Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

224 314. országos ülés 1894. márczias 14-én, szerdán. a míg azok a kormánypadokról megczáfolva nincsenek. (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam beszédében egyebek közt következőleg nyilatkozott: (Olvassa.) »Volt ezenkívül — az első okról nem emlékezem meg — egy másik ok is, és erre is czékott mai felszólalásában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy ha ezen kérdés, a kötelező polgári házasság kérdése esetleg felvettetik az ellenzék, vagy ellenzéki férfiú részéről, akkor a kormány, vagy a szabadelvű párt csak nem maradhat hátra e szabadelvű kérdés' ben. Felfogásom szerint a kormánynak nem lehet feladata, hogy egy kérdésben az ellenzékkel liczitáczióra keljen<. Világos, t. ház, hogy a kormány kebelében a kérdés lényege nem az volt, hogy milyen egyházpolitika állíttassák fel, hanem a taktikai szempont, (Helyeslés. Igaz! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondások jobbról.) az a szempont jelesen, hogy a szabadelvtíség kérdésében a t. liberális párt részéről indúljon-e ki a liczitáczionális kezdeményezés. Tovább megyek: abban az időben tett közzé t. barátom Tibád Antal egy ezikket a »Pesti Napló« hasábjain. Igaz, hogy ma talán az ezen czikkben foglalt kijelentéseknek a t. kormány — daczára annak, hogy t. barátom akkor a túloldal egyik oszlopos tagja volt •— (Eüenmonäások jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon: Hát nem voltf Eltagadják? Zaj. Halljuk! Halljuk!) nem hisz, de mivel t. barátom felfogását azon időből czitálom/(IíaíZ;MÍfe/ Halljuk!) a mely időben az ő felfogásához és kijelentéseihez kétely nem férhetett, azt gondolom, ezt mindenki bizonyítékul fogja elfogadni. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom akkor egy fúzió létesítésének eszméjével foglalkozván, e czikkében többi közt — s ez szolgáljon neki igazolásul arra, hogy ő akkor sem tartotta sürgősnek a polgári házasság kötelező formájának megállapítását, valamint ma sem tartja annak — a következőket mondotta: (Olvassa) »Máskiilönben — már tudniillik ha fúzió nem létesül — lehet kitéglázott, összefoltozott, vagy akár a rögtöni kötelező polgári házassággal kicziezomázott programmot csinálni akárhányat, ennek sikere a politikában nem lesz«. Tovább menve, ismét ezt mondja: (Olvassa.) »Ne vegyék azért rossz néven azon, a különben szükséges kötelező polgári házasság statáriális behozatala mellett buzgólkodó t. képviselőtársaim, ha befejezésül figyelmeztetem őket az ismeretes allegóriára*, mely allegóriáról czikkének további részében megemlékezik. De talán t. barátom ezen az akkori viszonyok közt bizonyára hitelt érdemlő felfogása sem döntő, hanem döntő lesz a t. kormánypárt egyik tagjának, Falk Miksa t. képviselőtársamnak azon felfogása, mely a »Pester Lloyd« egyik czikkében jutott kifejezésre, s melyre engem Nagy István t, barátom idézése tett figyelmessé, s melyet az ő idézése folytán megtekintvén, azon czikkben egyebek közt a következő felfogásokat találom: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Wo'llen wir nicht verschweigen, dass eine beachtenswerthe Fraction der liberalen Partei die sofortige Proklamierung des Princips der obligatorischen Civilehe verlangt. Wir forschen nicht darnach, ob es wirklich einzig und alléin der intransigente Liberalismus nicht eine starcke konfessionelle Legirung habé. (Derültség a baloldalon.) Müssen wir erwarten, dass der hochverehrte Mann, der diese Bewegung leitet, von der grossen Verantwortung seines Thuns durcbdrungen . . . «. Gondolom, t. -ház, ebből három momentumot mindenki kivehet. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik momentum az, hogy a szabadelvű párt körében a kötelező polgári házasság programmjának felállítása érdekében, — hogy úgy fejezzem ki magamat, — bizonyos dulakodás folyt bizonyos, hogy ezen dulakodást egy frakezió vezette, a mely kisebbségben volt, mert különben nem nevezték volna frakeziónak, bizonyos, végűi a harmadik dolog, — s ez nagyon becses, — hogy a liberális párt akkori felfogásaiban, törekvéseinek megnyilvánulásában a kötelező polgári házasság nem, mint a nemzet közéletének szükségeiből felmerülő, megvalósítandó eszme jutott kifejezésre, hanem, mint konfesszionális szempont, a mely konfesszionális szempontnak kifejezésre juttatása megmérgezte az egész egyházpolitikát, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) és megmérgezi az egész vitát, megmérgezte az egész országnak azt a közfelfogását, a mely ezen kérdéseket nem objektív alapokon, és nem az igazság azon erején építi fel, a melyből egy oly fontos politikának, mint a minő ez az egyházpolitika, kinőni kell. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) így született meg, t, ház, az egyházpolitika. Már- most állíthatja-e valaki nekem azt, (Halljuk! Halljuk !) hogy ez az egyházpolitika a t. liberális párt meggyőződését képezte? Állíthatja-e valaki azt, hogy ez az egyházpolitika a nemzet közszükségeiből önként fejlődött? Állíthatja-e valaki azt, hogy az a lelkesedés, a mely a legközelebbi országos népgyűlésben kifejezésre jutott, — a mely népgyűlésnek én sem érdekéből, sem súlyából, sem tekintélyéből semmit sem akarok levonni, — azon erkölcsi alapokon nyugodott, a melyeken nyugodnia kell minden olyan nagy eszmének, minden olyan nagy kérdésnek, a mely az országot mozgásba hozza. Nem, t. ház. Ha azok a Budapesten megjelent igen t. polgártársaim látnák azokat a motívumokat, látnák azokat a czélzatokat, látnák az erő kifejtésének azokat