Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

2fg 314. országos ülés 1894. nlárczius 14-én, szerdán. első sorban a mi érdekeinket képviseljük, és hogy erre vonatkozólag törvényeket alkossunk, hanem a nép érdeke az azokra vonatkozó törvények megalkotása, tekintetbe véve azok állását, műveltségét és gondolkozás módját. S ha valamikor valónak bizonyul be azon igazság, hogy az odahaza tett számadás nem egyezik meg a vásárbeli számadással, akkor ezen egyházpolitikai javaslat a legeklatánsabb példa erre, (Mozgás a jobbóldalon.) Mert mit hoztak fel ezen törvényjavaslat védelmére? Két okot: a haza érdekét és konszolidáczióját s a liberalizmust. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad ezen két ok karakterizálását kissé szemügyre venni, hogy mennyibén igazolhatók azok, mennyiben nem? (Halljuk! Halljuk !) Ha arról volna szó, hogy az egyházpolitikai törvényjavaslatok az állam érdekeit előmozdítják, akkor azt egyetlen hazafi, és így én sem ellenezném; ámde ezen álláspont megezáfolására a közoktatásügyi miniszter úr 1890. évi február 26-án kibocsátott rendeletére hivatkozom. Ez a rendelet csak a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának megállapításáról intézkedik, s mégis ezen egyedüli rendelet képes a kedélyeket izgatni, és azokat három éven keresztül izgatottságban tartani. Ugyan mit gondol a t kormány, mi fog történni akkor, a midőn ezen egyházpolitikai törvényjavaslatok, a melyek oly mélyen belevágnak a hivők Délvilágába, a melyek a polgárok egész életmódjának esszenczialiter más irányt fognak adni, itt és a felsőházban keresztűlmenve,, szentesítve, törvényerőre emelkednek? Már máig is látható, hogy az egész országban oly agitáczió van, mint a milyen talán soha sem volt; hisz a kaíholius egyház híveinek majdnem összessége, a görögkatholikus és görög-keleti egyházak, sőt a protestánsok kiváló vezérférfiai is, és így nemcsak a nemzetiségek, kikkel szemben a hazafiatlanság vádját oly sokszor oly könnyelműen odadobják, hanem azok ÍR, kik e hazának,— merem mondani, — több szolgálatot tettek, mint az egész t. kormány, ellenzik e javaslatokat, (Ügy van ! a baloldalon.) Ilyenek a függetlenségi pártnak tekintélyes része és a nemzeti pártnak bölcs vezérével együtt legnagyobb része. Ezek az igaz meggyőződés erejével és a legnagyobb elkeseredettséggel küzdenek ezen javaslatok ellen. (Úgy van ! bal felől.) Nem akarom, t. ház, azt a jogot vindikálni magamnak, hogy én az egész román nép nevében beszéljek, de egyet tudok, és merem állítani, hogy az egyházpolitikai törvényjavaslatok ellen foglalt álláspontommal az egész román népnek véleményét tolmácsolom, mely állásfoglalásomat állampolgári kötelességem is parancsolja. Hogy ezen törvényjavaslat messze van attól, hogy az ország hasznára legyen; messze van attól, hogy a felizgatott kedélyeket lecsillapítsa, és jogegységet teremtsen; hogy messze van attól, hogy hazánk belviszonyait olykép rendezze, a melyre nyugodt lelkiismerettel rá lehessen olvasni ezen közmondást: »Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita«, a mit szívből mi is kívánunk: erró'i tanúságot tesznek a volt miniszterelnök gr. Szapáry Gyula úrnak azon szavai is, a melyek előtt őszinteséggel mindenki meghajolhat, s a melyek ekkép szólnak: (Olvassa.) »létesítsük az állam konszolidáczióját kulturális, anyagi és közigazgatási téren, mert hisz a jövőt nem láthatja senki előre, és bármily jövő keletkezzék, az események itt egy konszolidált államot találjanak. Az, t. ház, a mi felhozatik, hogy a javaslatnak is az a czélja, hogy az állam konszolidácziója éressék el, ezt, — méltóztassék megengedni, — elismerni nem tudom, mert nem látom helyesnek, hogy az úgyis fennálló közjogi viszálykodáson télül még egy felekezeti viszálykodást is behozzunk ebbe az országba. Ezt én az államnak első sorban tekintetbe veendő érdeke szempontjából helyesnek nem tartom. És én, t. ház, nagyon tartok attól és nagyon intek annak előidézésétől, hogy azon eset bekövetkezzék, hogy a politikai pártok felekezetek szerint alakuljanak, mert azt végzetesnek tartanám. Ez végzetes és káros volna nem annyira az egyes telekezetekre, de magára az országra«, És most, ha a t. koimány szem előtt tartja a fennebb jelzett több ós erős faktort, kik ezen törvényjavaslatokat ellenzik, akkor, t. képviselőház, azt hiszem, hogy azon politikus, a ki az ország jólétét és felvirágzását szívén viseli, ezen törvényjavaslatot megszavazni nem f°^j

ö ! (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon.) vagy talán azt akarjuk, hogy a reális világban már bőven meglevő divergencziák és konfliktusok mellett hasonlókat belvilágunkban is létesítsünk ? (Helyeslés a baloldalon.) Hol van itt a konszolidáeziója? A mi speezialiter a román népet illeti, a mely napnap után panaszkodik azon sérelmek ellen, melyek úgy a sajtóban, mint a közéletbea léptennyomon előfordulnak, hát azt akarja a t. kormány, hogy ezen törvényjavaslatok által színig töltse a méreg poharát ? (Mozgás jobb felől.) És azt hiszi a t. kormány, hogy ez által a haza javát elő fogja mozdítani? (Mozgás jobb felől.) Én kategorieze azt mondom, hogy nem. Sem önöknek, sem nekünk ebből hasznunk nem