Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

S16. országos ülés 1894. ínárerius 17-én, szombaton. 261 vaslata, vagyis, hogy a kötelező polgári házasság elfogadásából önként következik az egyház és az állam minden működési körének szétválasztása., . # T. ház! Ha beszédében többször ezen szétválasztásra nem czélozott volna és annak kifejezést nem adott volna a miniszterelnök úr, akkor azt gondolnám, hogy csak a házasságra vonatkozik az ő nyilatkozata; azonban ez többször fordulván elő beszédében, úgy veszem észre, hogy ő nemcsak a házasság tekintetében akarja az egyházat az államtól elválasztani, hanem egyebekben is úgy, a mint az más országokban is történt. Erre nézve talán később fog a miniszterelnök úr nyilatkozni, mert tudjuk, hogy a házasságjogon kívül százféle viszony és szál köti az egyházat és államot egymáshoz. Másutt nem a polgári házasság behozatalával kezdték a szétválasztást, hanem rendesen a papi javak szekularizácziójával. Talán megtelték volna itt is, ha lehetett volna. Azután folytatták a szétválasztást az iskolák államosításával, az alapítványok annektálásával, a kultuszköltségeknek állami fedezésével, és daczára mindennek a szétválasztást még sem tudták teljessé tenni, mint ezt látjuk Franczia- és Olaszországokban, hol az egyház és az állam között még mindig folytonos a versengés. Azután belenyúlt az állam az egyház jogkörébe a nyilvános istentiszteletek betiltásával, a nyilvános alapítványok, az állam által fizetett díjak lefoglalásával, egy szóval, a hol a szétválasztás proczeszszasa megindult, ott annak sohase lett vége. De engem a miniszterelnök úr nyilatkozatának egy másik része aggaszt, azon része tudniillik, a hol azt mondja, hogy közös megállapodásra jutottunk. Kivel ? Ezt nem tudom. 0 azt mondta, hogy az egyházi felsőbb tényezőkkel arra nézve, hogy az állami házasság melyik formáját fogadják el, vagyis melyik járna a legkisebb sérelemmel a kathoiikus egyházra nézve? Ez nagyon gyanús kérdés, A mikor az egyházpolitikai reformokat megkezdették, mindig azt mondották, hogy a kathoiikus egyház sérelme nélkül viszik keresztül, most már elismerik, hogy »legkisebb sérelem* ; holott ha behozzák a kötelező polgári házasságot, ez a legnagyobb sérelem. Hogy mondhatják tehát, hogy a legkisebb sérelem? Igaz, hogy ha viszálykodunk valakivel s el akarunk tőle válni, sokszor, csakhogy elválhassunk, nagyobb áldozatot hozunk, mint különben tanácsolható lett volna. De itt nem egyéni jogokról van szó, hanem az egyház legféltettebb kincséről, melyet a miniszterelnök úrnak is mint katholikusnak, az egyház részére meg kellene őriznie. Vagy talán e felsőbb illetékes körök palástjával akar takarózni, hogy — ha rosszul üt ki a dolog — Pilátusként moshassa kezeit és azt mondhassa: nem én akartam, hanem ők akarták. O ezzel ugyanarra a csapásra tér, mint a kultuszminiszter ár az elkeresztelési kérdésben. 0 is azt mondta: látta ingadozni az egyház kolumnáit, — pedig ő ingadozott és bukott el. így jár majd a miniszterelnök űr is. Minket pedig nem fog megfélemlíteni, mert mi nem tartozunk vak engedelmességgel, hanem kánoni engedelmességgel. Nekünk van szolgálati pragmatikánk, vannak szabályaink, ellenben a liberális szolgahadnak nincsenek. (Derültség.) Az tartozik tüskön- bokron keresztül követni a mi nisztereket, de mi nem. Arra a kérdésre, hogy melyik formája a polgári házasságnak volna jobb, én azt felelem: egyik sem jó. De nem tőlem függ, hogy az egyiket jobbnak, vagy rosszabbnak tartsam. Ha tőlem függne, én is úgy tennék, mint az a szerencsétlen 48-as honvéd, a kit, bár müveit ifjú volt, a szigorú fegyelmet tartó Görgey botbüntetésre ítélt. Az pedig azt mondta: Inkább lőjjenek agyon, mint megbotozzanak. Hát minket is vagy agyonlőnek, vagy megbotoznak. Én pedig azt mondanám, inkább lőjjenek le! Csakhogy ilyes felett határozni nincs joga sem egyesnek, sem testületnek. Más példát hozok tehát fel, hogy a kérdésre megfeleljek. Ha az ellenség fegyveres erővel tör házamba és mindenemet elviszi, még ruhámból is kivetkőztet: ez a polgári házasság. Ha csak azt viszi el, a mit könynyen elemelhet: ez a fakultatív polgári házasság ; (Élénk derültség.) ha pedig szegény legények jönnek hozzám és azt mondják: uram, éhesek vagyunk, szomjasak vagyunk, enni, inni adjanak és egy jó csomó bankót útravalóul, ez a kise gítő polgári házasság. (Élénk derültség.) Bocsánatot kérek őszinteségemért. Dixi et salvavi animam meam. (Élénk helyeslés bal felől.) Papp Elek jegyző: Bernáth Dezső! Bernáth Dezső: T. ház! (Halljuk/ Halljuk/) Tudom én azt, hogy a vita jelen stádiumában a leghatalmasabb ékesszólás sem volna képes arra, hogy bárkit is a t. ház tagjai közül már eddig elfoglalt álláspontjában megingasson, és midőn csak néhány perezre kérem a t. ház türelmét, (Helyeslés jobb felől.) nem fogom sem a már eddig felhozott érvek számát szaporítani, sem azoknak, a mik felhozattak, értékét meggyöngíteni akarni; a mit egyedül tenni akarok, az adandó szavazatomnak lehető legrövidebb indokolása. (Halljuk/ Hulljuk/) Én, t. ház, azok közé tartozom, kik meg vannak győződve arról, hogy az állam leglényegesebb jogosítványainak egyikét, a házasság megkötésének módozatait és a házassági ügyekben való bíráskodás jogát nem hagyhatja az egyházak kezében, a melyeknek kezében az a