Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

311. országos ülés 1894. márezius 10-éu, szombaton. Jgg latok bírtak arra, hogy e nézetemet kijelentsem, — nekünk első kötelességünk volna azokkal, a kik a javaslatot és vele a kabinetet és a mögötte álló pártot akarják megbuktatni, tartani. Az önző és kizáró pártérdek erre kötelezne bennünket, mert annyit mondhatok, és az utóbbi napok nem egy jelensége által jutottam erre a meggyőződésre, hogy a mi a független ségi párt terjedésének időnként és helyenként némi gátat vethet, az egy igazán, komolyan szabadelvű kabinet s annak pártja lehet csak. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Oly kabinettel és oly párttal szemben, mely az efféle nagy kérdésekben tökéletes férfias komolysággal áll elő, és törekszik a nemzet részére alkalmas megoldást vinni keresztül, gyökeres nagymérvű erősbödésre a mi pártunk egyelőre nem számíthat. Viszont egy oly kabinettel szemben, a mely tiszteletreméltó politikai férfiakból állna különben, de például egy gr. Szapáry, egy gr. Zichy Nándorból, vagy hasonló nézetííekből, kik a nemzet nagy tömegei által igen jól ismert, és a nemzet nagy röbbsége által véleményem szerint nem helyeselt nézeteket hoznának a kabinetbe: oly párttal és kabinettel szemben a függetlenségi párt igen rövid időn hatalmas szaporodásra fogna szert tenni. (Úgy van! a szélsőhalon.) Most megtörténik az, hogy egyik másik függet lenségi község kizárólag az egyházpolitikai javaslatok czímén, bizalmat nyilvánít a kormány iránt; no hiszen következnék be csak az a kabinet, a melynek bekövetkeztétől pedig aggodalmas napjainkban magam is .,félek, bizony, mondom, akkor a nemzet legkomolyabb rétegeit, a magyarság leghatalmasabb tömegeit csakhamar a függetlenségi párton találná ez a parlament. (Élénk tetszés, Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaja szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Veszedelmes volna ez ?) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Eötvös Károly: Igenis veszedelmes,mert bocsánatot kérek, én közviszonyainknak megromlásán, a mi alkotmányunk ma még fennálló csekély, de fontos részeinek megromlásán, mint párt, erősödni nem akarok. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon és jobb felöl.) Én nem tudom, hogy a históriát különböző forrásból tanúlják-e azon az oldalon, (A baloldalra mutat.) és tanultam-e én, de annyi bizonyos, hogy én nemzetem történetéből azt láttam, tudniillik az igaz és jóhiszemű történetíróktól, hogy alkotmányunknak megrontása, a nemzet legfontosabb érdekeinek lábbal taposása s az e miatt előálló igaz elkeseredés a függetlenségi törekvéseket odáig szokta fokozni, hogy azok néha nyilt harezban is kitörtek. Ezt tudom. De azért én egy hazafit sem ismerek, sem a jelenből, sem a múltból, a ki csupán azért törekedett volna a függetlenségre, hogy előbb az ország alkotmánya megsemmisíttessék, a nemzet legfontosabb érdekei lábbal tapostassanak. (Mozgás és zaj a baloldalon. Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Eötvös Károly: Felszólalásomnak egyik főoka, t. képviselőház, rámutatni azon főleg politikai okokra, a melyek minket vezetnek, midőn e törvényjavaslatot támogatjuk. (Halljuk! Halljuk !) Köztudomású dolog, mindenki tudja, igen sokszor el is volt mondva, hogy a függetlenségi párt kezdettől fogva, mióta megalakult, mai alkatában, ezen elvek megvalósítására mindig törekedett, mindig törekedett oly sokszor említett, elhunyt barátom, Irányi Dániel is, és csakugyan nem volt méltó az a felszólalás hozzá, — nem tudom, kinek a részéről történt, — hogy Irányi Dániel elhunyt barátom egyszer talán alkuba bocsátkozott a felett, hogy a polgári házasság elől a »kötelező« szót kihagyja; ha kihagyta is, ha véletlenül történt is, (Felkiáltások a baloldalon: Nem áll!) de Irányi Dániel — ... (Zaj és nyugtalanság bal felől. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget) Csendet kérek! Eötvös Károly: . . . egyetlen tanút sem tartok illetékesebbnek erre, mint magamat és barátaimat, (Egy hang bal felöl: Az már más! Zaj. Elnök csenget.) — ... mindig, változatlanul a kötelező polgári házasságnak volt híve. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért, hogy valamely javaslatában, akár véletlenül, akár nem véletlenül, — konczedálom, — a »kötelező« szó kimaradt, Irányi Dániel maga mindig következetesen a kötelező polgári házasságnak volt híre. (Felkiáltások bal felől: Ezt nem is tagadtuk!) De, t. képviselőház, magamra nézve, — bocsánatot kérek, ez a kérdésnek kissé a történetéhez tartozik — már 1890-ben és még inkább később csakhamar tisztába jöttem azzal, hogy az úgynevezett elkeresztelési kérdés a maga szűk körében békésen megoldatni nem fog, mert ez teljes lehetetlenség. Mi volt a helyzet? Volt egy törvény, a törvénytárban ma is meg van, a papiros nyugton tűri: az 1868 : LIII. tcz. Ezt nyolcz-tiz év előtt a lelkészkedŐ alpapságnak egyik-másik túlbuzgó tagja nem respektálta eléggé; ebben baj, veszély nem volt, még kellemetlenség, sem. De midőn ezen túlbuzgó lelkészeknek a főtisztelendő főpapság pártjukra kelt, már komolylyá kezdett válni az a veszély, hogy a törvényt a maga czéljaira fentartani, alkalmazni, végrehajtani nem lehet. Midőn azután a főtisztelendő főpapságnak nagy erkölesi, és tekintélyes támogatást adott a római szentszék, már akkor kö18*