Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

126 314. országos ülés 1894. márczius 14-én, szerdán. propagálni fogja, 8 ezen eszmék érdekében súlyát és erejét kifejti, akkor szolgálatot tesz az egy­séges magyar nemzetnek. (Élénk helyeslés a bal­és szélsőbalon.) He konstatálnom kell tehát azt a különb­séget, mely köztünk és a t. kormány javaslata közt fenforog. (Halljuk! bal felöl) A különbség, azt tartom, egyszerű. A t. kormány a polgári házasság megkötésének kötelező formáját, és egyszersmind az 1868 : LM. tez. §-ának módo­sítását ajánlja. Mi a képviselőháznak azt ajánl­juk, hogy ne a kötelező, hanem a kisegítő for­mát tegye magáévá és miután bizonyos reláczió van a kötelező forma és az 1868-iki törvény revíziója közt, ejtse el az 1868-iki törvény revízióját. Ez az egyszerű különbség közöttünk és a kormány javaslata között. Hát legyen szabad most kérdeznem, hogy ezért a különbségért kellett azt az elkeseredett háborút megindítani és folytatni, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) a melynek áldatlan és rossz hatása bizonyára az egész ország közfelfogá­sába legalább ideig-óráig át fog menni? Ezért kellett mozgásba hozni az egész országot? Ezért kellett esetleg koczkáztatni magának a reform­nak könnyen megoldható és megvalósítható alakját? Ezért kellett a felekezeti békét fel­dúlni? Ezért kellett a társadalomba a gyűlöl­ködést bevinni? Ezért kellett új motívumokat szolgáltatni nem a nemzetiségeknek, hanem a nemzetiségi agitátoroknak? Miklós Gyula: Serbán Miklós! Horánszky Nándor: Azt gondolom, hogy Serbán Miklós t. képviselőtársamat mai nyilat­kozata után ez a megjegyzés nem .illeti meg, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) és Miklós Gyula t. barátomat csak egyre figyelmeztetem, hogy a legkevesebb, a mivel mi nemzetiségi polgártársainknak tartozunk, az, hogy ha azok­nak egy része ide bejön a törvényhozásba és itt nyilatkozik, nyilatkozatukat fogadjuk el abban az értelemben, a melyben azok tétettek. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mert ha mi itt is meg­gyanúsítjuk őket, no hát akkor, t. képviselő úr, pszichologicze és önkéntelenül fejlődnek ki az emberek lelkében azon érzelmek, a melyek még akkor is, ha hajlandók volnának igazra és jóra, a nemzeti érdekek megvédésére, tisztán azért, mert rajtuk ilyen sérelem követtetett el, emberileg talán más útra térnek, talán más irányt karolnak fel, a mely pedig sem az ö érdekükben, sem az ország érdekében nincsen. (Úgy van! Úgy van! bál felöl.) De, t. ház, szerintem érthető az, hogy ilyen lényegtelen differencziák miatt ez az ál­datlan harcz kifejlődött. Érthető ez egyszerűen annyiban, hogy a t. kormány beleugrott a polgári házasság kötelező formájának kabinet-kérdéssé való tételébe, és most ennek konzequencziáit le kell vonnia. Erősen meg vagyok győződve, hogy ha a t. kormány nem teszi kabinetkérdéssé, nem teszi esisztenezia-kérdéssé a házasságkötés kötelező formáját, a kibontakozás könnyű és olyan lett volna, a mely kielégíti az állam ér­dekeit és kielégíti azokat a szuszczeptibiliíásokat, a melyekkel — bármit mondjunk is — számol­nunk kell. De menjünk tovább. Itt van előttünk a ja­vaslat. Tárgyaljuk ezt a nélkül, hogy tudnók, kik lesznek azok a közegek, a kik a házassá­got megkötni fogják; pedig ez nem közönbös dolog, mert mindeu oldalról hangoztatták, hogy a házasságkötésben meg kell óvni azokat az erkölcsi momentumokat is, melyek nemcsak a lényegben, de a formákban is kifejezést nyer­nek. Tárgyaljuk a nélkül, hogy tudnók, minő pénzügyi következményei lesznek a javaslatnak. Igaz, duzzadnak az államkasszák a feleslegek­től, igaz az is, hogy midőn hatalmi exiszten cziáról van szó, ez valami nagy gondot nem okoz. De az is igaz, hogy az ország teher­viselési képességével mindnyájunknak számolnunk kell, és ha az ország erejének igénybe vétele megkímélhető, akkor kötelességünk arra az álláspontra helyezkedni, hogy ott, a hol nincs szükség kiadásra, ott az meg is takaríttassák. (Helyeslés bal felöl.) Kétszeres szükség ez any­nyival inkább, mert az országra oly terhek vár­nak, hogy azokat — hitem szerint és így el­járva — sem ezen feleslegek, sem az adórefor­mokból előrelátható adóemelésekkel kielégíteni nem tudjuk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Tárgyaljuk e javaslatot a nélkül, hogy tudnók, mikép fognak kerületekbe osztatni a há­zasság megkötésére kirendelt orgánumok, mikép lesznek arrondirozva a kerületek. Pedig az sem közönbös, hogy szegény polgártársaink, a kik­nek érdekeiről gondoskodni utalva és hivatva vagyunk, mily szekatúrákkal, időveszteséggel, mily költséggel lesznek kénytelenek czéljaikat elérni. Tanácskozunk e törvényjavaslat felett a nélkül, hogy ismernők a gyermekek vallására vonatkozó törvényjavaslat miként leendő kon­czepczióját és megállapodásait. Pedig merem állítani, hogy ha e javaslat törvénynyé válik és keresztűlvitetik is, a konfliktusok ezer fajtáját ez a kérdés fogja előidézni. Komoly törvényhozási működés e ez ? Meg­felel-e az a törvényhozás szolid működésének, hogy a nélkül, hogy ezen kérdésnek megoldá­sára lényeges befolyással biró többi javaslatok­nak természetét, azoknak elemeit, horderejét, milyenségét ismernők, ezen javaslat tárgyalásába belemegyünk? Nem, t. ház, és azért igen saj­nálom, hogy Justh Gyula t. képviselőtársam el-

Next

/
Thumbnails
Contents