Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
§g 295. erssúgos Illés 1894 febrnár SO án, kedden. Wlassics Gyula: Ha nem is birna ily történeti tradiczióval a polgári házasság, a mi pedig megczáfolhatatlan tény, lehet-e sürgősebb feladatunk »a XIX. század végén, mint megteremteni azt, a mit Francziaország már egy századdal előbb és utána a kontinens államainak legnagyobb része szintén megteremtett? Lehet-e sürgősebb feladatunk, mint 1848 után egy félszázaddal végre megfelelni a jogegyenlőség követelményeinek ? Lehet-e sürgősebb feladatunk, mint a középkori felekezetiesség válaszfalait végre lerombolni? (Zajos helyeslés jobb felől) T. ház! Ha valahol, úgy a mi hazáinkban vannak — bocsánat a drasztikus kifejezésért — a rothadásig túlérve azok az állapotok, a melyeket az egymásnak ellenmondó kilenezféle házassági jog, a vegyes házasságok viszonyai, és a különböző állami és felekezeti bírás kodások rendszere megteremtett. A közmorál valóságos aláásásának, a házassági kötelék erkölcsi ereje iránt tanúsított frivol megvetésnek melegágya az, a mit a mai jogállapot képvisel. Ily helyzet megszüntetése nem sürgős feladat? Meddig várjunk? Tíírjük tovább azt a lealacsonyító helyzetet, a melyet gr. Apponyi Albert kemény, de igazságos szavakkal jellemzett, hogy a szomszéd államok összes családjoga és házassági joga szemetének lerakodóhelye vagyunk?! (Élénk h'lyeäés jobb felöl.) Ez röpke szóvá vált, mindenki arezunkba vághatja, hogy a szemét számára alkalmasok a mi házasságjogi állapotaink és ekkor mi még szuggeráljuk a könnyen hívőknek: »non adhuc« ? Szabad-e ily viszonyok között arról beszélni, hogy nem érkezett el a reform ideje? (Élénk helyeslés jobb felől.) De nem tartom jogosultnak a közigazgatási kérdés előtérbe helyezését sem. Sehol a művelt világon, a hol e kérdések napirendre kerültek, nem hozták azokat kapcsolatba a közigazgatás szerves rendezésével. S kérdem, beszélt e a mi 25 éves múltunkban Deák Ferencz, Eötvös, Irányi, vagy Trefort a kötelező polgári házasságnak kapcsolatáról a közigazgatás organikus rendezésével ? Most beszéljünk erről, midőn a közigazgatás rendezésinek küszöbén állunk, midőn a községi reformnak a gyakorlati politika terére való vitelé'ől hónapok, talán hetek választanak el bennünket? Azt mondják, valami meggyengített formája a polgári házasságnak nem időelőtti, hanem a kötelező polgári házasság az. En úgy tudom, hogy negyedszázados történelmünk a mi szá munkra a kötelező polgári házasságot érlelte meg. (Helyeslés jobbról.) Ugy tudom, hogy Deák Ferencz ezt hagyta örököl, a kormányok eziránt tettek kötelező ígéretet. Lehet, hogy tévedek, de szerintem azt, ki a kisegítő, vagy fakultatív polgári házasság zászlaja alatt a kötelező polgári házasság ellen küzd, vezetheti a legtisztább meggyőződés, de ellentétbe jő a nemzet hagyományával. (Élénk helyeslés jobbról. Ellenmondások bal felöl.) ítéljen az ország, magyar államférfinak szabad-e, lehet-e a magyar nemzet hagyományaival ellentétbe jönnie ? (Zajos felkiáltások balról: Hol vannak azok a hagyományok ?) Hol vannak? A képviselőház naplóiban. Csak egy esetben volna igazolt a hagyományok szellemével szakítani. Akkor, ha ez a nemzedék arról győződnék meg, hogy a kisegítő, vagy fakultatív polgári házasság inkább megfelel az állami érdeknek, jobban biztosítja a felekezetközi békét, jobban elérhetővé teszi azt a nagy törvényhozási czélt, hogy a házassági jog egységes és szilárd legyen. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) E tekintetben a kisegítő polgári házasság nézetem szerint — nyíltan megmondom — a legsilányabb alkotásnak bizonyult be. Igen természetes, mert, mint Hiuschius helyesen mondja, minden ily kisegítő polgári házasság nyilt kifejezése egy élő összeütközésnek az állam és az egyház között. Kétféle házasságot teremt, a tiszteletben tartott és a lenézett házasságot. De a mi még lényegesebb, az állam és az egyház hatáskörét összezavarja. Csupa látszattal és külszínnel dolgozik itt az egyház. Az egyház úgy tesz, mintha saját hatáskörében járna el; pedig tudja, hogy a házasság csak akkor érvényes, ha a világi törvénynek megfelel. Tudja, hogy a házasság érvénye fölött nem ítélhet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azután még az is fontos, hogy a kisegítő polgári házasság a magyar egyház politikai fejlődésével sincs összhangban, mert ez a jozefinizmusba illik bele, hol tudniillik az állam az egyházakat szolgájává tette, (Igaz! Úgy van l a jobboldalon.) Magyarország pedig a jozefinizmust egyházpolitikájában mindig visszautasította. (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) A fakultatív polgári házasság még legtökéletesebb alakjában ia — mert föltételezem, hogy a ki nálunk fakultatív polgári házasságot akar, ezt csak abban az alakban akarja, hogy egységes állami juriszdikezió legyen az alapja — mondom, legtökéletesebb alakjában is olyan, mely sem az állam, sem az egyház igényeinek meg nem felel. Valóságosfélrendszabáiy, annak minden árnyoldalával. Az a sok súrlódás, mely az állam és az egyház közt a fakultatív polgári házasság mellett fenforgott, vitte az államokat oda, hogy a fakultatív polgári házasságot csak átmenetinek tanották és áttértek a kötelező polgári házasságra. Nekünk, t. ház, nincs időnk átmeneti állapot teremtésére ; (Igaz! Úgy van a jobbaldalon.) a magyar állam szervezeti állandóságának nagy érdeke meg nem engedi azt, hogy ma a házassági jog ttrén átmenetet teremtsünk (Helyeslés a jobboldalon.)
