Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

212 814. országos ülés 1894. márcsrius 14-én, szerdán. járt a mi igen t. képviselőtársunk, mint a történelem egy nagy alakja, Brutus, a ki egy jelentékeny államcsíny elkövetése után hazament, s miként az ő biográfiája nekünk az ő egyéniségét konstruálni engedi: odahaza az ő átriumában az istenekkel társalogva elmélkedett Róma köztársaságának erkölcsei felett, és mig ez történt, addig Antonius kiun a fórumon és az utczákon a nép segítségével az ő sorsa és a reszpublika sorsa felett döntött. A bukás okait nem kellett messze keresni, mert ott voltak az egyházpolitikai kérdések, a melyeknek rendezése és megoldása az elkeresztelési rendelet következtében sürgőssé éa halaszthatatlanná vált. Engedje m. g a t. ház, hogy itt egy pillanatra kitérjek, és elmélkedjem azon szituáczió felett, mely előtt akkor az ország politikája állott, azon ország politikája, mely természetszerűleg a többségnek kezében volt. Nyilatkozatok történtek a t. házban, és pedig legelső sorban — az egyházpolitikai kérdéseket értem — t. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert részéről, a ki az elkeresztelési rendeletből származó kínos állapotból való kibontakozás érdekében azt ajánlotta, hogy itt nincs más mentség, mint az egyházpolitikai kérdések egészének az egész vonalon való felkarolása és szanálása. Ebből a szempontból tehát obligót vállalt t. képviselőtársam a házassági jog egységes megalkotására; obligót vállalt az általánosan kötelező polgári bíráskodásra; obligót vállalt a polgári házasságnak behozatalára; obligót vállalt az 1868: LIII. tez. 12. §-ának módosítására a nélkül, hogy a polgári házasság megkötésének formájára vonatkozólag nyilatkozatot tett volna. Megengedem, hogy hibát követett el ő, a ki tulajdonképeu ennek a politikának kiindulását intendálta, midőn a házasság megkötésének formájára nézve nyilatkozatot nem tett. Megengedem, t. ház, de az én t. barátom mily eszméből indáit- ki? Kiindult abból az eszméből, hogy ily nagy, fontos és lényeges kérdéseket felkarolni, azokat bevezetni az ország politikájába és közéletébe azzal a czélzattal, hogy azok meg is valósíttassanak, reá nézve kötelezővé tette, hogy itt csak a béke, a nyugalom, az érzelmek íelkorbácsolása nélkül kell eljárni; mert ha valaki rögtön radikális eszmékkel töri be az ajtót, koczkáztatja magukat az eszméket, melyeknek megvalósítása pedig az ország érdekében, az ország nyugalma érdekében fekszik. A vita folyamán többen szemrehányást tettek t. képviselőtársamnak, hogy akkor, a midőn ő az egyházpolitikát intendálta és megindította, más eszméje és más gondolata, mint a házasság megkötésének kötelező formája, nem lehetett. Hát igazságos, méltányos dolog ez, t. képviselőház, akkor, midőn a kormány, — bár ő utána menve fogadta el az egyházpolitikának azt az irányát és egészének azt a megvalósítását, melynek útjára lépett, maga sem nyilatkozott a polgári házasságnak ilyen, vagy olyan alakban való megkötése iránt? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Igazságos-e, t. képviselőház, hogy akkor, a midőn valaki az ellenzék részéről az eszmét megindítja, s nem biztos abban, hogy azon eszmék megvalósítása az ő kezébe kerííl, vagy nem biztos abban, hogy ezen eszméket egészben véve átveszi-e a kormány, a mely kormány hívatva van arra, hogy a ház és az ország politikájának irányát megjelölje, hogy akkor, a midőn maga a kormány ezen lényeges kérdésekre vonatkozólag nem nyilatkozott, ő legyen az, a ki ebben a kérdésben is exponálja magát, és kitegye magát egy oly alternatívának, a melyből bukással és veszteséggel csak 8 kerülhet ki, és senki más?! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha szemrehányást lehet tenni e házban bárkinek, azt me^ kell tenni a t. kormánynak is, sőt merem állítani, hogy első sorban kell megtenni a kormánynak, a mely utalva és hivatva van arra, hogy nagy, fontos és nehéz kérdésekben az ország politikáját vezesse. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kormány, úgy gondolom, ugyanazon kérdéseknek megvalósítására vállalkozott, a melyeket t. képviselőtársam az általam megjelölt formulákban kifejezésre juttatott; igaz, hogy nem a kormány ment elől, hanem t. képviselőtársam. És ha ily körülmények között, t. ház, a helyzetet megvizsgáljuk, akkor minden körülménynek, minden felfogásnak teljes apprecziácziójával, méltánylásával kell ítéletet mondanunk a helyzet fölött. (Halljuk! Halljuk!) Hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársamnak formuláját használjam, ha gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam a polgári házasságnak kötelező formájára nézve — a mit én lényegnek nek nem tartok, s majd később rátérek erre — tett volna nyilatkozatot, milyen szituáczió fejlődött volna ki? Azt méltóztatik hinni, hogy ezen az úton követte volna őt a kormány? Hiszen senki sem lehet kétségben a felől, hogy ha t. képviselőtársam akkor a házasságkötésnek kötelező formájára nézve obligót vállal, rögtön megindul a nagy trombita, hogy íme, itt van egy férfiú, ki nemcsak az országnak politikai nyugalmát zavarta fel, hanem felzavarta a felekezeti békét. (Élénk helyeslés bal felől.) Avagy azt méltóztatik hinni, hogy a magát ekként bemártott t. képviselőtársamat ezen az úton az igen t. igazságügyminiszter úr követte volna, és az ő eszméjének fonalán erre a térre is rálépett volna? Azt méltóztatik hinni, hogy t. képviselőtársam Tisza