Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

338 320. országos ülés 1894. április 9-én, hétfőn. Ugron Gábor: A hírlapírók pinczéitvizsgálta! (Zaj.) Hoitsy Pál: Ezen második elmaradásával szemben azt hozza fel a t. elnök úr mentségül, hogy elnökölnie kellett Kolozsvárott az egyházkerületi közgyűlésen. Ismerjük, t. ház, az elnök árnak elnöklési képességeit, (Derültség a szélső baloldalon.) és meg vagyok róla győződve, hogy az egyház nagy kárát vallotta volna, ha nem ő személyesen elnökölt volna, hanem valaki mást bízott volna meg vele. (Egy hang bal felöl: Hatan vannak!) De egyik sem elég jeles. Az elnöknek itt kettős kötelessége volt: elnökölnie kellett volna Kolozsvárott az egyházkerületi közgyűlésen és elnökölnie kellett volna itt Budapesten, Kossuth Lajos temetésén. A két elnöki tiszt kollizióba jött egymással; vagy az egyiket, vagy a másikat el kellett hanyagolnia; vagy ott kellett magát helyettesíttetnie, vagy itt. 0 itt helyettesíttette magát, amott személyesen megjelent. Polónyi Géza: Azt tartotta fontosabbnak ! Hoitsy Pál: Az egyházkerületi közgyűlésen elnökölni fontosabbnak tartotta annál, hogy mint a képviselőház elnöke itt kötelességében eljárjon. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ezt a tényt a legnagyobb szomorúsággal kell konstatálnom. Az elnök úr több mint két év óta ül abban a székben; ez a két év nem volt neki elég arra, hogy tudatára jöjjön annak a nagy méltóságnak, a melynek betöltésére hivatva van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A legnagyobb feladat az, a, mely az ő vállain nyugszik, a legnagyobb kitüntetés, a mely bizalom folytán magyar embert egyáltalán érhet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nines másik állása a magyar nemzetnek, a melyet közbizalom folytán tölt be. a mely felérne e hivatallal, e méltósággal, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a t. elnök úr ma, mikor azt a széket két esztendő óta tölti be, nem tudott még arra a magaslatra emelkedni, hogy belássa azt, hogy mik az ő kötelességei itt, és hogy e kötelességek minden más kötelezettségnek előtte járnak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Előttünk áll a tény, t. ház. Á ház elnöke nem hajtotta végre a ház határozatát, azt kicsinyes ürügyek alatt kiforgatta igazi lényegéből. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mik lehetnek az elnök úr motívumai? Vagy nem értette azt a határozatot úgy a mint azt a ház hozta, vagy nem akarta azt megérteni. Én megengedem az enyhébb felfogást, hogy nem értette meg. (Derültség a szélső baloldalon.) De, t. ház, micsoda elnök az olyan, a ki első sorban volna hivatva arra, hogy a ház tanácskozásait vezesse és még a ház határozatainak igaz értelmét sem tudja kivenni, és nem tud azoknak érvényt szerezni ? Nem szegénységi bizonyítványt állított-e ki maga mellett? Nem ő adott-e maga mellett bizonyítványt arról, hogy a ház tanácskozásait továbbra vezetni képtelen? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Vagy feltételezzük-e, t. ház, a másik eshetőséget, hogy az elnök igenis megértette a képviselőház határozatát, de szándékosan nem hajtotta azt végre, hogy már a fogalmazáskor, vagy a mikor indítványát megtette, malicziozuson egy hátulsó ajtót hagyott magának, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) a melyen keresztül a szabadba menekülhessen? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Hogy már akkor, magasabb kegyeket keresve, úgy vélte azokat elérhetni, ha a képviselőház határozatát igazi lényegéből kiforgatja ? (Úgy van.' Úgy van! a szélsőbalon.) Én e feltételezést megengedhetőnek is alig tartom. (Egy hang a szélsőbalon: De úgy van!) A képviselőház elnökének első sorban kötelessége, hogy a nemzet kegyét keresse és senki másét. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A képviselőház elnökének elhatározásaira senki és semmi sem gyakorolhat befolyást csak magának a háznak határozata. Hiszen mi képezi az alkotmány szabadságnak egyik feltételét akkor, a mikor az alkotmányt esetleg felülről akarják megtámadni? Nem az-e, hogy a képviselőház áll azzal szemben?] nem az-e, hogy akkor a képviselőház élén erélyes férfias, bátor elnök álljon? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mi történnék különben, ha egyszer a mi parlamentünkbe is lovagkorbáescsal jönnének felsőbb lények? Lehetséges e, hogy oly elnökre legyen bízva a ház vezetése, a ki az első veszély elől megfutamadik ? (Hosszantartó mozgás a szélső báloldalon. Felkiáltások : Úgy van! Úgy van! Szégyen a futás de hasznos !) T. ház ! En senki szándékát nem vizsgálom ; a tényekből , hozom meg a magam ítéleteit. A tény pedig az. hogy a ház határozata végre nem hajtatott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az elnök vagy nem volt képes, vagy nem akarta azt végrehajtani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Krajtsik Ferencz: Ezt már hallottuk! (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Hát már a Kossuth személye sem szent? (Zajos félkiáltások a szélső baloldalon: Bosszúi esik az igazság!) Hoitsy Pál: Mindkét esetben, annak a ténynek, a melynek — mondom — szándékát nem akarom keresni, csak egy lehet a konzequeneziája: az, hogy az az elnök, a ki így viselkedett, az képtelennek bizonyult arra, hogy a pártok fölé helyezkedve, pártatlanul vezesse a