Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-318
318. országos ülés 1SM. márczius 20-án, kedden. 315 kális párt védőjeként, a melynek egyik szerkesztőjét épen a legutóbb méltóztatott a börtönbe egy hónapra beesukatni. (Nagy mozgás.) Remete Géza: Jól tette! (Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Visontai Soma : Tegnap nem voltam jelen a t. házban, és így természetesen a t. képviselő úr sokkal szabadabban beszélhetett, mint különben. Drakulics Pál: Dehogy! (Mozgás a szélsőhalon.) Visontai Soma: Értvén ez alatt, hogy nem szólhattam közbe. (Halljuk! Halljuk!) Hogy én a szerbekkel szemben milyen állást foglaltam el, és hogy én érdekeiket miképen védtem, ha ez az én meggyőződésemmel összefért: ennek bizonyságát szolgáltattam már nemcsak itt a házban, hanem másutt is, azon politikai sajtóperekben is. Hogy én a nemzetiségekről hogyan vélekedem: ezt igen jól tudják maguk a szerbek. Csak egyszer nem vállaltam el védelmüket, és ez abban a bizonyos perben történt, a melyet Draknlics Pál képviselő úr indított a »Zasztava« szerkesztője ellen. Én azonban azt hiszem, hogy azért, hogy ezt a védelmet nem fogadtam el, épen Draknlics képviselő úrnak nincs oka szemrehányást tenni. (Ügy van! a baloldalon.) De hogy miért nincsen a t. képviselő úr jogosítva a radikális párt nevében beszélni, ezt igazolják azok a többszörös visszautasítások, a melyekkel az ő szavai és intelmei a szerb radikális párt részéről találkoztak. (Nagy saj.) Drakulics Pál: A legnagyobb ellentétben állunk egymással! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Visontai Soma: Hiszen a t. képviselő úr felszólalásában azon határt sem látom megtartja, a melyet nekünk politikai és parlamenti kötelességünk előír, és a mikor egy olyan szerencsétlen embernek a nevét is belevonta a vitába, a kinek sorsa olyan, hogy a legnagyobb kímélettel kell viseltetnie iránta mindenkinek, a mikor tegnap egy, a fegyházban sínylődő, szerencsétlen embert is belevont a politikai vitába, midőn azt mondta rólam, hogy én azon kötelező ígéret fejében szereztem meg az újvidéki mandátumot, hogy vezérüket, a »Zasztava« volt szerkesztőjét, Tomics Jását, a ki politikai ellenfelén elkövetett emberölés miatt el van ítélve, ő Felsége kegyelme útján börténéből ki fogom szabadítani. (Nagy saj.) A képviselő úr nem volt Újvidéken, a mi kor én programmbeszédemet tartottam. Nea. volt ott a mozgalom alatt sem; a ki tehát ő neki azt mondta, hogy én ilyen kijelentést bármikor, bárki előtt is tettem, hogy én politikai szereplésemet ügyvédi minőségemmel összekötöttem, az közönséges rágalmat követett el, és a t. képviselő urat egyenesen félrevezette. Hivatkozom e tekintetben azokra, a kik lenn voltak a mozgalom alatt. Hivatkozom Hentaller Lajosra, a ki jelen volt, a mikor én programmbeszédemet tartottam, és hivatkozom Babó Emi! képviselőtársamra, a ki beszámoló beszédemnél volt jelen. Hivatkozom az összeg szerbségre, a szerb lapokra, és az odavaló más nyelvű lapokra, hogy tettem-e, valaha én ilyen ígéretet"? (Nagy saj.) A ki engem ismer és tudja, hogy a politikát soha sem alj ásítottam le annyira, hogy üzérkedést csináljak belőle, s hogy ennél a kérdésnél is helytállottam meggyőződésein szerint: az rólam ilyen inszinuáeziót elhinni nem fog. (Ügy van! bal felől) Leginkább csodálom, hogy Drakulics Pál t. barátom, a ki engem különben személyesen is ismer és engem barátságával is megtisztel, tételez fel ilyesmit én rólam. Én tehát ezt az állítást is, mint egyenesen valótlant, kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Ennyiben kívántam rektifikálni Drakulics Pál t. képviselőtársam kijelentését. A mi pedig beszédének a r ít a részét illeti, midőn összehasonlítást tesz az ő hazafisága és az én hazafiságom közt, és azt mondja, hogy: »a szerbek csak úgy szeretik hazájukat, mint akármelyik magyar, de legalább is úgy, mint Visontai Soma« : engedelmet kérek, hogy erre nézve kijelenthessem, hogy ez az összehasonlítás tendencziózus és nem egyeztethető össze azon hazafias törekvéssel és azon felfogással, a melyet én a honfiúi kötelességekről táplálok. Ha Drakulics képviselő úr azt hiszi, hogy ő bármilyen tényében, tettében és felfogásában hazafiabb, mint én, és azt, hogy neki joga van ilyen megjegyzéssel és ilyen 'hangsúlyozással emlegetni engem hazafiság dolgában: akkor azt hiszem, hogy ő épen hazája iránt nem teszi meg a kötelességét, mert a mi kötelességünk nem abban áll, hogy egyes urakat, a kik sokszor kifelé gravitálnak, megfogjunk itt hazafiaknak, hanem tartsuk meg azokat hazafiaknak, a kik, — ha szabad magamat így kifejeznem, — kutyahííséggel ragaszkodnak ahhoz a gazdához, a ki őket gyakran tiporja és tapossa. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon. Zaj bal felöl.) DrakuliCS Pál: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! halról.) Személyes kérdésben kérem a t. ház engedelmét, hogy válaszolhassak Visontai Somát, képviselőtársam felszólalására. (Nagy zaj.) Legelőször is arra akarok reflektálni, a mit a t. képviselő úr arra nézve utasított vjssza, hogy mandátumát miképen nyerte el. Teljesen igaza van a t. képviselő úrnak abban, hogy én Újvidéken akkor nem voltam jelen, midőn prog rammbeszédét megtartotta, és így azt is meg40*
