Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

311. országos ülés 1894. márczius 10-én, szombaton. 137 a hevenyészett javaslat szemrehányásával minket, midőn e törvény valódi életbeléptetését kívánjuk, méltán és alaposan nem illethet senki. (Helyeslések a szélső baloldalon.) De szükséges is e törvény végrehajtása. Egy pár rendelkezésére nézve előttem szólott t, képviselőtársam is, — nem ugyan a törvényre hivatkozva, hanem a törvény néhány rendelkezésének tartalmát érintve, — szükségesnek tartja a felekezeti féltékenykedés és túlzó érzékenység megszüntetése, vagy meggátlása végett, hogy valahára életbe lépjen. De szükséges ez azért is, mert a felekezetek egyenjogúsága s az egyházpolitika terén a törvény előtti valódi egyenlőségük csak ez által lesz teljes, és ha az egyházi és a felekezeti féltékenységet alaposan és gyökeresen meg akarjuk gátolni, az bizonyos, hogy a törvény előtti egyenlőséget és a felekezeti egyenjogúságot teljességgel keresztül kell vinni. Szükséges ez továbbá azért, mert idegen ajkú honfitársaink felizgatására a nemzetiségi lelkészi kart csak így nem lehet ügynökül felhasználni a jövőre. (Élénk helyeslések a szélsőbalon.) De szükséges azért is, mert az egységes nemzeti társadalom felépítését, az elemi és középiskolaioktatást csak ezen törvény valódi alkalmazásával lehet komolyan végezni. Hogy pedig egységes és nemzeti társadalom megalapítására törekszünk, e tekintetben itt e házban sem a vita folyamában, sem korábban komoly férfiak részéről véleményeltérés nem nyilvánult. Én és elvbarátaim, t. ház, a törvényjavaslat elfogadását nem kötjük feltétlenül határozati javaslatunk elfogadásához, de azért az a meggyőződés rendíthetetlenül él bennünk, hogy a mint azon nagyfontosságú egyházpolitikai törvényjavaslatok, a melyeket a kabinet előterjesztett, valahára életbe fognak lépni, akkor az 1848 : XX. tcz. minden egyéb rendelkezésének végrehajtása szükségképen gyorsan következik be. Madarász József: Múlhatatlanul! Eötvös Károly : Felszólalásomnak második oka, — és bármily kicsinyesnek tűnjék is fel talán némelyek előtt, vagy talán csak első pillanatra, — valóban komoly oka az, hogy nyíltan és határozottan tiltakozzam oly felfogás ellen, mintha köztünk egyrészről, a kormány és pártja közt másrészről bárminemu szövetség, vagy fegyverbarátság, vagy csak összebeszélés forogna is fenn. (Derültség. Közbeszólások bal felöl: Pedig beszélik!) Eossz nyelvek bizony beszélik, (Derültség a szélsőbalon.) és a még rosszabb újságok folyton terjesztik, és a legrosszabb bécsi újságok különösen. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a baloldalon.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek ! Eötvös Károly: Én bizony úgy a magam, mint barátaim részéről szükségesnek tartom e KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVII. KÖTET. kérdésben felszólalni. A t. kormány és t. pártja áll, mégpedig, fájdalom, nagyon erősen áll az 1867-iki rendezkedések alapján. Madarász József: Fájdalom! Eötvös Károly: Mi pedig állunk .... (Egy hang a baloldalon: Kisebbség!) Még nem tudom, kisebbség-e ? És állunk, azt hiszem, hasonló rendíthetetlenséggel a függetlenségi elv alapján. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A közjogi és általános politikánk tehát abszolúte kizárja egymást. A t. kormánynak és pártjának közjogi felfogása és a mi közjogi felfogásunk esak egyetlen egyben találkozhatik, és az nem egyéb, mint hogy alkotmányos és törvényes eszközökkel törekszünk mi is, törekszenek ők is a maguk politikai nézetét érvényesíteni. Ezen tűi köztünk az én tudtommal semmiféle viszony, vagy érintkezés fenn nem áll. (Helyeslés jobb felől és a szélsőbalon.) Feltűnt nekem épen a legutóbbi napokban, hogy mind itt Budapesten, mind főleg Bécsben ellenkező elvek képviselői, ellenkező táborba tartozó hírlapok részéről ezt a szövetkezési, vagy, nem tudom, miféle összebeszélési gyanúsítást folytonosan és rendszeresen űzik. (Égy hang a baloldalon: Kik?) Majd rákerül a sor! Űzik akként, oly színben, mintha a kabinet a függetlenségi párt kezére dolgoznék, és mintha a függetlenségi párt a kabinet kezére dolgoznék. (Derültség a szélsőbalon.) Hogy mi a czélja ezen gyanúsításnak, azt hiszem, a házban mindenki igen könnyen eltalálhatja. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl és a szélsőbalon. Egy hang a jobboldalon: Tudja is!) Czélja bizonyára nem az, hogy akár a kabinetet erősítse a maga dolgaiban, akár a függetlenségi pártot erősítse a maga dolgaiban, (Úgy van ! Úgy van! jobb felöl és a szélsőbalon.) hanem azt hiszem, hogy miután oly hírlap részéről látom tüzetesen a gyanúsítást, — melyet egyébiránt idézni nem fogok, és ebben a t. előttem szóló képviselő úr példáját nem követem, — melyet Ausztriában és német nyelven Vaterland-nak neveznek, ezen gyanúsítások forrása iránt is tisztában lehetünk. (Igaz! Úgy van! jobb felöl és a szélső baloldalon.) Megjegyzem azt, hogy én, mióta ezen egyházpolitikai javaslatok szőnyegen forognak, semmi jelét, semmi bizonyítékát nem tapasztaltam, hogy a kormány, vagy pártja valami különös jóindulatot tanúsított volna a függetlenségi párt iránt, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és azt is kijelentem: nem hiszem, hogy a kormány és t. pártja valami nagy köszönettel tartoznék például azért a különben nagyon szerény, de mégis buzgalomteíjes működésért, melyet mi akár a nagylaki, akár a miskolezi választásoknál, akár a szatmármegyei függetlenségi kerű18