Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

316. országos ülés 1S94. márczius 17-én, szombaton. 265 járása abban kulmináljon, hogy nekünk nincs más hazánk, csak Magyarország, és hogy ezt a hazát mi észszel, szívvel és karral megoltalmazni és felvirágoztatni tartozunk. {Élénk tetszés és helyeslés hal felöl.) így fogva fel a nemzeti egység természetét, előttem — bocsánatot kérek a kifejezésért - de igazán komikusnak tíinik fel, ha valaki azzal áll elő, hogy a polgári házasság kötelező intézményével fogja a nemzeti egységet megalkotni, (Igás! Úgy van! bal felöl.) Igenis, t ház, ha a kormány azzal állana elő, hogy ott, a hol nincsenek, ingyen iskolákat állít, a meglevőket pedig oda fejleszti, hogy azokban tatiítsák a történelem kiváló példáit, az irodalomnak hazafias részét, a hazának buzgó és odaadó szeretetét; ha azt mondaná a kormány^ hogy: az igazságszolgáltatást jobbá, olcsóbbá, gyorsabbá fogom tenni; ha azt mondaná a kormány, hogy: megjavítom a közigazgatást minden vonalon úgy, hogy a népben a hatalom ne félelmet ébreszszen, hanem ragaszkodást és bizalmat; (Élénk tetszés és helyeslés hal felől.) ha azt mondaná a kormány, hogy: a hadseregnek magyarországi kontingensét átalakítom önálló magyar hadsereggé, (Ügy van! a szélső haloldalon.) hogy ennek imponáló ereje mindig és mindenütt és mindenkiben éreztesse a magyar szuverén hatalmat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis ezen intézményeket elfogadom biztos eszközöknek a nemzeti egység megteremtésére. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De elhanyagolni ezen biztosítékok felállítását, és akkor azzal állani elő, »hogy a magyar nemzeti egységet megteremtem a polgári házasság kötelező formájával«, ez, t. ház, ha nem ámítás, akkor önámítás. (Zajos tetszés és helyeslés bal felöl.) Feltevésében a kormány bizonyosan azon hatásra számított, a melyet az állami szervek a népéletre gyakorolni szoktak, s miután az a polgári tisztviselő, a kire a házasságkötések hízva lesznek, szintén alkatrészét képezi az állami szervezeteknek, ennélfogva abból a feltevésből indái ki a kormány és indulnak ki annak támogatói, hogy e polgári tisztviselőnek jelenléte egyszersmind eszébe fogja juttatni a népnek a magyar szuverén állam jelenlétét, hatalmát és erejét is. Én azt hiszem, hogy ennek a feltevésnek csak azok tulajdoníthatnak fontosságot, a kik az életet könyvekből akarják megismerni, mert a kik falun laknak, azok nem tulajdonítanak fontosságot ennek a feltevésnek. (Úgy ián! a hal- é% szélső haloldalon.) Nem beszélek Debreczenről, Hódmező-Vásárhelyről, vagy Szegedről, mert hiszen ott, a hol a magyar faj nagy tömegekben lakik, amágy sines szükség a nemzeti egység biztosítékaira. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Csak oly vidékekről beszélek, a hol KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XVII. KÖTET. nagy tömegekben laknak a nemzetiségek, és ott vizsgálom meg, vájjon a polgári házasság kötelező formája miként fog működni példának okáért egy oláh vidéken. (Halljuk! Halljuk!) Képzeletemben fölveszek egy átlagos községet, úgy hét-nyolezszáz lakossal, a mely községben az írástudó elemet képviseli a magyar földbirtokos, az oláh pap és az oláh tanító; a bírót már nem sorolom ide, mert le tudja ugyan írni a nevét, de csak épen annyi betűt ismer, a hányból a neve áll. Már most ez a nép a magyar államból igen gyakran látja a csendőrt, a kitől fél, látja a fmánezot, a kitől szintén fél, és látja a szolgabírót, a kitől a legjobban fél. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a nép a maga apróbb ügyeit elvégezni körjegyzőjéhez megy, a ki a harmadik faluban van, nagyobb ügyeit elvégezni elmegy a járásbírósághoz, a mely egy távolabbi városban van, s mindebből ez a nép két dolgot ért meg. Az egyik az, hogy ha igazsága van, olykor még az igazságát is megkapja; a másik pedig az, hogy az ő életviszonyaiban semminemű változás nem történhetik a nélkül, hogy azt meg ne fizetné. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha örököl, ha elad, ha cserél, ha ajándékoz, ha igazságot keres, mindig ott áll a magyar állam, hogy a maga részét ezekből az ügyekből kivegye. Ez a nép tehát fizeti az adót, a pótadót, a vámot, fizeti az ügyvédet, fizeti az orvost, fizeti az útadót, a nélkül, hogy útja volna, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) fizeti a tűzoltó-szereket, a nélkül, hogy azokkal bánni tudna; ehhez járul egy rendkívüli foka a szellemi alárendeltségnek, s ehhez járul a gazdasági élet elmaradásának hihetetlen foka. * Már most a jegyző megjelenik e nép körében és kihirdeti, hogy az a házasság, a melyet eddig a templomban kötött, ezentúl érvénytelen, s törvényesnek csak azt a házasságot tekintik, melyet a jegyző előtt kötnek meg. Mit gondol a t. ház, mi fog végbe menni e nép lelkében? Azt. hiszi talán valaki, hogy ő ebben a hirdetésben a magyar állameszme fölkelő napját fogja látni és üdvözölni? Legyünk tisztában ezzel a kérdéssel. A magyar állameszméről, polgári kötelességekről, nemzeti egységről ennek a népnek távolról sines fogalma. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélsőbalon.) Ez a nép ezen kérdésekről csak annyit tud, hogy ez a világ fel van osztva parancsolókra és engerlelmeskedőkre, és hogy ő az engedelmeskedők osztályához tartozik; (Úgy van! hal felől.) tudja azt, hogy fel van osztva a világ adófizetőkre és olyanokra, a kik élvezik az adót, és hogy ő az adófizetők osztályához tartozik. A mit még a magyar államról tud, az annyi, 34