Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-310

MQ. országos ülés 1894, a balszerencsében meg tudja magát húzni a végletekig, a jó szerencsében koczkáztat mindent, (Úgy van! bal felől.) ágy tesz a politikában is. Ha valahol, az ember azt gondolná, Magyarországon találta meg a zsidóság azt a hont, a hol megelégedetten élhetne. (Úgy van! a szélsőbalon.) Intézményeiak és intézkedéseink nagy része olyan, mintha csak egyenesen a zsidóság érdekében létesült volna. (Úgy van! balfelol.) Nemcsak teljes egyenjogúságot és jogegyenlőséget élveznek ők, hanem egy szűkkeblű választói czenzus azt eredményezi, bogy a t. zsidóság számarányát messze meghaladó mértékben vesz részt . . . (Mozgás jobb felöl. Malijuk! Halljuk! a lalóldahn.) Rosenberg Gyula: Hol? (Zaj.) Ugron Zoltán: A választók és a virilisták között. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Asbóth János: ... a választók közt. (Úgy van! a szélsőbalon.) Plutokratikus intézmény a virilista intézmény is, mely úgy volt konczipiálva és kontemplálva, hogy konzervatív intézmény legyen, (Halljuk! Halljuk!) hogy biztosítson bizonyos befolyást a törvényhatósági közügyekre minden körülmények közt azon elemeknek, a melyek azelőtt egyedül bírtak ott jogosultsággal, és biztosítsa nemzeti érdekből azért, hogy jelen lehessenek ott azok, a kik birtokuk által úgyszólván nemzedékről-nemzedékre összenőttek Magyarországgal. Az így képzelt és konczipiált intézmény megváltoztatta természetét, mert nálunk, a gyors törvénygyártásban meg szoktak feledkezni annak á biztosítékairól is, hogy aztán csakugyan azok az elemek jussanak az intézmény keretébe, a melyek biztosítékát nyújtják annak, hogy ezzel a néppel s annak érdekeivel össze vannak nőve. És ezen intézmény folytán azt látjuk, hogy az Árpád apánk nyomdokain Munkácsnál honfoglalásra bejövő lengyel és orosz jövevények egy pár évi korcsmai uzsora után, a melylyel a jobbágyat kit felszabadítottunk terhei alól, fölszabadítják földje alól, (Derültség bal jelöl.) bejönnek a megye termébe és ott politikai jogokat gyakorolnak privilégium alapján, mert a virilis intézmény plutokratikus privilégium mely jog semmi arányban sincs azon kapocscäal, a mely őket a hazához fűzi. (Úgy van! bal felöl.) Nagy Sándor: És ezt támogatja Apponyi! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Asbóth János: Az ottan gyakorolt politikai jogok befolyása révén regalebérlők lesznek; némely szerencsétlen exisztencziák támogatásával — ne nevezzünk neveket, nyugodjanak békén a halottak — befolyást szereznek a parlamentben, bemutatják őket a miniszterelnöknek, KÍPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVII. KÖTET. märcüiiis 9-éii, pénteken. ... \^\ felveszik a Rákóczy, Bercsényi nevet, kapnak nemességet, úgy, hogy száz esztendő' múlva majd egy újabb Munkácsy le fogja őket festeni az akkori felsőház számára, mely a kornak színvonalára emelkedve, nem ismer az emberek közt semmi más különbséget, mint hogy kinek van és kinek nincs pénze; akkor máiilyen honfoglalókból fog állani. (Derültség balfelol.) A pénzintézetekben és kivált a sajtóban a t. zsidóság olyan hatalmi tényezővé emelkedett, a mely az ország közügyeire messzemenő, gyakran döntő befolyást gyakorol. Azt kellene tehát hinnem, hogy Magyarországon a t. zsidóságnak valóságos Eldorádója van, és bogy itt megelégedetten élnek, azonban »F appetite vient en maneganU. Van a t. zsidóságnak egy része, — és én csak erről akarok beszélni, erre irányúi kritikám, és nem az egészre, — a mely legkevésbbé forrt össze ezzel a nemzettel, a mely magával hozott ebbe az országba egy gyűlöletet, a melyet itt nem szívhatott magába, mert itt nincs rá semmi ok. Magával hozta Németországból és Oroszországból az ottani antiszemitizmus által táplált gyűlöletet, a melynek itt semmi talaja 8 alapja nincs. A zsidóságnak ez a része az, a mely elvesztette azt a nagy és nemes ethikai bázist, mely a judeizmusban van, de nem akarja akczeptálni azt az ethikai bázist, mely a kereszténységben van, és a társadalmi egybeolvadást úgy képzeli, hogy tehát a keresztény társadalmat kell megfosztani a kereszténység ethikai bázisától. A zsidóságnak ez a része azt hiszi, hogy itt az idő, most, vagy soha, hogy azon hatalmi pozicziót, melyet elért a sajtóban, pénzintézetekben, felhasználja a végső harczra a keresztény társadalomnak keresztény hagyományai ellen. Régóta készül ez a mozgalom a suba alatt, a szabadkőműves páholyokban, a melyeket a zsidók ezen része alapított és vezet, és mindennap olvashatjuk a lapjaikban a bulletineket, a melyekben a Tarnopolból ideszakadt ifjak kioktatják a magyar embert, a kinek ezer esztendő óta fogalma sem volt arról, hogy mit parancsol az igazi magyar hazafiság, t. i. a keresztény hagyományok kidobását. (Zaj jobb felöl. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy ebben az országban a magyar nemzet generózus természeténél, az ez országban uralkodó toleraneziánál fogva a t. zsidóság mindent elért volna, ha mérsékelte volna igényeit arra, mik valóban érdekei, jogos igényei; de semmit sem fog elérni, ha azt tűzi ki életczélúl, hogy a keresztény népet és társadalmat megfoszsza keresztény hagyományaitól. Ezért a zsidóság ezen részének törekvéseivel szemben appellálunk a zsidóságnak azon másik részére, a melyet ilyen gyűlölet iö