Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

816. országos ülés 18M. vezetés, a melyekre nézve a gyakorlati kivihetőség kérdése egyenjogú, egyenlő fontosságú a törvény elvi intézkedéseivel. (Úgy van! bal felöl.) En e téren sem kétes értékű és beláthatatlan következményekkel járó kísérletekbe bocsátkozni, sem végrehajthatatlan törvények alkotásával a törvényhozás tekintélyét esorbítani nem akarom. (Helyeslés bal felől.) Ismétlem tehát, hogy a kérdés előttem egyszerűen az, mire van a jelenlegi viszonyok közt szükségünk, mi az, a minek életbeléptetésére vállalkozhatunk ? Ha így teszem fel a kérdést, a válaszban tágabb értelemben mindnyájan egyetértünk. Szükségünk van az állam és egyház közti békére, a felekezeteknek egymásközti baráti jó egyetértésére. Ezt hangoztatjuk valamennyien és ebben, azt hiszem, alig van eltérés e házban. Csakhogy a béke helyreállítását önök, t. képviselőtársaim, a polgári házasság kötelező formájának a behozatala által vélik elérhetőnek, míg én a kötelező polgári házasság behozatalával nem a békét, hanem a harczot látom állandósítottnak, (Élénk helyeslés balról.) annál is inkább, mert a kötelező polgári házasság nem úgy jelentkezik előttünk, mint a népéletből kifolyó, mélyen érzett szükségesség, hanem egyszerűen úgy, mint a katholikus papság magatartásának megtorlására irányuló intézkedés. (Ügy van! Úgy van ! a baloldalon. Egy hang a baloldalon : Bosszú!) Hiszen a szükséget tekintve, méltóztassanak t. képviselőtársaim velem együtt visszaemlékezni a rövid két évvel ezelőit lefolyt választási mozgalmakra. Kérdem t. képviselőtársaimtól, vájjon ki volt közöttünk, a ki akkor azt hitte, hogy az első, a legszükségesebb és a legsürgősebb megoldandó kérdés a kötelező polgári házasság behozatala leend? Volt akkor is egyházpolitikai kérdés, beszéltünk választóinkkal a vallásszabadságról, a zsidók reczepcziójáról, polgári anyakönyvek behozataláról, a mely kilátásba volt véve a vegyes házasságból származott gyermekekre nézve, de ha t képviselőtársaim közül egyesek meg is emlékeztek a kötelező polgári házasságról egyáltalában a választások alatt és a választók elölt, de a képviselőház túlnyomó többsége arról sem itt, sem ott meg nem emlékezett. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) És nem emlékezett meg arról a kormány programmja, a trónbeszéd sem, a melylyel az országgyűlést megnyitotta, és nem emlékezett meg a válaszfölírat sem, a melylyel a kormány programmja a t. többség által jóváhagyatott. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A szükség úgy támadt, mint a hogy nálunk támadni szokott minden szükség. Mihelyt a kormány programmja sarkalatos pontjává tette a kötelező polgári házasságot, rögtön meg volt a szükség. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Úgy keletkezett, a mint keletkezett a múltban árczius 17-én, szombaton. 37 J minden kormánypárti szükség; a mi sürgetéseink daczára mindenkor tagadtatott, hogy az adminisztráczió rendezése elsőrendű szükség; akkor, a mikor az sürgettetett és a tárgyi okokkal támogattatott, az nem volt sürgős. Egyszerre azonban, — nem akarom kutatni a tekinteteket, mert az messze vezetne, és mondom, tartózkodni kívánok minden polémiától, — egyszerre az lett rövid ideig a legelső, a legsürgősebb feladat, minden későbbi reform kiinduló pontja. (Igás! Úgy van! bal felől.) És midiin a helytelen kezdeményezés folytán a közigazgatás rendezéséből nem vált törvény, nem ahhoz a már egyszer elismert szükséghez tértünk vissza, hanem fölvetettünk egy annál önök szerint sokkal sürgősebb dolgot: a polgári házasság kötelező formáját. Arról, hogy ez egy a népélet szükségéből kifolyó követelmény, t. képviselőtársaim, ha őszinték akarunk lenni, legalább is ne beszéljünk. (Helyeslés bal felől) Most azt mondják: De igen is, fölvetette a kormány a kötelező polgári házasság eszméjét és azt támogatja az egész ország. íme, ott van a nagy liberális tüntetés, a nép akaratának oly megnyilatkozása, a mely ellen küzdeni szakrilegium, nem tudom, kitől hallottam e kifejezést. Nos hat én nem tagadom, hogy a kötelező polgári házasságnak számos őszinte barátja van, de hogy a liberális nagygyűlés a népakaratnak lett volna kifejezője, azt egyszerűen tagadásba veszem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen én, a ki katholikus vagyok, és látom azt, hogy vannak igen tekintélyes protestáns férfiak is mindkét felekezeten, a kiknek aggodalmaik vannak ; én, a ki látom azt, hogy a zsidóság kebelében is vannak tekintélyes férfiak, a kik annak nem barátai, nem ismerhetem el, hogy az most a liberális nagygyűlés megtartása után az ország közakaratát képviselné. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ne feledkezzünk meg a népről sem; hiszen talán a törvény a nép számára, készült, (Úgy van! bal felöl.) és azt hiszem, szolgálatot tesz az ügynek mindenki, a ki híven visszatükrözi e házban a nép hangulatát. (Úgy van! balról.) Bartha Miklós előttem szólt t. képviselőtársam igen szép beszédben előadta és vázolta a helyzetet, mely elő fog állani bizonyos nem magyar nemzetiségű kerületekben, mondjuk: Erdélyben. Legyen szabad nekem is arra utalnom, hogy miképen gondolkozik, nem miképen fog gondolkozni, hanem miképen gondolkozik már most a nép. (Halljuk! Halljuk! balról.) Megyémben, a hol a nép tisztán tót, vallására nézve pedig vegyes, úgy a katholikusok, mint az ott lakó protestánsok kivétel nélkül ragaszkodnak a házasság megkötésének eddigi egyházi formájához, abban éltek, abban kívánnak meghalni, azt kívánják utódaiknak is átadni. (He-