Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
295. orsíágas ülés 189 jegyzők és községi jegyzők, a kik egyáltalában semmiféle anyakönyvvezetóssel nem lesznek megbízva; lesznek községi és körjegyzők, a kik születési és halálozási anyakönyvek vezetésével lesznek megbízva, de házasságkötéssel és házasságkötési anyakönyvek vezetésével nem lesznek megbízva, s lesznek községi és körjegyzők, a kik születések és halálozások bejegyzésének és házasság megkötésének jogosítványával lesznek felruházva, (Halljuk! Ralijuk!) s e mellett, talán ezen szervezet hézagainak kiegészítésére, lesznek külön anyakönyvvezetési hivatalok, melyeknek egynémelyike a születési, halálozási és házasságkötési anyakönyvezést fogja teljesíteni; lesznek anyakönyvvezetési külön hivatalok, a melyek a születési és halálozási bejegyzéseket nem fogják végezni, hanem csak ad hoc a házasságkötéssel lesznek megbízva; lesznek egymás mellett községek, melyeknek lakói a családjukban előforduló születések és halálozások bejegyzése végett a körjegyzőhöz, házasságkötés czéljából pedig valamely földbirtokoshoz, vagy meghatalmazott tisztviselőhöz lesznek utasítva; e mellett lesznek községek a szomszédságban talán, a melyek a születéseknek és halálozásoknak bejelentése czéljából egy külön anyakönyv vezetési hivatalhoz s nem körjegyzőjükhöz lesznek utasítva és ez a szervezet hullámzó fog lenni, mert hisz ezzel az egész dilettáns társasággal szemben, melynek kezébe ennyi feladat adatik, fenn kell tartani a megbízás visszavonásának jogát, úgy, hogy ugyanaz a község abba a helyzetbe fog jönni, hogy lakói rövid időközben ezen variánsok mindegyikén keresztül fognak menni. (Igaz! Úgy van!hil felöl.) Már most, t. ház, méltóztassék meggondolni, (Bálijuk! Halijuk!) vájjon egy szokatlan, egy a népnek széles rétegeiben nem kevés helyen ellenszenvvel találkozó, a nép által eddig nem ismert intézményt lehet-e a sikernek bármely jó esélyével és reményével ilyen alakban czélra vezetni? Tessék meggondolni, hogy mivé fog válni az á'Iami anyakönyvek hitelessége, mikor minden hatóságnak, a mely elé egy anyakönyvi kivonat terjesztetni fog, gondosan kutatnia kell, vájjon az, a ki ott mint hivatalos egyén szerepel, az állami anyakönyvezésre illetékes volt-e vagy nem, vagy abban az időben, a mikor az az okmány kelt, illetékes volt-e, vagy nem? (Úgy van! balról.) A jogi élet oly zavarának alapjait rakjuk le ezen intézményben, (Nagy mozgás jobb felöl. Halljuk! Bálijuk!) hogy ehhez foghatót a világon látni nem lehet. Akkor volt igaza a t. kormánynak, midőn 1892 ben az volt az álláspontja, hogy jelenlegi közigazgatási szervezetünk mellett az általános anyakönyvvezetésnek állami feladattá tétele, állami rezsibe átvállalása, hogy magamat .rebrnArSO-áu, kedden. 75 így fejezzem ki, egyszerűen lehetetlenség. Hivatalon kívüli elemekre nem lehet Magyarországon — ez az én szilárd meggyőződésem — ezeket a feladatokat bízni. Ne tessék a német Standesamts-Gesetznek példájára hivatkozni. Először is, ha Németországban az anyakönyvi hivatal mint külön hivatal van is szervezve, tényleg a praxisban az Arntsvorstehernek hivatalával esnek túlnyomólag össze, legalább így vagyok én a legjobb forrásból Németországból értesülve; másodszor, a hol azt egy földbirtokosra bízzák, ne méltóztassék elfelejteni, hogy a hetvenes évek elejéig megy a Gutsvorsteher intézményének reminiszczencziája, a mely a népességnek lelkében, mint emlék még most is él, annyira, hogy úgy azok a közegek, a kik mint földbirtokosok ezzel meg vannak bízva, mint azok, a kik az ő területűkhez vannak utasítva, könnyen felveszik azt a nem rég elhagyott szokást, hogy hatóságnak tekintsék azt a volt földesurat, a ki ezzel a feladattal meg lesz bízva. Végre ne tessék elfelejteni, hogy Németországban egy szabályozott, rendes közigazgatási viszonyokhoz hozzászokott, fegyelmezett társadalommal van dolgunk, a melylyel szemben sok, magában véve szervezetlen alkotás könnyen keresztülvihető, a mely a mi népünkkel szemben, a mely a rendes közigazgatási viszonyokhoz úgy is igen kevéssé van hozzászokva, igen nehezen, sőt épenséggelnem vihető keresztül. (Bálijuk! Halljuk!) Ha létezik valami, a mire nézve szilárd meggyőződésem van, ez az, hogy az állami anyakönyvezesd feladatot csak a hivatalos szervezetnek kereteiben lehet megoldani, (Igaz! Úgy van! balról.) ha a hivatalos szervezet erre nem alkalmatos, várni kell ennek az intézménynek behozatalával mindaddig, míg a hivatalos szervezetet erre alkalmassá tettük. Minden kísérlet, mely* ezt megelőzőleg akarja ezen intézményt behozni, kudarezra vezet; vezet a jogi életnek legnagyobb és legveszedelmesebb bizonytalanságára és megbontására. (Úgy van ! bal felől.) Hogy pedig ez a házassági jognak terén mit jelen!, annak megítélhetésére, méltóztassanak csak egy pillantást vetni azokra az előzetes kérdésekre, a melyekkel a házasságkötéssel megbízott közegnek el kell dönteni, mielőtt a feleket hirdetésre és esketésre bocsátja. (Élénk helyesles bal felöl.) Ho;;y a hivatalos szervezet keretében ma e kérdést megoldani nem lehet, azt bizonyítanom nem kell; beismerik ezt a t. kormánynak úgy az anyakönyvvezetésről szóló javaslati és ennek indokolása mint összes eddigi nyilatkozatai is. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Én e tekintetben nem a magam feje:a szerint indulok csupán; az ország minden részéből tudomást szereztem magamnak a gyakorlati kö/.vezetileg megoldhatlan, pénzügyi következmé10*
