Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

336 320< of»éágo« «lé« 1894. április 9-én, hétfőm. Elnök: T. ház! Továbbá a Kossuth Lajos elhunyta alkalmából márczius 23-án tartott ülésben utasítást nyertem az iránt is, hogy a koporsóra koszorút helyeztessek egy általam összealkotandó küldöttség útján. Ezen küldöttséget, mely Turinba a koszorút viendő és azt a kopor* sóra helyezendő volt, a következő tagokból alakítottam meg: Hock János jegyző (olvassa): Illyés Bálint, Várady Károly, Babó Emil, Thold Dániel, Nagy István, Terényi Lajos, Nagy Sándor, Papp Elek, Holló Lajos, Haviár Dániel, Veres József, Endrey Gyula, Kapotsfy Jenő, Szentiványi Árpád, Makfalvay Géza, Gulner Gyula, Fernbach József, Melczer Géza, Rudnyánszky Béla, Bernáth Dezső, Atzél Péter, gr. Bethlen Bálint, Ivánka Oszkár, Erreth János, Hoek János, Sima Ferencz, Majthényi István, Chernél Gyula, Horváth Géza, Vikár István, Szluhu István, Meskó László, Noszlopy Gyula, Putnoky Mór, Nánásy Ödön, Kolozsváry-Kiss István, Bartók Lajos, Komjáthy Béla, Barabás Béla, Bohonczy Gedeon, Papp Samu. Elnök: T. ház! Ezen küldöttség vezetésével, illetőleg a koszorúnak a koporsóra való elhelyezésével Rohonezy Gedeon képviselő urat bíztam meg. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Minő jof/on ?) Miután pedig, t. ház, elhalaszthatatlan teendőim (Nagy zaj és élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Ah! Ah!) kényszerítettek Budapestről való eltávozásra, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) az elnöki teendők további intézésére gr. Andrássy Tivadar alelnök urat kértem fel, (Zaj a szélső báloldalon.) a ki a közóhajnak megfelelően Budapesten tartott temetés szónokául, — ki a ház nevében szóljon —> Jókai Mór képviselő urat szólította fel, ki annak eleget is tett. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Kicsoda szilüotta fel?) Gróf Andrássy Tivadar. A Budapesten lefolyt temetésen pediglen a képviselő urakat gróf Andrássy Tivadar alelnök ur, Perczel Dezső alelnök társával vezette. (Zaj a szélső baloldalon.) Az evangélikus templomba a temetés után (Halljuk! Halljuk!) az április 3-án tartott gyász isteni. tiszteletre időközben Budapestre személyesen is visszajöhetvén, (Zajos derültség a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Akkor már maradt volna odahaza!) a képviselő urakat magam személyesen vezettem. Horánszky Nándor: Minket nem! Elnök: Ezek azok az intézkedések, melyeket a t. háznak bejelenteni kötelességemnek tartottam, s melyek a t. ház márczius 23-án hozott határozatának végrehajtására vonatkoznak. Miután pedig a t. ház akként határozott, hogy a gyászszertartás utánig ülést nem tart s a gyászszertartáshoz számítandónak tartván magát a gyász isteni tiszteletet is az evangélikusok templomában, és több képviselő úrtól vett azon óhajtásnak is megfelelni kívánván, hogy az ülések azonnal kezdetüket ne vegyék, ezért láttam indokoltnak és szükségesnek a legközelebbi ülést a mai napra hívni össze, a melynek napirendjére a t. ház határozata értelmében a házassági jogról szóló törvényjavaslatot vettem fel. (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Hock János jegyző: Hoitsv Pál! Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. elnök urnak imént tett előterjesztéséhez akarok néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Nem szívesen teszem, mert nem szívesen foglalkozom oly kérdésekkel, melyeknek esetleg személyes jelentőségük és személyes élük is lehet, de kötelességemben állónak tartom a felszólalást, (Halljuk! Halljuk!) úgy a magam, mint t. barátaim nevében, kikkel egy párthoz tartozom, azért, mert, nézetem szerint, a képviselőháznak hozott határozata, a melyet pedig a ház egyenesen az igen t. elnök úrnak indítványára hozott, nem lett úgy végrehajtva, a mint azt a ház hozta, és a? mint azt a ház óhajtotta, és mint a hogy azt mindnyájan értettük és megvártuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ház márczius 23-án történt ülésében határozatot hozott, a melynek különösen két pontja úgy szólott, hogy a ház jegyzőkönyvileg ád kifejezést részvétének Kossuth Lajos elhunyta felett és érzelmei tolmácsolására külön megkérte az elnököt, másodszor pedig, hogy a ház a temetésen elnöke által alakítandó küldöttség utján fog részt venni. T. képviselőház! A részvétnek és a kegyeletnek ilynemű formáját, hogy t. i. a ház fájdalmának és részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, én kisebbíteni korántsem akarom, sőt azt hiszem, hogy magában véve a dolgot, egy polgárra nézve a legnagyobb elismerések egyike az, ha a képviselőház a maga részvétének a ravatalnál kifejezést ad. Mi ezen az oldalon ezt a formáját az elintézésnek csak azért keveseltük, mert Kossuth Lajosról volt szó. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi nézetünk szerint Kossuth Lajost nem szabad közönséges halandóknak mértékével mérni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi nézetünk szerint, t. képviselőház, ha elmentünk volna a részvétnek és a kegyeletnek kifejezésénél a legszélsőbb határokig, a melyekig egy nemzet elmehet, még akkor is, a mi hálánk az ő nagy szolgálataival, az '6 nagy szenvedéseivel szemben csak a koldusnak hálája lett volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kossuth Lajost nem minden nemzetnek ad a Mindenható, és minden nemzet büszke lett volna reá, ha az 8 fiának vallhatta volna. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.)