Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

228 314. országos ülés 1894. márczius lé-én, szerdán. nekünk bírálat és vizsgálat tárgyává kell tennünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Már pedig merültek e eddig fel panaszok a házasságkötés formájára nézve akár mely felekezet részéről? Én ily panaszt nem ismerek. Vájjon a költségesség, a szekatúra, vagy mondjuk a házasságkötésben rejlő erkölcsi szempontok megvédése érdekében diffikultálható volt-e eddig a házasságkötés formája? Én azt gondolom, nem Miért kell tehát a reformok megvalósításában túl menni azokon a határokon, mely határokon túl nem többé az elvek koczkázatáról, hanem inkább megfordítva, az állampolgárok érdekeinek, az állampolgárok nyugal mának és békéjének megzavarásáról van szó? (Élénk helyeslés a baloldalon) Ez én előttem talány, ezt én előttem semmi sem igazólja, mert vallottam és vallom mindig, hogy ha egy reformot életbe léptetünk, ám az elvi szempontokból ne engedjünk, de viszont az életbe való léptetés terén óvjuk meg azt a törvényhozói gondosságot, melyre utalva és kötelezve vagyunk. (Zajos helyeslés a baloldalon,) Az a kérdés merül fel most már, hogy melyek tehát azok a szempontok, melyek a házasságkötésnek kötelező formáját kikeríühetetlenné teszik? Egy elvi szempontot jelöl meg az igen t, miniszterelnök úr az ő beszédében, melyet szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr ugyanis azt mondotta: »Nem az a differenczia mi közöttünk, t. ház, hogy mi a kötelező polgári házasság formáját akarjuk, gr. Apponyi Albert képviselő pedig beéri a szükségbeli formával; nem az közöttünk a differenczia, hogy mi az 1868: LHI. tcz. olyatén módosítását kívánjuk, mely bizonyos esetekben a szülők szabad rendelkezési jogát megállapítja, a képviselő úr pedig az 1868: LHI. tez. vonatkozó határozmányait változatlanul fentartani kívánja; nem az közöttünk a differenczia. Közöttünk az az első differenczia áll fenn, a melynek ezek csak következései, hogy mi az állam és az egyház cselekvési és tevékenységi körét külön akarjuk választani, gr. Apponyi Albert t. képviselő úr pedig, ha jól értettem, mint végezélt ugyanezt állítja oda, de átmenetileg más intézkedéseket akar, melyek nem választják külön a cselekvési köröket. Méltányos akarok lenni, és azt gondolom, hogy ez tisztán a házassági jogra vonatkozik. Azért nem is akarok akként argumentálni, a mint talán ezen elvi kijelentések folytán argumentálni jogom volna. De megmaradok az általam jelzett téren. Hát a t. miniszter úr az állam és az egyház közötti cselekvési köröket a házasságjog terén el akarja egymástól választani, és ime, ezzel szemben a t. kormány mit intendál? Intendálja azt, hogy ezentúl aemcsak hogy ne választassanak szét az államnak és az egyháznak eselckvési körei, hanem állami gondoskodásba vonassék heie még a gyermekek felekezeti státuszának az állam által való nyilvántartása is. No ha ezt nagy bajok és akadályok nélkül valaki megvalósítani képes lesz, azt én a magam részéről meg fogom bámulni. De most, mint tényt állítom fel, hogy ime ez is mutatja, hogy nemcsak meg akar menekedni az állam az ő maga jogkörében azon tevékenységi körtől, mely az egyházat illeti meg, — már pedig a gyermekek felekezeti státuszának nyilvántartása mégiq csak a felekezetek jogköréhez tartozik, — de sőt ellenkezőleg ezt is bele akarja vonni a maga cselekvési körébe. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Itt van azután a gyermekek vallására vonatkozó törvényjavaslat. Mondhatom, t. ház, ha valami nekem aggodalmat okoz az egyházpolitikának komplexumában, akkor ez a törvényjavaslat az. Méltóztassék megengedni, hogy csak úgy röviden kiterjeszkedjem ezen törvényjavaslat némely intézkedéseire, a melyek a konfliktusoknak ezerféle gyúanyagát tartalmazzák. (Halljuk! Halljuk !) Itt van, t. ház, ezen törvényjavaslatban először a reverzálisok kérdése, a mely most már szerződés tárgyává tétetik, és a melyekkel szemben, még ha létre jönnek is ezek a szerződések, eikeresztelések elő fognak fordulni, vagy legalább fordulhatnak elő. (Halljuk! Halljuk!) És akkor, t. képviselőház, a konfliktus, a mi ebből előáll, már két szempontot érint, tudniillik nemcsak az egyházi szempontot, hanem még annak a kötésnek kijátszását is, a mely megkötés a gyermekek vallásának státuszára nézve létrejött. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés bal felöl.) ' Itt van, t. képviselőház, az a körülmény, hogy ha ilyen kontraktus létre nem jön, akkor tekintettel :«rra, hogy mig eddig csak egyetlen egy direktíva volt irányadó: tudniillik az 1868 : LHI. tcz., addig ezentúl tíz-tizenegyféle kazuisztika lesz az irányadó, a melyekkel szemben elkeresztelések szintén fognak történni. Es azután tartalmaz-e a törvényjavaslat valami sankeziót a felmerülő visszaélésekkel szemben? Nem t. képviselőház. Ép oly védtelenül áll itt e törvényjavaslat a maga 10—12 kazuisztikájával, mint a minő védtelenül állott eddig az 1868 : LHI. tcz. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Merem állítani, t. képviselőház, hogy ha valaki ezt a törvényt végre akarja hajtani akként, hogy a felekezetek között ezerféle konfliktus elő ne álljon, akkor egy rendőrt kell minden gyermek mellé állítani, vagy egy nyilvántartási hivatalt kell felállítani, különben ezen