Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

331. országos ülés 1894. április 10-éja, kedden. 367 szónak joga első sorban azért illet, mert azon megtisztelő szerencsében részesültem, hogy a függetlenségi és 48-as párt megbízásából és annak nevében határozati javaslatot nyújtottam be. E határozati javaslat utasítja a kormányt, hogy a házasság vagyonjogi viszonyait és a gyermekek törvényességét szabályozó törvényjavaslatot haladéktalanul terjeszsze be. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon : Nincs miniszter! Hogyan tárgyaljunk ? Zaj.) Elnök: (Csenget.) A házszabályok sehol sem mondják ki, hogy miniszternek jelen kell lennie. (Zaj a szélsőbalon.) Madarász József: De a gyakorlat mondja ! (Zaj. Felkiáltások bal felöl: Üljön oda Bohmay! Derültség.) Kemény Pál: Öt perczuyi szünetet kérünk, a mig miniszter jön. (Zaj.) Elnök: (csenget.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csöndben lenni és a szónokot meghallgatni. (Wekerle Sándor minisztereinők és pénzügyminiszter a terembe lép.) Polónyi Géza : Ezen határozati javaslatomat egészen a vita végé'g egyik oldalról sem támadták meg, sőt a javaslatot képviselő t. igazságügy miniszter úr sem nyilatkozván a felől,. . Szalay Imre: Elég helytelenül! Polónyi Géza: ... azt kellett vala hinnem, még pedig nem ok nélkül, hogy e hitározati javaslat elfogadása semmi akadályba sem ütközik, mert eltekintve attól, hogy a jelenlegi törvényjavaslattal olyan oki összefüggésben nincs, a mi által annak törvényerőre emelkedése legtávolabbról is vioziá Itatnék, a határozati javaslatnak elfogadására azért is szükség van, mert voltam szerencsés már az általános vita megkezdésekor felemlíteni, hogy az előbbi kormányok mindig azt az álláspontot foglalták el, valahányszor a polgári házasság intézményé: ek behozataláról szó volt, hogy a?, mint a családjog egyik integráns alkatrésze, attól különválasztva nem alkotható meg. Az, t. képviselőház, hogy a családi élet bizonytalanságnak tétessék ki. egyikünknek sem lehet óhajtása; még kevésbbé az, hogy az áliainreiid, különösen az öröklési rend szempontjából a gyermekek örökösödésikérdése szabályozatlanul maradjon. Azon ban a t. előadó úrtól hallottam, hogy a határozati javaslat mellőzését kéri, még pedig azzal az indokolással, hogy hiszen ő ugyan maga sem tud Németország kivételével törvényt idézni, a hol e jogviszony szabályozása nélkül a polgári házasság intézménye valahol életbe léptetett volna, de utal a német birodalmi javas • latra, a mely szerinte e kérdést mellőzi, és így egy létező preczedens. A magam részéről teljesen elég arra utalnom, hogy akkor, mikor az előadó úr maga hangsúlyozza, hogy Németországban a parczialis magánjog minden institueziójával felöleli ezen kérdéseket, és így midőn a parczialis magánjog e téren jövőre is fentartatni ezéloztatik: akkor igen természetes, hogy az általános törvénykönyvben ott ezen dispozicziónak helye nincs De megvilágította a t. előadó úr a kérdést még azzal is, hogy hiszen a családjog kodifikácziója a minisztériumban már folyamatban van. Ha ez úgy van, épen ez bizonyítja, hogy a tisztelt minisztérium maga is beismeri, hogy ennek törvénybe iktatására mellőzhetlentíl szükség van. Ha tehát ő maga is elismeri ezt, kérdem, mi lehet indoka, hogy a törvényhozás megakadályozni ezéloztatik, hogy a kormányt ilyen megfelelő javaslatnak benyújtására utasítani kívánja, hacsak nem a rideg pártszempont, a mely ezen perezekben is dominál, a miért ezen határozati javaslat innen és nem onnan lett benyújtva? Nem is foglalkozom tovább ezen kérdéssel, mert nézetem szerint nyitott ajtót törnék be, ha azt tartanám szükségesnek bővebben bizonyítani, hogy a házasság institucziója a házastársak közötti vagyoni viszonyoknak szabályozása nélkül, a gyermekek törvényességi kérdésének megoldása nélkül nemcsak egy fél-rendszabály lenne, hanem olyan dolog, a melyet eltűrni nem lehet, nem szabad. A mi, t. ház, ezen vitának folyamán döntő mozzanatként merül fel, az tulajdonképen csupán azon kérdés, Vftjjon a szükségbeli, fakultatív, vagy a kötelező polgári házasság hoxassék-e be? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Magam, ki mindig a kötelező polgári házasságnak voltam hive, nagy örömmel és— mondhatom — nagy élvezettel hallottam azon érveket, a melyek részben gr. Apponyi Albert képviselő úr által, de különösen és főleg a melyek Ugron Gábor képviselőtársam által a fakultatív polgári házasság mellett felhozattak. És én, ki foglalkoztam e kérdésekkel, kimondom, hogy nemcsak a szónoki hév oly megnyilatkozását, de az érzelem és tudományom érvek oly halmazát sem találtam sehol sem a fakultatív polgári házasság mellett, mint Ugron Gábor t. barátom beszédében. Ha mind a mellett sem ő, sem gr. Apponyi Albert nem győztek meg állításuk helyességéről: azt röviden indokolom. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor képviselő úr csodálkozik, hogy a jogászok egyértelműen a kötelező forma mellett vannak. Igen, mert a jogászok között nem is lehet véleménykülönbség az iránt, hogy a házasság új alapokra fektetésénél egy vezérelvnek kell lenni, és ez a jogegygég. Már pedig e/. képzelhetetlen akár a szükségbeli, akár a fakultatív polgári házasság mellett. Mitid a kettő a különböző felekezeti jogokban épen azt tartaná fenn, a mit