Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

fíOT, országos ülés 1894. márcziu.s 6-án, keddeu. 4i és Martínuzzit tanítsák! Ott vannak Rákóczy, Bethlen és Bocskay is! Bartók Lajos: Igen, tanítsák Bocskay, Bethlen és Rákóczy hadjáratait is. A mit mondta m, nem felekezeti szempontból mondtam, hanem mint ad hoc történelmi illusztrálást. (Helyeslés a baloldalon.) A polgári házasság tüzetes tárgyalásába bocsátkozni most már talán késő volna. Hogy az egységes házassági jog mennyire szükséges, az nem képezheti vita tárgyát; hogy azután az egységes házassági bíráskodás annak mennyire következménye, az ismét természetes, különösen pedig két szempontból, a mi a válásokat és a mi a gyermekek jövőjét illeti. A válásokról lthet vígjátékokat, brosüröket írni, igaz ugyan, hogy az utóbbit nem olvassák, de sem kodex-szel, sem improvizált javaslattal nem lehet elérni a czélt, mert itt erkölcsi fegyverekre van szükség. Ám a törvényhozás szempontjából a szülök sorsánál sokkal fontosabb a gyermekek jövője, s nekem az a felfogásom, hogy minden vallásfelekezetnek meglévén egységes bíráskodása, azt tartsak legelső szempontnak, hogy a gyermekek szüleik megegyezése szerint keresztesedének meg, vaay neveltessenek egy vallásban. Úgy hiszem, erre nézve nincs eltérés a természeti jog szempontjából, míg a meglévő 68-iki törvény azt az alapot adja, hogy a gyermekek nemük szerint követik apjuk, illetve anyjuk vallását. A kötelező polgári házasság ellen, különösen mint rögtönzött javaslat ellen, van egy megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Crispi, a heves szicziliai miniszterelnök kormányrajutásakor kijelentette, hogy nem tartja komoly államféi'fiuhoz méltónak, hogy improvizált javaslattal álljon elő. E törvényjavaslat pedig minden ízében improvizálva van. Hogy mennyire improvizálva van, azt röviden jeleztem, midőn az anyakönyvvezetésről és az esketésről való nem gondoskodást említem. De tartozom itt annak kijelentésével, hogy én már Irányi Dániel életében hozzájárultam e házban az ő reformindítványához, a melyben benne foglaltatik a teljes vallásszabadság és egyenlőség, benne foglaltatott a polgári házasság eszméje és benne foglaltatott — ezt különösen hangsúlyoztam megelőzőleg magam is — a katkolikus autonómia. És az autonómia követelményét itt érintve sem látom, pedig annak hiányát is mindenesetre pótolni kell. (Helyeslés bál félül.) De legyen szabad még, t. ház, saját politikai helyzetemből folyólag némi folytatást fűznöm beszédemhez. (Halljuk! Halljuk!) Mi, függetlenségi és 48-as párti, közjogi ellenzéki képviselők, nagy köszönettel taitozunk a miniszterelnök úrnak a borossebesi és kőszegi beszédekért, mert az abban foglalt sértéseknek, midőn KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVII. KÖTET. a meddő ígéreteinkről és üres ámításainkról volt szó, köszönhető, hogy, mintha egy véres kardot hurczoltak volna körűi, pillanat alatt egy táborban egyesültek a közjogi ellenzék hívei, égvén a felháborodástól ez inzultus miatt és az egész ország tapsai által kisérve, azok tapsai által, a kik helyeselték az egyesülést. E párt elhatározta, hogy méltó politikai megtorlást fog venni ezért a sérelemért. Az odaadott keztytít felvéve, pártunk meghatalmasodott és készültünk a legközelebbi harczokra. midőn a hadsereg, vagy az udvartartás kérdése, vagy bármely közjogi természetit kérdés szőnyegre fog kerülni. De mi történt, t. ház? Mit látnunk először? Azt, hogy Wekerléről is, miként a jó Radetzky apóról elmondhatjuk, hogy: »In deinem Láger liegt Oesterreich,« csakhogy róla megfordítva mondhatjuk el, hogy a szabadelvű párt a függetlenségi és 48-as párt karjaiban van. Ez oly meglepő fordulat, t. ház, hogy én a jövőben még jobban tartok attól, hogy a mai preezedens folytán a jelen törvényjavaslat és járulékainak végrehajtása körül pártunk ismét a kormánynak folytatólagos és örökös gyámsága alatt találna maradni, a mi által rendkívül sokat szenvedne a közjogi eszme. Thaly Kálmán: Ne féljen, hogy mi ezt megc^avarintjuk! Bartók Lajos: Mert a mi áldozatot hoztunk, az a liberalizmusért történt, de hogy ez a liberalizmus a kormánypártra nézve micsoda, az más kérdés. Elv-e az? Nem, hanem az a »Greneralsafu, a mebybe mindent bevonnak, a mi emészthetetlen s a mire táplálékul az embernek nincsen szüksége. Ez az, a mi a húsos fazekak körében készül, a mit velünk is meg akarnak kóstoltatni. A liberalizmus jelszava addig bír teljes értelemmel és teljes értékkel, a míg egy a nemzeti politikával; midőn a sasnak ez az egyik szárnya, a másik szárnya a nemzeti politika, csak a sasnak két feje ne legyen. (Derültség bal felöl) Ha pedig ezen párt mégis szolgálja a liberális pártot, félek, hogy az egyfejű sasnak megnő a másik feje is. (Élénk tetszés bal felöl) T. ház! A jelen törvényjavaslatnál Kossuth Lajosnak szava esett a mérlegbe, hogy többségre segítse a kormányt a liberális javaslatokkal. Kossuth Lajos azt mondta, hogy még az ördöggel is fogjunk kezet. Ez nem új, ez megvan a régi magyar történelemben; ez Szapolyai János király' mondása, a ki azt mondta: »Fiectere sí superos nequeo, Acheronta movebo.« De mondta ezt nem egy alárendelt liberális kérdésnél, hanem midőn a magyar nemzeti királyság megmentéséről volt szó. És, t. ház, a 48-iki törvényekben, nem a Ä.Ä.. vagy XXII. tcz. az első, Í