Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

320. országos ülés ÍB9L április 9-én, hétfőn. 34-3 ség tagjai közül valónak kell lennie, ha ezt nem fogadjátok el, én nem bánom, választhattok magatoknak vezetőt, az azonban a ház nevében nem beszélhet, mert a ház nevében csak az beszélhet, a kit én, mint a ház elnöke, erre megbízok és feljogosítok*. Én merek hivatkozni azon képviselőtársaimra, a kik jelen voltak, hogy ez így történt. (Igaz! Igaz ! bal felől és a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, mi többen megkisérlettük — nehogy az a ferde felfogás, hogy az elnök maga helyett nevez ki valakit, preezedenssel legyen szentesítve — az elnök urat legalább arra rávenni, hogy menjen bele abba, hogy majd mi választunk vezetőt és azt azután ő erősítse meg. Ezt ő szintén nem akczeptálta. Végre egy formula találtatott: hogy ő Rohonezy Gedeon t. képviselőtársamat és barátomat bízta meg, és mi ezt helyeslőleg tudomásul vettük. De miért, t. ház? Azért, mert akkor egy alternatíva előtt állottunk. Átlátván az elnök úr szándékain, legalább én azért mentem bele Rohonezy Gedeon t. képviselőtársam megbízatásába, mert az az alternatíva állott előttünk, hogy elmegy ugyan a képviselőház küldöttsége Turinba a temetésre, de ott a ház ne legyen jelen, a mi az elnök úrnak szándékában volt, mert ha nem lett volna szándékában, nem jelenti ki azt: »ha pedig nem az én megbízottam fog ott beszélni, a ház nem lesz jelen«. Választania kellett tehát a küldöttségnek: vagy ott lesz a ház, ha akczeptálja és elfogadja azt a vezetőt, a kit az elnök kinevez, vagy választ maga vezetőt, de akkor az a ház nevében nem beszélhet, mert azt az elnök egyenesen kifogásolta. És itt merek hivatkozni mindazon t. képviselő társaimra, a kik a küldöttség akkori értekezjetén, mint a küldöttség tagjai, részt vettek, (Igaz! Úgy van! bal felől.) egyszerűen azon meggyőződésre jutottunk, hogyha majd el fog jönni a leszámolás órája, (Igaz! Úgy van! bal felől.) majd meg fogjuk az elnök úrnak mondani, majd nyilvánosságra fogjuk ezt itt, illetékes helyen, a képviselőház nyilt ülésén hozni, de azt meg nem engedjük minden furfanggal szemben, hogy Kossuth Lajos ravatalára, a báz határozatainak ellenére, ne a ház tegye le a koszorút. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon,) Ezért mentünk bele azon modus vivendibe, ezért fogadtuk el az elnök úr azon akkori propoziczióját, úgy a mint azt akkor elfogadtuk. T. ház! Ez nem egyéb, mint aa, hogy az elnök megkapván a saját maga által fogalmazott indítványt, mint határozatot, annak lényegét nemcsak gyöngíteni akarta, de ha lehetett volna, és ha mi erősen állunk azon elvi állásponton, hogy mi nem fogadjuk el az elnök által kinevezett vezetőt, akkor az történik, hogy a ház nem lett volna ott, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és a ház határozata, mint olyan, nem hajtatott volna végre. Pedig mi arra fektettük a fősúlyt, (Helyeslés a baloldalon.) hogy a képviselőház, mint olyan, tegye le a kegyelet koszorúját Kossuth Lajos ravatalára. (Helyeslés bal felől.) Ekként történt a vezető választás és akkor következett az az epizód, a melyet Polónyi Géza képviselőtársam az imént előadott. Akkor a küldöttségnek valamelyik tagja télhozta azt, hogy ezélszeríí volna, ha a ház szolgái közül négyen eljönnének a küldöttséggel, (Egy hang a szélső baloldalon: És egy hivatalnok is.) és egy hivatalnok. Erre az elnökkel érintkezésbe tévén magunkat, az a válasz érkezett, hogy igenis elmehetnek a szolgák, de csak czivilben. (Derültség bal felől.) Ekkor mi -— elmomdom az egész »pour-parler«-t — (Halljuk! Halljuk!) egyhangúlag azt feleltük, hogy nekünk nem hordárra van ott szükségünk, mert hordárt. Tarinban is kapunk, hanem nekünk az kell, hogy Magyarország képviselőházának küldöttsége, ha ott megjelenik, az ily külsőségek által is a reprezentáczióbíüi emeltessék. (Helyeslés bál felől.) Most a már általunk is elfogadott vezető, Rohonezy Gedeon, ismét érintkezésbe tette magát az elnök úrral, kitől az a válasz érkezett, hogy: nem lehet, nem lehet, mert a livrét nem lehet kivinni Magyarországon. (Derültség.) Szerencsére akkor a miniszterelnök úr a házba jött, és a t. miniszterelnök oldotta meg a kérdést. (Halljuk ! Halljuk!) Akkor jött, t. barátom, Rohonezy Gedeon a nagy vívmánynyal, hogy a libériát a szolgák felölthetik és azokkal együtt mehet a küldöttség Turinba. (Zaj a baloldalon.) No hát, t. ház, nem tudom, (Halljuk! Halljuk!) hogy szomorú vagy nevetséges-e ez a dolog, hogy a t. elnök úr ilyen kicsinykedésig vitte azon törekvését, hogy ha lehetséges, Magyarország képviselőháza, mint olyan, ne legyen úgy képviselve, mint a hogy azt a külső dísz is megkívánta volna Engedelmet kérek, ez mind csak a t. elnök úrnak intenczióit mutatja meg és ezekhez az intencziókhoz az elnök úr következetes is maradt, mert mindenütt elmaradt az elnök úr egészen addig, — a mire még majd visszatérek — a míg nem látta az elementáris erővel kitörő közérzűletet az ország minden zugából, mikor azután már ő is elment vizitbe és requieune. De a t. elnök úr következetes maradt, mert ő a helyett, hogy azon a helyen megállott és megmaradt volna, a hova őt elnöki tiszte rendelte, elment Kolozsvárra. Azt mondja az elnök úr, hogy akadályozva volt. Erre én, t, képviselőház, nem terjeszkedem ki, mert a kérdésnek ezt a részét fényesen illusztrálták, szétbonczolták t. képviselőtársaim és barátaim: Hoitsy