Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

,106, országos ülés 1894. márczius ö-én, hétfőn. 27 lönhség, mert az egyik bűnnek karaktere a nyíltság, a másiké az alattomosság. S tekintse meg a t. miniszter úr a kimutatásokat, tapasztalni fogja, hogy legalább hazánk nagy vidékén azok a bűnök, melyek a magyar ember nyíltságával, hogy úgy mondjam, vitézségével járnak, nap-nap után szűnnek s szaporodnak az eltitkolt, gyáva, hogy úgy mondjam, pimasz bűnök, s hogy ma már nem igen verik meg egymást a polgáremberek, hanem egyik a másikat megcsalja. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek azok a pszichológiai indokok, melyek engem e javaslat, megszavazásától visszatartóztatnának még akkor is, ha azon az alapon állnék, mint a törvényjavaslat, de tartóztat engem attól (Halljuk! Halljuk!) az úgynevezett horvát kérdés is. (Halljuk!) Ezt csupán azért hozom fel, hogy alkalmat adjak a t. miniszter úrnak nyilatkozni. Azon kontroverziában, mely íenforgott közte és gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam között, a t. miniszter úr azt mondotta, hogy a honossági törvényjavaslatban használt kifejezések ugyanazon értelműek, mint azon kifejezések, melyek ezen javaslatban használtattak. Ha ez csakugyan úgy van, akkor legyen szabad a t. miniszter urat emlékeztetnem a honossági törvény tárgyalására, a mikor az igazságiigyminiszter úr nem szórói-szóra, hanem értelem szerint azt mondotta, hogy annak a javaslatnak egyik karaktere a kifejezések jogi szabatosságának feltűnő hiánya. Hát ha ez a kifejezés és az a kifejezés a honossági törvényben ugyanaz, akkor a t. miniszter úr saját magára mondta ki az ítéletet, hogy e javaslatot a jogi kifejezések szabatosságának feltűnő hiánya jellemzi. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ez nem sikerűit! Szalay Károlyt De a t. miniszter úr meg is magyarázta, hogy milyennek kellene e kifejezésnek lenni, s azt mondta, hogy ennek értelmét a törvényben úgy kellene kifejezni: »a kik vagy Magyarország, vagy Horvátország területén vannak megtelepedve« s én is szintén azt hiszem, hogy ez lett volna a helyes kifejezés. De ha, t. miniszter úr, ez a helyes kifejezés, méltóztassék megmondani, hogy fogja akkor a horvát területen megtelepedett magyarokra alkalmazni e házassági törvénynek azt a szakaszát, a mely az illetőségből indul ki ? Itt van egy közjegyző levele a kezemben, t. képviselőház. Persze, dicsőség az uralkodó rendszernek, ők nem írnak magyarul, hanem, ha már nagy grácziával vannak, németül; hát így vagyok kénytelen felolvasni. »Die Annahme« — az illetőség megszerzése — »geschieht durch die Gremeindevertretung und Ansiedlung, wenn man bei der Gemeinde mittheilt, dass man in der Gemeinde stabil bleiben und wohnen will und sich durch vier Jahre correct aufführt und allé Gemeindeíasten trägt.« Horvátországban tehát csak négy esztendei folytonos ottlakás után lehet községi illetőséget nyerni. Ha tehát el is fogadnám, a mint más indokokból nem fogadom el a javaslatnak azt a kifejezését, a melyet használ, kérdem a t. miniszter urat, mi történik hát azon a négy esztendőn belől azokkal, a kik Horvátország területén megtelepedtek, de községi illetőséget még nem nyertek? Hát, igen t. képviselőház, nagyon sok volna, még mondani való e kérdésben, (Halljuk! Halljuk!) hanem majd lesz idő és alkalom arra, hogy azokra, a miket most elmulasí-tani vagyok kénytelen, kiterjeszkedjem. Most, t. képviselőház, az eddigieken kívül álláspontomat még csak egygyel vagyok bátor igazolni. Egyik képviselőtársam, a ki igen kedves elvtársam is, a ki a javaslatot megszavazza, azt mondotta, hogy az ő politikája annak az embernek a politikája, a kinek magának ugyan kenyere nincsen, hanem szeretne segíteni embertársain, és elmegy a szomszédba kenyérére. No hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogy nem ez a politika, és sajnos, félek, hogy nekem lesz igazam ; adja Isten, hogy ne legyen, hanem az a politika a szegény madárnak a politikája. Annak a programmja két pontból áll: a szabadság az egyik, a jólét a másik. És mikor megjönnek a sanyarúságnak a napjai, mit csinál a madarász? Egy kis étket tesz a csapdába és azt mondja: »ime, kismadár, programmodnak egy része« ; a kis madár pedig elgondolja: »ha mindent meg nem kaphatok, megkapom legalább egy részét, a mit kívánok«. De midőn berepült a csapdába, nemcsak a programmjának egy részét nem kapja meg, de még a szabadságát is elveszti. (Élénk tetszés^ helyeslés és taps bal felöl.) Én abban a politikában, t. képviselőház, a melyet a kormány itt nekünk feltálalt, sem észt, sem szívet nem találok, azért nem is fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felöl.) Elnök: T. ház! Ma már a tanácskozást nem folytathatjuk, mivel az idő igen előrehaladott. Holnap, ha a t. ház hozzájárul, reggel 10 órakor tartunk ülést. (Helyeslés.) Napirenden a házassági jogról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása lesz. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 per cukor.)