Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-329

106 329. országos ülés 1894. április 19-éu, csütörtökön. hajós van, a kire rábíznak egy hajót, a mely sok, drága kincscsel terhelve bejárja a világtengereket. Annak a hajósnak ismernie kell a hajózást, mint tudományt, a csillagászatot, szóval mindazt, a mi a hajó vezetéséhez okvetlenííl szükséges. Azt kérdeztem ott, hogy hol képezik önök ezeket az urakat, hol vau a hajózási akadémia? Kinevettek, és azt felelték, nálunk a dolog úgy van, hogy mi megállapítjuk, hogy mit köteles egy hajós tudni és van egy bizottság, a mely úgy tesz, mint Mahomed a hegygyel, helyről-helyre jár és megvizsgálja a jelentkezőket, és a ki a vizsgát kiállja, az diplomát kap és vezetheti a hajót. En nem látnék abban szerencsétlenséget, ha az a, sok, tapasztaltságánál fogva is kitűnő gazda, a ki a gyakorlat útján szerezte meg a kellő ismereteket, bizottság előtt vizsgát téve, megszerezhetné magának a teljes qualifikácziót, hogy ne legyen kimondva, hogy neki kötelessége a gimnázium bevégzése után a gazdasági akadémiára mennie, hanem tessék egy vizsgáló bizottságot kiküldeni és kimondani, hogy mi semmi diplomát nem követelünk, hanem megadjuk mindenkinek, a ki bebizonyítja, hogy kellő qualifikáczióval bír. (Helyeslés bal felöl.) Minthogy a dolog úgy áll, hogy a gazdasági tanintézetekből kibocsátott növendékekre nincs megállapítva, hogy bizonyos gyakorlaton kell keresztül menniök, mint a jogvégzett embernek, hogy ügyvéd lehessen, az elméleti vizsgákon kívül bizonyos gyakorlatot is ki kell mutatnia : én nem látom elérkezettnek az időt arra, hogy már most az elméleti qualifikácziót határozottan döntővé tegyük a törvényben, hanem felkérem a miniszter urat, méltóztassék gondoskodi arról, hogy a gazdasági tanintézetek valóságos oktatást folytassanak, hogy ott ne éretlen experimentumokkal vesztegessék az időt, hanem adják meg a gyakorlati kellő irányt is, tanítsanak ott úgy, hogy a növendékek megfelelhessenek annak, a mit minden gazdatiszttől a birtokos joggal megkövetelhet, hogy haszonnal és ne kárral működjenek. Ha az elméletet és a gyakorlatot így fogják összeegyeztetni a mi gazdasági intézeteink, és nem fogjuk azt látni, hogy bár elsőrangú gazdasági tanintézetünk van, a hol a növendékeket gazdálkodásra kellene tanítani, ott mégis csak defíczitet tudnak felmutatni: akkor majd el fog érkezni annak ideje, hogy bár elvben ellensége vagyok a qualifikáczionálís rendszernek és egészen amerikai nézetet vallok, mégis bele tudnék nyugodni abba, hogy a gazdasági téren is kikössük a qualifikácziót. A magyar közéletben mindenütt tapasztaljuk a qualifikáczionálís rendszer hibáit. Egész közigazgatási rendszerünkön végig mindenütt megkívánják a jogi qualifikácziót, és csodálom, hogy a gazdától is nem kívánják meg, hogy első sorban jogász legyen. De Magyarország jövője nem ettől függ, hanem attól, hogy a jelentkezők tehetsége, ha nem is végezték az iskolákat, de ha van kellő rátermettségük, foglalhassák el ;i társadalomban az őket megillető helyet. Ezeket akartam elmondani. Elnök: Kíván még valaki szólani? Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! E törvényjavaslat sok retortán ment át, változtatásokat, módosításokat szenvedett. Mindig igyekeztem a főelveket megvédeni és ez sikerűit is. A részletes módosításokkal szemben pedig igyekeztem minden jogosult véleménynek, vagy érdeknek tért engedni. Ez vezeíett arra, hogy Bujanovics t. képviselő úr indítványát ne csak magamévá tegyem, hanem a főrendiházban e szakaszt, mint a képviselőház által elfogadottat, meg is védtem. Igyekeztem ott elmondani mindazokat, miket most t. képviselőtársam sokkal bővebben kifejtett. De sajnos, a főrendiház túlnyomó nagytöbbsége nem engedett argumentáczióinuak, és az egyéni szabadság megszoírtását látva e dispoziczíóban, nem volt hajlandó azt elfogadni. Felesleges volna ismételnem, a mit ott mondtam, hanem csak arra hivatkozom, hogy Magyarország gazdasági eminens érdeke az, hogy e törvényjavaslatból mihamarább törvény legyen. (Helyeslés jobb felöl.) Ha reményem volna, hogy néhány heti izenetváltás azt fogja eredményezni, hogy a törvényhozás másik háza is magáévá teszi e felfogást, attól nem vonakodnám. De előttem, azt hiszem, gyakorlati szempontból igazolt az, hogy a legfőbb argumentum a nagy többség. Ezzel állunk szemben. S azért, hogy e javadat sorsát ne koezkáztassuk, kérem, méltóztassék t. barátom javaslatának elvetésével a bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Herman Ottó t. képviselő úr kritikáját, ha nem is tartozik a tárgyra, még sem hagyhatom szó nélkül, a mennyiben ő a végzett gazdatisztek qualifikáczióját kritika tárgyává tette, és ezért tanintézeteink rcputácziója érdekében tartozom annak kijelentésével, hogy ezen kritikája tálszigorú. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ezen tanintézetek fejlesztését nem tartom égető szükségnek, ezt más alkalommal is volt szerencsém itt kijelenteni, és ezt most ismétlem. E tekintetben ma már eredményekre is hivatkozhatom ; azonban, ha a szakképzett gazdatiszteket és szakképzettségét veszszük kritika alá, sohasem szabad felednünk azt, hogy egy 20—21 éves fiatal ember bármily képzett, bármily tanúit is legyen, ha az életbe kilép, mindenesetre