Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-315
315. országos ülés 1894. márcziiiíi 16-án, pénteken. 241 sodhassunk és megvédhessük a magunk jogait. (Helyeslések és ellenmondások a szélsőbalon. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Hévizy János . A kötelező polgári házasság eszméjének színrehozatala tehát, t. ház, nem indokoltatott azzal, hogy itt a felekezetek között viszály támadt az elkeresztelések kérdésében. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az orvoslási mód tehát egészen más lett volna, és nem a kötelező polgári házasságnak fölvetése. Azt mondják, hogy a szükség indokolja, hogy a közszükség követelte, parancsolta. De hát, t. ház, nekem is van két fülem; én is csak hallottam volná valamit a közszfíkségletnek e kiáltozásából, de soha sem hallottam, sőt nem hallotta a t. k<- rmány sem, — bár a t. kultuszminiszter úr azt mondotta, hogy a rég vallott elveket testesíti most meg ez a párt, — mert hisz méltóztatnak emlékezni, hogy a t. kultuszminiszter úr legutóbb tartott beszédében rég vallottaknak jelentette ki a kötelező polgári házasság és a többi reformok eszméjét. (Úgy van! Ügy van! a szélső bal idaion. Zaj Halljuk! Halljuk!) Hát hogy a t. miniszter úr részéről rég vallattak, t. ház, azt nem vonom kétségbe, de hogy a t, kormánypárt részéről mily rég vallattak, arra nézve leszek bátor rámutatni arra, hogy az ^ 873-ik évben, tehát a 70-e; évek elején, e kérdésben a törvényhozási akozió elaludt; hogy miért, nem keresem, valószínűleg azért, mert a közsziikséglet igen hangosan kiáltozott a kötelező polgári házasság felállításáért. Azután nem hallott ezen házban, t. ház, soha senkisem egy hangot erre vonatkozólag azon kívül, melyet boldog emlékezetű vezérünk és elnökünk, irányi Dániel itt hangoztatott minden költségvetés alkalmával, és melyet önök mindig visszautasítottak és leszavaztak. (Ügy van! Úgy van! a szélőbalon.) És, t. ház, 1890-ben a költségvetés tárgyalása alkalmával Irányi Dániel újra való felszólalását és határozati javaslatát a t. igazságügyminiszter úr azzal kérte visszavettetni, hojry hiszen a büróban már dolgoznak az egységes házassági jogon. A kötelező polgári házasságról azonban még nem is álmodtak. De 1892 ig szó se volt róla, mert hiszen 1892 óta, midőn Irányi Dániel határozati javaslatát a polgár házasság mellett egyhangúlag elfogadta e ház, a t. kormány még sem ment tovább, mint a parcziális anyakönyvvezetésig. Hanem hát a t. kormánynak elő kellett rántania ezen kérdést azért, mert — a mint beszédem elején kifejtettem — eszmére volt szüksége a pártnak, a melyből éljen és új exisztencziát merítsen. (Helyeslés a szélsőbalon. Ellenmondások jobb felől.) Különben pedig az előttünk fekvő javaslat KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVII. KÖTET. az országot két pártra osztja: egy liberális és egy ultramontán táborra. Mert hiszen lehet akármilyen vastagnyakú kálvinista a javaslat ellenzője, míg a tárgyalások tartanak, bizony ultramontán lesz az! (Egy hang a szélsőbalon: Maradiak!) No hát a katholikusok meg eo ipso ultramontánok, én pedig, a ki pap is vagyok, a legultramontánabb. (Egy hang a szélsőbalon: Igazad van!) E javaslatban, t. ház, akár ultramontán, akár liberális izemmel tekintjük, mindnyájan, kik megnézzük, megláthatjuk, hogy ez az a csodabalzsam, mely hivatva van ezen kormányt és pártját, mely annyi ideig a legkonzervativebb volt a nemzeti követelések teljesítésében, újra felvillanyozni s egy ideig életben tartani. Azok, t. ház, a kik felekezeti álláspontra helyezkedtek a javaslatok megbírálásánál, megláthatják benne a megtorlás szigorú eszközét csak azért, hogy ennek a katholikus felekezetnek papjai egy törvénytelen rendelet kényszere előtt nem hajoltak meg, és midőn lelkiismeretük és kötelességük között kellett választaniok, akkor lelkiismeretük és egyházuk szavát követték, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellentétbe jöttek ilyenformán az állam tekintélyével, tulaj donképen pedig egy igen tiszteletreméltó miniszter úr politikai változásával. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A t, kultuszminiszter ár nem régiben maga beismerte, hogy az 1868 : LIII. tcz., mint törvény illuzóriussá lett azon esetekben, mikor nem történt feljelentés elkeresztelés miatt. Beismerte ezt itt e házban elmondott beszédében, beismerte az igazságügyi bizottságban tartott beszédében, sőt beismerte a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat indokolásában is. De továbbá hozzátette, hogy illuzóriussá lett e törvény hatálya még azon esetekben is, ha a törvény követelményeinek eleget tettek, külsőleg t. i. az illeti! vallásfelekezetek lelkészeihez járatták a gyermekeiket tanulni, otthon azonban a családi nevelésben a gyermeket sokszor egészen más vallásos irányban tanították, mint a milyet az iskolában tanítottak. És hogy a túloldalról és a protestáns férfiak közül is kerül olyan, a ki illuzóriusnak tartja e törvény hatályát, csak egyre hivatkozom, és itt ifj. Szász Károly t, barátomat van szerencsém bemutatni, a ki nevezetes beszédében azt mondotta, hogy nem fogadná el az 1868 : LIII. tcz. módosítását, ha felekezeti álláspontra helyezkednék, mert habár csak — azt mondja — papiroson van, nagy horderejű garancziája volt a gyöngébbeknek ez a törvény. Hát, t. képviselőház, milyen konzequenczia ez? Hisz ez ép olyan, t. ház, mint ha egy hazát megvédeni, vagy új terűletet meghódítani Sl
