Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

811. országos ülés 1SM. márczins 10-én, szombaton. 141 Csak azt jegyzem meg t. képviselőtársamnak, hogy ezen választási programúi minden részé­nek megvalósításához idő, erő és alkalom szük­séges; de az tőlünk függ, hogy egyetlenegy pontját se hagyjuk cserben annak a választási programmnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra nézve, hogy cserben hagyjuk, nincs a világon politikai indok. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A kérdés érdeméhez, a kötelező polgári házasság érdeméhez szólni én most nem akarok Arra nézve, hogy ha már házassági jogunkat rendezzük, a házasság formája tekintetében száz­féle lehetőség közül melyik fogadtassák el, a kötelező polgári házasság előnye elvitázhatatlan. És én az összes itt történt felszólalásokban, — fájdalom, valamennyit nem olvashattam, de a mennyiben azoknak nagy részét s a ház el­ismertebb szónokainak beszédeit, valamennyit elolvastam, — a kötelező polgári házasság in­tézménye ellen meritoriális indokot egyetlen egyet sem hallottam. Hogy ez a házassági jog egysé­gének és biztosságának megalapítására szolgál; hogy ez az állam tekintélyének feltétlen meg­óvására múlhatatlanul szükséges, de czélszerű is; hogy ez az egyházat a maga természetes és jogos hatáskörébe szorítja, tehát a felekezetek közötti súrlódásnak, valamint az egyház és állam közti súrlódásnak egyszersmindenkorra elejéi veszi, és hogy ez a házasságok benső lényege és természete szerint minden tekintetben épen olyan házasság, mint akármelyik másik házas­ság : ezek oly alaptételek, a melyeknek egyike sem volt itt megtámadva, de nemcsak itt, hanem nem volt megtámadva még a strassburgi egye­tem professzorai által sem. (Élénk derültség.) Hogy ezen négy föltételnek részletes bizo­nyításába nem bocsátkozom, annak oka az, mert ez a négy tétel úgy a törvényjavaslat igen bo és kitűnő indokolásában, mint néhány kiváló szónoklat által már teljesen kifejtetett. Kifogá­sok azonban hangzottak, ellenvetések történtek ; nem is egyféle, hanem igen sokféle dologról. De, ismétlem, a kérdés mélységéből merített, az intézmény meritumára vonatkozó ellenvetés egyet­lenegy sem hozatott fel. Az ellenvetések legfon­tosabbjaira lehetőleg röviden kiterjeszkedem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, — s ez a legáltalánosabb kifogás, — hogy hiszen nem szabadelvű a javas­lat, s ez nem is a szabadelvűség kérdése, s nem esik abba a rovatba, hogy »szabadelvű«. T. ház ! Hogy szabadelvű, vagy nem szabadelvű, ez a dologra nem tartozik. De ezzel a »szabadelvű« szóval nem szükség egyáltalán minden kérdés­nél és egyáltalán nem szükséges ezen kérdésnél nálunk valami zenei játékot tartani, A szabad­elvűség fogalma mindig relatív, (Úgy van! a szélső baloldalon és jobb felől.) legalább koronkint és kérdésenkint mindig más. 1832-ben az úrbéri szolgálmányok szoros meghatározása volt a sza­badelvű; 1840-ben az örökváltság szabályozása volt a szabadelvű; (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon és jobb felöl.) 1848-ban az úrbériség eltörlése volt a szabadelvű; (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon és jobb felől.) 1848-ban ha valaki beszélt volna az úrbéri szolgálmányok szabályozásáról, vagy az örökváltságról, az ak­kor gyalázatos reakczionárius ember lett volna. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon és jobb felöl.) A polgári házasság szükségbeli, vagy tet­szésben formájáról lehetett volna nálunk beszélni 1868-ban; de ma, 1894-ben, Deák Ferencz be­széde után 21 év múlva, akkor, mikor egy ko­moly kabinet, egy komoly párt a korona jóvá­hagyásával teljes egészükben ej avaslatokat és az ezek megvalósítására irányuló intézményeket elő­terjeszti, ma ez a szabadelvű. (Élénk helyeslés és tet­szés jobbról. Mozgás balról. Elnök csenget.) És ma, holmi aprólékos kisegítő eszközökről, holmi szük­ségbeli, vagy tetszésbeli házassági dolgokról be­szélni épen ellentéte a szabadelvűségnek. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélsőbalon és jobb felöl. Zaj és mozgás bal felől. Elnök csenget.) T. kép­viselőtársaimat nagyon kérem, legyenek kegye­sek egy kis türelemmel lenni, majd kifejtem a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Grábor t. képviselő úr valóban szel­lemes disztinkcziót vont a szabadelvűség és a szabadság között. Ha szellemesség nem is lett volna abban a megkülönböztetésben, a megkülön­böztetés mégis igaz, mert a szabadelvűség csak­ugyan egészen más, mint a szabadság. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De hát azt hiszi t. képviselőtársam, hogy a Rákóczy-lobogókra és pénzekre a »szabad­ság« szót nem a szabadelvűek iktatták? (Derült­ség és tetszés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Azt hiszi t. képviselőtársam, hogy az Amprin­gének iktatták azt oda ? (Élénk tetszés és derült­ség a szélső baloldalon és a jobboldalon.) És azt kérdem t. képviselőtársamtól, hogy a nemzet­hez intézett abban a fenséges ódában: »Sza­badság, itten hordozák véres zászlóidat!«, ezt a fenséges szózatot Pyrker László, vagy Tarkányi Béla szerzetté? (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Nem a nemzet­nek legnagyobb, legigazabb, valóban szabad­elvű, fenséges költője, Vörösmarty Mihály írta-e azt meg? (Hosszas, élénk tetszés a szélső baloldalon és a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ozuczor és Horváth Mihály is irt olyan verseket! Elnök csenget.) A szabadságot megalkotják a szabadelvűek, de nem alkotják meg soha a reakczionáriusok. (Hosszantartó taps és éljenzés

Next

/
Thumbnails
Contents