Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-318
310 318. országos ülés 1894. iriárcssins 20-án, kedden. akkor, mikor igenlő választ nyert, kijelentette, hogy ö is csatlakozik, üt perez múlva jött a párt másik tagja s ez így ment tovább. (Hosszantartó, nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon,) Jött Beöthy Ákos, majd gróf Apponyi Albert. Teljes lehetetlenség, hogy mikor két embernek ily dolgot; tíz nap alatt végre kell hajtani, mi egyenként járjunk el a képviselőkhöz. De odáig is mentem, hogy midőn az egész be volt fejezve, ismét értesítettem Helfy t. képviselőtársamat, hogy a gyűjtés végre van hajtva s minden rendben van. Helfy erre deczember 2í-én, a befejezés napjának estéjén azt írta nekem ; »Köszönöm szives soraidat. Most csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit fog neked az öreg úr válaszolni, mert a mint én őt ismerem, nem csodálnám, ha a legmelegebb hála kifejezés mellett kissé meg is dorgálna, hogy miért küldték a pénzt, mielőtt a katalógust látnák, hogy ő nem szokott macskát zsákban árulni stb. stb. No de az ilyen fellobban ás nála hamar szokott elmúlni. Csakhogy a dolog már egyszer rendezve van«. Tehát a szemrehányás egyetlen szava sem... (Felkiáltások a szélsőbalon: Az okmány! Hosszantartó, nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassék csendben lenni. Herman Ottó: Én. t. ház, ismerve a viszonyokat, (Felkiáltások a szélsőbalon! Az okmányról beszéljen! Folytonosan tartó, nagy zaj balról. Halljuk! Halljuk! Elnök csengel.) felkértem egy bizottságot, a mely köztiszteletben álló, komoly és előkelő férfiakból állott, legyen kegyes, vizsgálja meg a, számadást tételről-tételre. (Zajos félkiáltások a szélső baloldalon: Nem erről van szó! Az okmányról beszéljen! Fólytontartó zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Az majd következik (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk!) Herman Ottó: A bizottság tagjai következük voltak; Széll Kálmán, Ernuszt Kelemen, Justh Gyula, B. Podmaniczky Frigyes és Aebly Adolf. Ezek nekem megadták a felmentést. (Fölkiáltások : Nem erről van szó! Folytonosan tartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni és helyeiket elfoglalni, az elnöknek első sorban kell hallania azt, a mi mondatik. (Halljuk!) Herman Ottó: Az adakozók csoportosítva vannak. Én elismerem, t. ház, hogy az okmányban legalább is helytelen kifejezés használtatik, midőn ívről van szó, (Fölkiáltások a szélső baloldalon: No hát! Zaj.) szerencsésebb lett volna azt mondani, hogy az illető jegyzékek, — mert ívek nem adattak ki, — csupán csak felíratott, ki mit adott, s én csekély személyemben az én látogató jegyeimmel nyugtáztam, de minthogy Kossuth Lajos óhajtotta tudni, hogy kik adakoztak, én összeállítottam a jegyzéket, úgy, a mint körök szerint csoportosítható volt. (Nagy zaj bal felől.) Thaly Kálmán: Az a baj! (Nagy ZJLJ. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Herman Ottó: Az okiratba azonban nem a mi intézkedésünk folytán került be a jegyzék, hanem Kossuth Lajos egyenes fölszólííására. (Fólytontartó, nagy zaj a bal- és szélsőbalon. A szónok szavai nem hallhatók.) Elnök*. Méltóztassanak csendben lenni! (Zaj.) Hoitsy Pál: A gyorsírók nem tudnak írni, mert nem hallanak egy szót sem! (Folytonosan tartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó: Én az egész eljárásról a legapróbb részletekig becsületesen elszámoltam, (Nagy zaj a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) a kormányzó pedig azt írta nekem, hogy ő épúgy, mint fiai, a mi eljárásunkat teljesen megfelelőnek és a, dekórummal és a tisztességgel megegyezőnek találják. (Folytonosan tartó, nagy zaj és nyugtalanság bal felöl. Halljuk! Elnök csenget.) Ez az, a mit e felmerült inczidens alkalmával megjegyezni kívántam. Engedje meg a, t. ház már most, hogy még kifejezhessem először fájdalmamat, hogy ez a dolog a képviselőház elé került, mert nekem meggyőződésem, hogy ez az ügy nem is tartozik ide. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meszlény Lajos: Hát a »Pesti Napló« ide tartozott? (Folytonosan tartó, nagy zaj és nyugtalanság. Fölkiáltások : Ez is ide tartozik! Halljuk ! Halljuk !) Uray Imre: Gratulálok a pártnak! Herman Ottó: És kifejezem még kétszeresen is fájdalmamat, hogy ez az ügy ebben a formában és akkor került a magyar országyűlés képviselőháza elé, (Úgy van! Úgy van!) a mikor az egész nemzet kegyelete Turin felé van fordulva, sőt a mikor az egész világ szeme Turinon függ. (Igaz! Úgy van!) Én, t. ház, cselekedtem, becsületesen beszámoltam, és azért lelkiismeretem nyugodt. (Helyesl's. Folytonosan tartó, nyugtalanság é ; zaj a szélsőbalon.) Elnök: Horánszky Nándor képviselő úr kíván szólani. Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Miután az az ügy, a melyről az előttem szóló t. képviselő úr beszélt itt, e házban szóba hozatott, méltóztassék megengedni, hogy én, (Folytonosán lartó zaj. Halljuk ! Halljuk!) mint a nemzeti pártnak ez idő szerinti elnöke, ezen inczidens alkalmából egy rövid deklarácziót tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Ezen deklaráczió tartalma és lényege abból
