Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
70 295. orssságos ölés 1884, február 20-án, kedden. Gr. Károlyi Gábor: Legalább kibújt a szeg a zsákból! (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Ekként körülhatárolva lévén a kontroverziának területe, én azt még csak azzal egészítem ki, hogy az ezen javaslattal kapcsolatos két törvényjavaslattal szemben is álláspontomat kifejtsem. Az anyakönyvezést állami czélokra, állami feladatnak tartom és azért az állami anyakönyvezésnek létesítését saját politikai czéljaim közé is számítom; azon a módon azonban, a mint az a kormány javaslatában kontemplálva van, keresztülvihetctlemiek tartom. (Igaz! "Og>i van! Élénk helyeslés bal felől) Az 1868: LIII. törvényczikk rendelkezéseinek megváltoztatására nézve pedig gyakran mondtam, hogy azokat elvileg nem helyeslem, de épen oly határozottan mondtam, hogy módosításukat a közmegnyugvás érdekében bizonyos előfeltételekhez kötöm; s minthogy ezek az előfeltételek a maguk teljes ségében ma nincsenek meg, az 1868 : LIII.•törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslathoz sem járulok hozzá. (Hosszantartó élénk helyeslés a baloldalon.) Kubinyi Géza: Hát a szankció? Gr Apponyi Albert: Az ekként egészen preczize meghatározóit téren óhajtom a vitát kozást megkezdeni és folytatni. Fogom azt tenni a legridegebb és legteljesebb objektivitása il. (Általános helyeslés. Halljuk! Halljuk!) A t. kormány eljárására, az abban általam észlelt és korábbi alkalmakkor néha kifogásolt hibákra ez alkalommal egyáltalán nem óhajtok kiterjeszkedni; tisztán a kérdéssel óhajtok foglalkozni a maga érdeme szerint, minden pártpolitikai szemponttól elvontan. (Helyeslés bal felől. Mozgás a jobboldalon.) De hogy ezt tehessem, előbb engedjék meg, hogy, a mennyire tőlem telik, iparkodjam e^szlafni olyan előítéleteket, — hogy magamat úgy fejezzem ki, — a melyeknek hirdetésével némileg e házon belül is, de különösen a házon kivül hangúlatot csináltak, és.a melyeknek fennállása a kérdés helyes megítélését szerintem igen nehézzé, ha nem lehetetlenné teszi. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez az előítélet pedig az, hogy egyedül a polgári házasság kötelező formája az, a mely a szabadelvtíség és haladás mértékét megüti; hogy a polgári házasságnak minden egyéb formája paktálás, szövetkezés a reakezióval, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondások a baloldalon.) a klerikálizmussal. (Úgy van! Zaj a jobbaldalon. Halljuk! Halljuk ! bal felöl.) Ezeket az előítéleteket, a meunyire tőlem telik, az ügy érdekében eloszlatni óhajtom. (Halljuk! Halljuk!) Mert, t. ház, az előttem hallott, részben igen sok igazságot tartalmazó és tanulságos beszédekben a magam felfogása szerint egy hibát, mondjuk: egy hiányt észlelek. Azon beszédek mindegyikén egy gondolat vonul végig: tudományos, vagy akadémiai, vagy lelkesedéssel telt dbszertáezió a polgári házasság különböző formái fölött in abstrakto; pedig nem ez a tárgy, a mely fölött hivatva vagyok dönteni. Mi nem tudoraányos kontroverziákat vagyunk hivatva itt eldönteni, nem elvont tantételek fölött ítéletet mondani; nekünk a magyar politika egvik gyakorlati feladatát kell megoldanunk. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalm:Igaz! Úgy van!) És ennélfogva ennek a tételnek még a legfényesebb bebizonyítása, feltéve, hogy sikerülne bebizonyít ini, hogy a tudomány, a doktrínák és szabadelvtíség agempontjából a polgári házasságnak kötelező formája az egyedül üdvözítő, még vz sem oldaná meg a kérdést; mert ez másodrendű szempont. Az elsőrendű szempont az, vájjon Magyarország jeleidegi konkrét viszonyai közt az szolgál-e a nemzet megerősödésére, az állami tekintély helyreállítására, (Élénk helyeslés a baloldahn. Félkiáltások jobb felöl: Úgy van! Ügy van!) a nemzeti erőnek gyarapítására. És én megvallom, t. ház, hogy a miket most mondtam, azok azon vezérszempontok, melyek engem vezérelnek, nem pedig az a kérdés, hogy vájjon a szabadelvtíség tanai szerint egyik, vagy másik forma liberálisabb-e, vagy kevésbbé liberális. Mert én a történelemből levontam ugyan azt a tanúi ságot, hogy Magyarországon igazi magyar nemzeti politika más, mint a szabadság aspiráczióitól és tanaitól áthatott szabadelvű politika, nem lehetséges; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) ezt azután odiig vinni, hogy a mi alkotásainknak semmi más czinezurája, semmi egyéb vezérszempontja ne legyen, mint egyszerűen annak mérlegelése, hogy a megoldási formák közt melyik a szabadelvű és melyik a kevébbé szabadelvű, ezt az álláspontot elfoglalni képes nem vagyok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, mert nagy súlylyal nehezedik a problémának helyes felfogására az az előítélet, hogy ne mondjam: az a homály, melyet a szabadelvtíség szempontjából a polgári házasság különböző formái közötti osztályozásnak alakjában terjesztenek, azt hiszem, szolgálatot teszek a kérdés helyes megítélése lehetőségének, ha ezt a homályt tőlem telhetőleg eloszlatni iparkodom. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Ha elméleti fejtegetéstől eltekintve csak a mtívelt világnak intézményeit nézem, akkor azt fogom találni, hogy azon nemzetek intézményeiben, melyek az emberiség felvilágosodottságának, az emberi nem felszabadításának, minden nemes eszme ; megvalósításának a leglényegesebb szolgálatot tették, koránt sincsen meg az az egyhangúság, a melyből azt lehetne
