, tehát a törvény, hogy egyes parancsnokságok németül levelezhettek a törvényhatóságokkal, és joga volt-e a miniszter úrnak utasítani a törvényhatóságokat, hogy a német nyelvű megkereséseket elfogadják. Szerintem a törvény nem úgy értelmezendő, mint a miniszter úr értelmezi nevezetesen e kifejezés alatt » magyar ezredek kormánya« nem az ezred-parancsnokságokat értette, hanem a magyar ezredek katonai hatóságait általában véve, s azt tartom, hogy még inkább értette alatta a mai hadtest-, hadosztály- és dandárparancsnokságokat, a melyek tényleg kormányozzák az ezredeket s azoknak fölébe vannak helyezve. Különben is a »kormány« szó a szó szokott értelmében és a nyelvtani magyarázat szerint is inkább jelenti a legfelsőbb hatóságot, vagy az összes intéző hatóságokat, de semmi esetre sem jelent középhatóságot. Lehetetlenség, hogy a t. miniszter úr helyesen magyarázza ezt a törvényszakaszt, midőn középhatóságot magyaráz ki belőle. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a t. miniszter úr tévesen magyarázza ezt a törvényt, erre nézve itt vannak a törvényhatóságok feliratai is, kegyeskedjék a t. ház. megengedni, hogy két három törvényhatóság fel iratából egy pár rövid idézetet olvassak fel. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) így pl. Somogymegye felirata a következőket mondja: »Világosan kimondatott ugyanis a fent hivatkozott törvényszakaszban, hogy a magyar ezredek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven kötelesek levelezni, minthogy pedig az ezredek >>kormánya« alatt nemcsak az ezred parancsnokságok, hanem a fenthivatkozott 2963/93 eln. számú belügyminiszteri körrendelet 4., illetőleg 3. pontjában érintett összes parancsnokságok, csapatok és intézetek is értendők, — eme vármegye közönsége ama nézetben van, hogy a hivatkozott törvényes rendelkezések kétségtelen kötelezettséget tartalmaznak arra nézve, hogy a magyar ezredek parancsnokságai és hatóságai; a magyar hatóságokkal folytatott levelezéseikben azon esetben is az állam hivatalos nyelvét használják, midőn nem a hozzájuk magyar nyelven érkező hivatalos átíratok v;igy beadványok elintézésére, bar.cm bármely irányú hivatalos ténykedések kezdeményezése képezi is azok tartalmát«. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt mondja Somogy vármegye. Hasonlóképen felír ezen rendelet ellen a t. házhoz Abauj-Torna megye is, a mely erre vonatkozó feliratában a következőket mondja: »Vármegyénk alispánja eme belügyminiszteri körrendeletet a mai napon tartott közgyűlésünk elé bemutatván, azon iaíézkedését, hogy ezen körrendeletben foglaltakat végrehajtotta, tudomásul veszsztik ugyan, minthogy azonban a körrendeletet törvénybe ütközőnek és alkotmánysértőnek találjuk* —(Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) — »elhatároztuk, hogy annak hatályon kivül leendő helyezése érdekében a mélyen t. képviselőházhoz indokolt kérvényt itézünk«. Azt mondja továbbá: »Mert a magyar nyelvnek törvényes jogait az ország területér-• nézve az 1840 : VI. törvényezikk határozmányai nemcsak a világi és egyházi, hanem a katonai hatóságokkal bzeml en is lészletesen szabályozván, ugyanannak 9. §-a szerint kötelezőleg kimondatott az is, hogy a magyar ezredek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek. Hazánk élet és jogtörténete igazolja, hogy e törvény megalkotásának idejében Magyarországon a hadsereg szervezetében nem voltak más elnevezési keretek, miut az esredek, következéskép az akkori hatóságok mindegyike magyarul levelezi tt a törvényhatóságokkal. Ezt mondja Abauj-Torna megye. Mindjárt a végére érek az idézeteknek. Szatmár-Németi g/abad kir. város közönsége felír a rendelet ellen, és a következőképen nyilatkozik: »Ezen időben — 1840-ben a magyar ezredek kormányai az akkor fennállott katonai szervezet szerint a katonai ügyeket sokkal nagyobb hatáskörrel vezette mint ma, a ma-