Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

317. orsstágos ülés 1S94. magasba, de elfelejtett bizonyítani. Nem bizo­nyította ugyanis be, hogy melyik században, és eltekintve a legutóbbi eseményektől, a tör ténelem melyik időszakában képezte a magyar nemzet törekvését a polgári házasság behoza­tala ? Hisz másutt már egy évszázad óta be volt hozva a polgári házasság, és a magyar nemzet tudomást sem szerzett róla. Annyi tény, hogy 1848-, 1867- és 1868-ban az akkori tör­vényhozás iparkodott elhárítani a vallási súr­lódásokat, eloszlatni a vallási különbözeteket, de abban az időben soha senkinek eszébe se jutott, hogy ennek az eloszlatásnak egyetlen és lényeges eszköze a kötelező polgári házasság alakzata. (Úgy van! a baloldalon.) A t. előadó úr a most dívó szokás szerint hivatkozott Deák Ferencz nézetére is; ámde méltóztassék visszaemlékezni arra, a mit a t. igazságügyminiszter úr néhány hét előtt az ilyen hivatkozások értékére nézve mondott. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr ugyanis azt mon­dotta : egyes miniszternek nézetét hiába hozzák fel önök, hiába hivatkoznak arra, mert az nem a kormány nézete, a kormány nézetévé az csak akkor válik, mikor annak a miniszternek néze­tét a korona tanácsa, a kormány a miniszteri tanácsban elfogadja. Különben t. ház, a ki egy dolgot, egy körülményt, egy tárgyat csak egyet­lenegy szóval jelez, az tulajdonképen még nem moudott semmit, mert hiszen örökösen kérdés marad az, hogy Deák Ferencz mikép gondolta behozni, s mily részletekkel akarta kontem­plálni a polgári házasságot? Ha ő valóban a haza bölcse volt, és nem az az egyszerű ember, a kinek Darányi Ignácz t. képviselőtársam mon­dotta, akkor bizonyára semmiesetre sem olyan alakban akarta azt életbe léptetni, a mely al­kalmas a vallási viszályok és súrlódások fel­keltésére. (Helyeslés a baloldalon.) De szerettük volna, ha a t. előadó úr meg­magyarázta volna, hogy mikor és miért lett a magyar nemzet történelmi hagyományává a pol­gári házasság? Hiszen eddig önök maguk sem tartották annak, csak a legutóbbi időben vették fel programmjukba. Különben nem tudom, mióta búvárkodik a t. előadó úr a magyar nem­zet okmánytárában, és mióta fedezgeti ott fel a tradicziókat, nemzeti hagyományokat és vég­rendeleteket. Hanem ha már búvárkodik, azon csodálkozom, hogy sohasem bukkant reá a nem­zeti hadseregre, vagy egyéb nemzeti aspirá­cziókra, a Kossuth- és Rákóczy-féle végrende­letekre. Úgy látszik, a t. előadó úr az eklek­tikus bölcsészek közé tartozik; kiválogatja azt, a mi álláspontjának kedvez, de elejti a kedve­zőtleneket. Ez az eljárás hasonlít annak az egyszerű földműves embernek a felfogásához és eljárásához, a kinek a jegyző a régi világban, márcztus 19-én, hétfőn. 295 mikor még a telekkönyvek behozva nem voltak, értésére adta, hogy van neki a liber fundi-ban egy bizonyos területű földje. Az illető magyar kapott rajta; de később, mikor a jegyző ennek a dolognak utána nézett, reá jött, hogy az ille­tőnek már az atyja eladta azt a földet, tehát midőn sürgette a magyar, hogy igazsága ki­deríttessék, a jegyző felolvasta, előtte azt az adásvételi szerződést, a melyben jogelőde meg­fosztotta ettől a birtoktól. Erre az ember el­keseredve kiáltott fel, hogy: »nincsen igazság ebben a dologban, a protokullumnak ne azt a lapját olvassa fel a jegyző úr, a mely szerint nékem nincsen földem, hanem olvassa fel azt, a mely szerint van földem !« (Derültség a bal­oldalon.) így van a t. előadó úr velünk és tö­rekvéseinkkel szemben. Midőn mi régóta fel­említjük és sürgetjük követeléseinket, a melyek, nézetünk szerint, alkalmasak a magyar faj meg­erősítésére, akkor a t. előadó úr bedugta a fü­lét, beburkolódzott az opportunitás köpönye-" gébé, és pusztán azt állítja eléak, a mi vá­gyainak megfelel, és azt mondja nemzeti tra­diczíónak. Wlassics Gyula t. képviselő úr még tovább ment. 0 már azt mondja, mint jogtanár, (Hall­juk ! Halijuk!) hogy ez; nemcsak jogintézmény, hanem egyszerűen magyar nemzeti érdek, és hozzátette mindjárt, hogy annyira nemzeti ér­dek és annyira szabadelvű dolog ennek a pol­gári házasságnak a sorja, hogy a magyar ál­lam szabadelvű irányzatának ez képezi forduló­pontját a jövőre. Ha ez a javaslat most megbukik, akkor — szerinte — Magyarorszá­gon szabadság többé nem lesz. A t. képviselő xír is abba a hibába esett tehát, a melybe a t. előadó úr, mert ő sem magyarázta meg, hogy miért képezi ez a házasság a magyar szabad­éi vüség egyetlen bázisát, hanem reánk bízta, hogy azt találjuk el mi. Ha a t. képviselő úr után mi találgatunk, és nagy frázisát magya­rázgatni akarjuk, nem tehetünk mást, mint hogy rátekintünk azon törekvésekre, melyek a leg­közelebbi időben a t. képviselő úrnak és azon pártnak, melyhez tartozik, vágyait és működé­sei tárgyát képezték, és akkor mit fogunk látni? (Halljuk!) Már a lapokban is olvastuk, hogy legközelebb, talán már néhány hét niúlva be fognak terjesztetni azok a javaslatok, me­lyek a községi helyhatóságok autonómiáját nem­csak megszorítják, hanem teljesen tönkre is te­szik : azután, mikor ezzel végez a t. kormány és pártja, minden valószínűség szerint be fog­nak terjesztetni azok a javaslatok, a melyek a megyei önkormányzatot semmisítik meg, és ha ez is meglesz, a mi valószínűleg be­tetőzését képezi annak, a mit azzal a híres két szakaszos törvénynyel már a törvénykönyvbe

Next

/
Thumbnails
Contents