Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

f$20. országos ülés 181 Én meg vagyok győződve, hogy az egész országban alig találkozik ember, ki azt találja, hogy ezek után b. Bánffy Dezső a képviselőház elnöke maradhasson. Hozzájárulok Hoitsy Pál t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Hoszszcmtartó, zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon, szélsőbalon és a középen.) Hock János jegyző: Gr. Gyürky Ábrahám ! Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! Hogy szavazatomnak más értelmezés ne adathassák, mint a melyben azt adom, megjegyzem, hogy én egyedül és kizárólag csak azért, mivel a ház elnökének az ő magatartása csak egy részét képezi a gyengeségek és ingadozások azon rendszerének, a mely a t. kormány egész politikáját jellemzi, (Élénk helyeslés a bal, szélsőbalon és a középen.) és a mely napról-napra újabb és újabb félreértéseket teremt a nemzet és korona közt: hozzájárulok a beadott indítványhoz. (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon, szélső baloldalon és a, középen.) Hock János jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Úgy Beöthy Ákos t. képviselőtársam érvelését, mint Hoitsy Pál t. képviselőtársam javaslatát a magam és barátaim nevében is elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Herman Ottó: Nem azért szólalok fel, hogy hosszasan vegyem igénybe a t. ház türelmét; egyszerűen rámutatok azon beszédemre, a melyet nagypénteken tartottam itt a ház színe előtt, és a melyben kijelentettem, hogy meg vagyok győződve én, és meg vannak győződve barátaim is, hogy bármi legyen ezen ház határozata, a nemzet meg fogja találni formáját és mértékét annak a kegyeletnek, a meíylyel Kossuth Lajos iránt tartozik, Kétségtelenül áll, hogy Kossuth Lajos temetésén egy nemzet jelent meg és egy nemzet kegyelete nyilatkozott. Mi pedig, a kik itt ülünk, a nemzet képviselői vagyunk. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen háznak méltóságát önmagunkon kívííl képviseli az, a ki az elnöki széket elfoglalja. Ha ennek viselkedését a kegyelet ama mértékével hasonlítjuk össze, a mely Kossuth Lajos temetésén megnyilatkozott, akkor minden keresgélés és rámagyarázat nélkül is ki kell mondanunk, hogy a ház elnökének viselkedése a nemzet kegyeletének megnyilatkozásával nem találko zott, és ahhoz nem is volt méltó. (Élénk helyeslés bal felől.) Egyedííl abból a szempontból, mert a ház elnöke, a ki a nemzet választottjainak feje, a ki ebben az országban — a mint mondatott — a legfőbb méltóságot viseli, azok közül, a melyet visel, nem tudta magát azonosítania ház érzelmeivel, nem tudta magát azonosítani a . április 9-én, hétfőn. 341 nemzet érzelmeivel: azt találom, hogy az elnöki széket többé nem töltheti be. (Élénk helyeslés és taps bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) Hock János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak néhány rövid megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk! Mozgás jobb felől) Az iránt nincs nézeteltérés, hogy a képviselőház pártkülöubség nélkííl rótta le a nagy halott iránt tartozó kötelességét a nemzet nevében. A miről most szó van, t. képviselőház, az tisztán azon kérdés, hogy az elnöknek eljárása és magaviselete megfelel-e a kegyelet azon adójának, a, melyet mi, a képviselőház, s nagy halottnak páltkülönbség nélkül szántunk: igen-e vagy nem? A szavazás, a melyre önöknek alkalmat adunk, fog bizonyságot szolgáltatni a mely lett, hogy milyen mértékkel mérték önök ezen kegyeletet és hogy akarják-e ezt utólagosan . . . (Fölkiáltások a jobboldalon : Ohó! Folytonos zaj.) . . . Engedelmet kérek, ez sem fenyegetés, sem semmi más; ez tisztán n dolgoknak a maguk módja szerint való világításba való helyezése. (Igás! Úgy van ! a baloldalon.) A kérdés az, t. ház, hogy Magyarország képviselőháza helyesli-e, megtíírheti-e, hogy akkor, a midőn a nemzet egy történelmi korszak bezárulásakor osztatlan egészében jelenik meg egy nagy halottja koporsójónál, hogy akkor a képviselőház elnöke onnan indokolatlanul távol maradjon? (Élénk helyeslés balfeW.) E tekintetben, t. képviselőház, nem akarok részletes indokolással foglalkozni, de hogy a képviselőház elnökének intenczióit magyarázhassam, nagyon kérem, hogy a képviselő urak közül, különösen Rohonezy Gedeon igen t. képviselőtársam, nyilatkozzék a felől, milyen volt a képviselőház elnökének magatartása egy szubordinált csekély jelentőségű kérdésben akkor, mikor a képviselőház szolgáinak nem akarta megengedni, hogy képviselőházi egyenruhájukban jelenjenek meg a temetésen. (Élénk derültség bal felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon : Valóságos botrány!) A t. képviselő úr kénytelen volt hallomásom szerint magához a miniszterelnök úrhoz fordulni, és itt ismétlődött az az eset, hogy a miniszterelnök eszközölte ki a szolgák számára az egyenruhát. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Szalay Imre: És az ország ezt eltűri! Polónyi Géza: Legyünk tisztában t. ház, annak az elnöknek magatartása és felfogása felől, kinek a miniszterelnök pressziójára vagy utasítására van szüksége akkor, midőn ily magasztos alkalommai a képviselőház szolgaszemélyzetéről kell rendelkezni. De a miért felszólalok, t. ház, az főleg az, hogy ilyen kérdésben a miniszterelnök úr hall-