Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-307
34 307. országos ülés 1S94. márcziu.s 6-án, kedden. És most, t. ház, át kell térnem arra, a mi a vita folyamán minden oldalról felhangzott, vagyis az ellenzéki, a pártszempontokra. (Halljuk! Halljuk!) Mióta én e házmik, tehát az ellenzéknek tagja vagyok, mindig azt vallottam helyes és korrekt eljárásnak, hogy támadjam élesen, egész erővel a kormányt ott, a hol nagy elveimről van a szó, s támogassam mindenben, a mit ezen a kereten kivül jót cselekszik. Mert igen is ellenzék vagyok, de ellenzéke vagyok a kormánynak, nem pedig önmagamnak, még kevésbbé az országnak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ha tehát olyasvalamit indítványoz vagy tesz a kormány, a mi az én meggyőződésemmel nemcsak megegyezik, hanem a mit az országra nézve üdvösnek tartok, bűnnek tartanám, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) a magam részéről hazafiúi bűnnek tartanám azt ellenezni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Hivatkozom régi kollegáimra, azokra, a kikkel \ szerencsém van 24 év óta együtt működni e j házban, hogy én mindig ezt az eljárást követ- ; tem, úgy a bizottságokban, mint itt a képviselő- ^ házban. És, t. ház, egész njiltau megmondom, veszélyt látnék abban, ha e parlamentben az ellenkező eljárás kapna lábra. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert akkor ebből mi következnék ? Az, hogy az ellenzéknek félnie kellene akkor, meg kellene ijednie attól, valahányszor a kormány valami jót cselekszik, és akkor a verseny a pártok között a helyett, hogy abból állana, hogy minél nagyobb jónak a megtevésére buzdítanák egymást, inkább beleuszítanák egymást a rosszba azért, hogy lehetetlenné tegyék a kormánynak a megszilárdulását. Azt mondják erre: igen ám, de az ilyen eljárással, különösen ebben az esetben mi az által, hogy a javaslatot támogatjuk megszilár dítjuk a kormányt. Babó Emil:. Az igaz, sajnos! Helfy Ignácz: Kétségtelenül igaz, nem vonom kétségbe. De hát kérdem, t. képviselőház, vájjon azzal, hogy a kormánynak, igaz, hogy a nemzetnek nagy áldozatai árán sikerűit az egyensúlyt helyreállítani, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon és a szélsőbalon.) azzal nem szilárdította-e meg m; gát az országban? És kérdem, vájjon hazafias cselekedet lett volna-e részünkről megakadályozni, hogy az államháztartásnak az egyensúlyát helyreállítsa ? (Élénk tetszés a jobb- és a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Éljen a kormány!) Oit volt egy eset. Szalay Imre: Majd a valutánál látjuk meg ezt a nagy status-böleseséget! Helfy Ignácz : Épen apropos emliti egyik t. barátom a valutarendezést. Nem szólok arról, hogy most egyik-másik miként ítéli meg, én mai nap is úgy ítélem meg, a miut megítéltem akkor, és reménylem, hogy a jövő nekem fogigazat adni. Hanem mindegy, tény az. hogy akkor az egész ház kivétel nélkül, talán egyetlenegy embernek a kivételével — abban a meggyőződésben volt, hogy az közgazdaságunkra üdvösen átalakítólag, üdítőleg, erőaítoleg fog hatni, és egyhangúlag megszavaztuk e javaslatot. (Ügy van! a jobboldalon és a szélső baloldalon.) Nem szilárdítottuk e meg a kormányt ezzel a szavazatunkkal? Veszedelmes egy tan ez, t. képviselőház. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang a baloldalról: Az akkor nem volt kabinet-kérdés.) Azt mondja megint egy képviselőtársam, hogy igen akkor rem volt kabinet kérdés. Engedelmet kérek, azt hiszem, hogy ebben is egy nagy eszmezavar van; Összezavarják a kabinet-kérdést a bizalmi-kérdéssel. (Úgy van! TJgy van! a jobbolalon.) Nem! Az egyik, a bizalmi kérdés, az kétségtelen, hogy közvetve involválja a kabinet-kérdést is. Igen, de megfordítva nem áll. A kabinet kérdés sehol e világon nem involválja a bizalmi-kérdést. (Úgy van! a szélsőbalon.) Illusztrálom példával. (Halljuk! Halljuk!) Jöhet egy kormány, mint például mondjuk ma Olaszországban, mely azt mondja: én csak úgy vállalom magamra, hogy a kormányzatot folytassam, ha száz milliónyi adót ad a nemzet rendelkezésemre, máskülönben képtelennek tartom magamat az ország ügyeit rendbe hozni. Erre a törvényhozás azt mondja: igen, vagy nem. A kormányra nézve természetesen e? kabinet-kérdés; mert azt mondta, ha meg nem szavazzák neki, nem folytathatja a kormányzást, de nem bizalmi-kérdés. Ez tisztán az a kérdés, hogy akarja-e a nemzet megszavazni azt a 100 milliót: igen, vagy nem ? Polónyi Géza: Annak a kormánynak! Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, ez más. Sehol a világon ezt a két dolgot nem konfundálták. Volt íikárhány kabinet kérdés, felvetheti azt egyes miniszter, mondhatja: hogy ha ezt és ezt nem bocsáthatják rendelkezésemre, akkor lemondok, ez rám nézve tárczakérdés, ha az egész kabinet mondja, akkor kabinet-kérdés; de az ellenzékre ez a legkisebb befolyással sem bírhat. De ha bírna is, t. ház, én azt mondanám, hogy e kormány — beleértve az igazságügyminiszter urat is, — kezdettől fogva százszor rászolgált arra, hogy neki bizalmatlanságot szavazunk, meg is szavaztuk, meg fogjuk szavazni a jövőben is. De, hogy akkor szavazzak neki bizalmatlanságot, a mikor kivételesen jót tesz, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) amikor ai én elveimet segíti diadalra juttatni, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) engedelmet kérek, az ily politikát nem értem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.)
