Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

*8 2%. országos ttlés 189*. február Sl-én, szerdán. Molnár Antal jegyző: Justh Gyula! (Halljuk! Halljuk!) Justh Gyula: T- ház! (Halljuk ! Halljuk!) Minthogy a házassági jogról szóló törvényjavaslat alapelveivel teljesen egyetértek, és azoknak törvényerőre emelkedését nagy horderejű országos érdeknek tartora, (Élénk tetszés és helyeslés a jobh- és szélső baloldalon.) azt elvbarátaim nevében is, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és szélső baloldalon.) A javaslatnak vannak ugyan hiányai, a melyek azonban az én szerény nézetem és felfogásom szerint részben szerencsétlen közjogi helyzetünknek sajnálatos folyományai, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) részben pedig a részletes vita során kijavíthatok és nem annyira fontosak, hogy indokolttá tennék a javaslat törvényerőre emelkedésének megakadályozását. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Úgy a miniszteri indokolás, mint a bizottsági jelentés is a legnagyobb részletességgel, kimerítően sorolja fel mindazon társadalmi, jogi és politikai szempontokat, a melyek a törvényjavaslat kiváló jelentőségét bizonyítják. Visszaélnék tehát a t. ház becses türelmével, ha felsorolnám mindazon indokokat, a melyek engem a javaslat elfogadására indítottak. (Halljuk! Halljuk!) Épen ezért csupán álláspontomnak és indokaimnak a lehető rövidséggel főbb vonalakban való jelzésére kívánok szorítkozni, és ha még így is kénytelen leszek ismétlésekbe bocsátkozni, előre is kérem a t. ház kegyes elnézését és szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A polgári házasság behozatala hazánkban szükséges nemcsak azért, mert keresztény és nem keresztény, külön' en egyenjogú polgártársaink egymással házasságra nem léphetnének, hacsak vallásukat meg nem változtatnák, vagy az országból ki nem költözködnének, hanem főleg azért is mert a házassági jogszabályoknak és a házassági ügyekben való bíráskodásnak különfélesége számtalan jogi bonyodalomra szolgáltat okot. (Ügy van! Ügy van! a jobb és szélső baloldalon.) Ezen a bajon pedig gyökeresen csak úgy lehet segíteni, hogyha az állam a házai-ság jogi viszonyait, a házasság megkötésének formáját és a házassági ügyekben való bíráskodást egységesen, törvény által szabályozza. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Jól rendezett állami élet még csak nem is képzelhető ott, hol a társadalom alapját képező családnak és a család első alakulásának, a házasságnak jogviszonyai egységesen szabályozva nincsenek. (Igás! Úgy van! a jobb- és a szélső baloldalon.) A most tárgyalás alatt lévő törvényj avaslat, az én szerény nézetem szerint, helyesen, a különböző vallásfelekezetek érdekeinek lehető kímélésével oldja meg a kérdést, úgyannyira, hogy a javaslat ellen, nézetem szerint, épen felekezeti szempontból lehet a legcsekélyebb ok aggodalomra. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal- és a jobboldalon.) A javaslat — nézetem szerint — nem érinti a hitelveket. Az állam megköveteli azt, hogy a családalapító házasság az ő közegei előtt köttessék meg jogérvényesen de nem ellenzi, hogy a polgári hatóság előtt jogérvényesen megkötött házasság egy házilag is megköttessék. A felbontást megengedi ugyan a javaslat, de csak a legsúlyosabb esetekben, hanem azért nem lesz kötelező a felbontás kérése a házasfélre, hogyha az hitelveibe ütközik, mert a javaslat 104. §-a megengedi azt, hogy a felbontás helyett a házasfél csupán az ágytól és asztaltól való elválasztást kérhesse. (Úgy van! a szásőbal- és a jobboldalon.) Ha mindezekhez hozzáveszem még azt, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén meg fog szűnni a vallásnak a házasság felbontása ezéljából való csereberélése, (Úgy van! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) valóban nem tndom felfogni a katholikusok egy részének aggodalmát a kötelező polgári házasság behozatnia ellen. Hiszen be van az hozva oly államokban is, a melyekben a lako3ságcsak nem kivétel nélkül katholikus, és a lakosságnak vallásos érzülete az által a legcsekélyebb mértékben sem lazult meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal- é« a jobboldalon.) En is jó katholiknsnak tartam magamat, és megvallom, hogy a tervbe vett reform által egyházam érdekeit sértve nem látom. (Élénk tetszés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) De ha egyházam érdekei szembeuállanának is hazám érdekeivel, egy pillanatig sem haboznám, mint jó magyar ember (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbalon és a jobboldalon.) egyházam érdekeit hazám érdekének alárendelni. (Hosszas éljenzés a szélsőbalon és jobb felől.) Első sorban vagyok magyar, és csak azután katholikus. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbalon és jobb felől.) Lelkembe mélyen bele vannak vésve a költőnek fenkölt szavai: »a haza minden előtt.« (Éljenzés a szélsőbalon és jobb felől.) T. ház! Nem tehetem, hogy ez alkalommal mély sajnálkozásomnak ne adjak kifejezést a fölött, hogy a Magyarország herezegprimásának elnöklete alatt megtartott úgynevezett, katholikus nagy-gyűlés többek közt azon határozatot hozta, hogy elvárja minden katholikus polgártól, hogy a községi-, hatósági és képviselőválasztásoknál megbízható katholikus férfiakra szavazzon. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Ez a hazafiatlan határozat (Úgy