Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-319

B20 S19. országos ülés 1894. inárczius 23^án, pénteken. mely csak a hatalomnak szokott meghajolni, körülvesz szegénységében, magányában, elhagy ottságában ? Ki volt Kossuth Lajos? E kérdésre most alakúi meg a felelet. Az élőt körűiveszi a kontroverziák köde; gyenge mécsvilágként pislog benne a múló vélemény. De a halál zord szellője szétfújja a ködöt, el oltja az apró lámpát és fölkél a történelem napja. E fölkelő nap világosságánál kezdjük látni, hogy ki volt Kossuth Lajos. (Úgy van! bal felől.) Nézzük e nemzetet, mielőtt az ő keze sorsának kerekébe belenyúlt. Nemzet volt-e? Állam volté? Szabad volté? Az európai népcsaládhoz tartozott e? Törvény és történelmi hagyomány szerint igen; de tényleg? Tényleg a kiváltságok és a rabságok ellentétei által szétdarabolt törne get, önálló kormány nélküli, idegen hatalomnak meghódolt tartományt, meddőén panaszkodó, tehetetlen országgyűlést, a művelt világtól elmaradt, tőle elzárt népet látunk, olykor ébredő, egyesekben villámfénynyel megnyilvánuló, de a tömegeket át nem ható nemzeti tudattal. A biztos enyészetnek képe ez. És ma? Istennek hála, egységes nemzet vagyunk, egyenjogú polgárikból alakúit szab..d nemzet, melynek képviselete döntő hatalom, mely az összes művelt nemzeteknek méltó testvére, mely önálló nemzetnek, önálló államnak érzi magát, s e tudattól áthatva intézi sorsát. Ez az erőteljes, reményt sugárzó életnek része. E két Magyarország különbsége m mdja meg nekünk, hogy ki volt Kossuth Lajos. Az elsőt találta, a másodikat megalkotta. Nem ő egyedül. Óh nem! Bűn volna a kegyelet ünnepébe kegyeletlenséget vegyíteni; egyik nagyunk iránti hálánkat többi nagyjaink iránti hálátlansággal kifejezni. Sokan voltak ők, a jelesek, a nagyok, a fefelejthetetlenek, a kik az új honalkotás e művét végezték, voltak, a kik Kossuthtal, voltak, a kik Kossuth ellen, de ugyanezen czélra munkálkodtak. De a régi állapotok korhadtsága meghiúsított volna minden nemes törek\ést, ha Kossuth Lajos izzó szenvedélye és az emberek fölötti rettentő hatalma azokat szét nem töri; (Élénk helyeslés a baloldalon.) és a nemzeti gyengeség sülyedt állapotából a rögtöni átmenet arra az erőkifejtésre, mely egy világot bámulatra ragadott, el nem képzelhető ama hajthatatlan lélek kergető ereje nélkül, mely e napokban hagyta el földi lakóhelyét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) Kossuth Lajosnak helye tehát honunk alkotói közt vau; (Élénk helyeslés és tetszés a balés sgélsö baloldalon.) azon honalkotók közt, a kik, midőn a nemzet önállóságát körülbástyázták, egyszersmind bevezették e nemzetet a művelt népek eszmekörébe és érzelmi világába, részedévé tették az emberiség nagy haladási munkájának, egyenrangú és tisztelt tagjává a nagy népesaládnak. A magyarságnak világtörténelmi hivatása épúgy, mint nemzeti fejlődése Kossuth Lajos nevében szimbólumot talál. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez titka a nemzetek részvételének, ez mértéke a mi kegyeletünknek és hálánknak. (Tetszés bal felöl.) Én, t. ház, abban a sajnos nézetben vagyok, hogy a miket a ház mélyen tisztelt elnöke a kegyelet kifejezéseként javaslatba hozott, nem tarthatom kielégítőknek. (Élénk helyeslés a balés szeso baloldalon.) Én is, úgy a magam, mint elvbarátaim nevében határozati javaslatot leszek bátor beadni, a mely előttem szólott t. képviselőtársaim indítványától egy pontban különbözik ; abban a pontban, hogy én a kegyelet nyilvánítását azon korlátok közt tartom csak lehetőnek, a melyeket mi magunk, a törvényhozás más tényezőinek belevomísa nélkül, leróhatunk; (Élénk helyeslés a baloldalon.) a mit azonban e határig meg lehet tenni, azt hitem és meggyőződésem szerint, mindenkor meg is kell tenni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Minthogy pedig a t. elnök úr javaslata ezt a mindent, a mit az általam megjelölt határok közt megtenni lehet, nem foglalja magában, azért vagytok bátor a magam és elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot tenni le a ház asztalára : (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Határozati javaslat. Az isteni gondviselés változhatatlan végzete Kossuth Lajost az élők sorából elszólítván, a képviselőház, mint a nemzetnek törvényes képviselete és érzelmeinek hivatott tolmácsa határozntilag kimondja: hogy Kossuth Lajos a magyar nemzet újjászületése, egysége, önállósága, alkotmányos fejlődése, szabadsága és nemzeti jövőjének a nemzet erejéből biztosítása körűi elévülhetetlen érdemeket szerzett; és hogy ezért a magyar nemzet elismerés sel és örökké tartó hálával őrzi meg Kossuth Lajos emlékét; továbbá kifejezést ád a nemzet fájdalmának a Kossuth Lajos elhunyta által szenvedett nagy veszteség felett, Kossuth Lajost a nemzet halottjának nyilvánítja, és ebből folyólag a következő intézkedésekben állapodik meg: A temetés és a végtísztességhez tartozó minden szertartás és a síremlék felállítása a képviselőház költségén történik; (Helyeslés bal felöl.) a képviselőház magát a temetésen küldöttség által képviselteti; a képviselőház nevében a boldogúltnak koporsójára koszorú tétetik le; a képviselőház a végtisztesség befejezéséig