Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

295. országos ölés 1894. feln'oér 20-án, kedden. 65 anyakönyvezés. Ezzel pedig megújulnának mind áron zavarok és izgalmak, a melyek az úgynevezett elkeresztelési vitából époly bőven, mint szomorúan ismeretesek, és a melyek útján — különösen a vegyes házasságokból származó gyermekek vallására nézve — csakhamar visszajutnánk oda, honnan kiindultunk, a mikor a mostani tg) házpolitika megvalósítását mindanynyian egyaránt sürgettük. (Úgy tan! jobb felöl.) Mert meg kell jegyeznem, hogy sem a fakultatív, sem a szükségbeli p >lgári házasságért nem adom oda az 1868-iki törvényt, a melyből az elkeresztelési kérdés keletkezett. Én e törvényt — a mint ezt annak idején tüzetesebben is kifejtendem — megváltoztathatómik tartom ugyan az esetre, h i behozzuk a kötelező polgári házasságot és ezzel megvetjük a vallás és lelkiismereti szabadságnak azon erősségét, a mely minden felekezed kényszert minden vonalon kizárj de nem engednék az 1868-iki törvényből egy betűt sem, ha akár a fakultatív, akár a szükségbeli házasság behozatala által a házasság felekezeti jellege továbbra is predominánssá tétetnék. (Helyeslés jobb felöl. Zaj bal felől.) Elnök: Csendet kérek. Veszter Imre: T. ház! Nem volt elég, hogy a tisztelendő klérus a katholikus polgártársak között valóságos virtuozitással hintette el a felekezeti ellentétek konkolyát, ujabban a protestánsok felizgatása is megpróbáltatott, még pedig főleg három érvnek hangoztatásával. Az első az, hogy a protestánsoknak a polgári házasságra nincsen szükségük, mert ezen intézmény lényeges előnyeinek úgy is birtokáb; n vannak már s így a javaslat elfogadásából nem lesz semmi hasznuk. A második az, hogy az 1868-ki törvénynek a kötelező polgári házassággal kapeBolatos módosítása a protestantizmusnak egyenesen kárára válhatik; a harmadik pedig, hogy rosszul dotált protestáns lelkészeknek a polgári házasság behozatalából anyagi károsodása is várható. (Zaj a szélső baloldalon. Gr. Károlyi Gábor többszörös in közbeszól.) Elnök : Csendet kérek! Ugron Gábor: Egy kis hidegvizet kell behozni. Gróf Károlyi Gábor: Ugron G ábornak ! Veszter Imre: T. ház! A mikor arról van szó, hogy minden felekezeti szemponttól teljesen menten, egy az államéletben kiválóan fontos intézményt csak is polgárjogi vonatkozásaiban akarunk szabályozni, mem tartanám helyesnek, ha a felekezeti szempontoknak és a speeziáüs felekezeti érdekeknek behatóbb mérlegelésével a vitába oly elemet vonnánk be, a mely zsinatba talán igen, de országgyűlésbe nem való. Hiszen az ország választói azért küldöttek bennünket ide, hogy — tekintet nélkül a polgárok felekezeti különbségére — az ország, a jogállam számára a nemzet s az állam egységét nem széttagoló, hanem inkább megszilárdító törvényeket alkossunk. (Úgy van! jobbról.) A mikor ide belépünk, a felekezeti felfogásokat kinn keli hagynunk. (Helyeslés jobbról.) Mindazonáltal, ha m'r szóba jött és mérlegelés tárgyává tétetett, hogy a jelen javaslat elfogadása által a felekezetek közül kik nyernek s kik vesztenek: azon meggySíődésemnek kívánok kifejezést adni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a jelen reform által szabadság és jogbiztonság tekintetében a katholikusok bizonyára előnyösebb helyzetbe fognak jutni, mint a minőben eddig voltak; a protestánsok pedig, a kiknek házasságjoga a most tervezettnél liberálisabb, a reform által legfeljebb annyiban nyernek, hogy a polgári házasság intézménye az államvallás institucziójának egyik leghatalmasabb életgyökerét metszi el s ez által lehetővé teszi, hogy a felekezetek közötti paritás végre-valahára csakugyan valósággá válhassék. Mert igaz ugyan, hogy az államvallás iost tuczióját, mint ilyent elvileg és névleg elseperték már az 1848-iki események, de, t. ház, egy instituczió, mely airny" századon át élt és uralkodott, tényleg egyszerre meg nem szűntethető, úgy, hogy legalább tradiezióiban és társadalmi vonatkozásaiban tovább ne éljen; meit hogy a hajdani államvallás nemcsak a tradicziók hatalmánál fo^va, de közjogi intézményeinkben is nálunk még ez idők szerint is érvényesül, azt tagadni nem lehet. Bs ha igaz, —- a mit én igaznak hiszek — hogy a kötelező polgári házasság e tekintetben is javítja a hajdani államvalláshoz nem tartozó állampolgárok helyzetét; ha igaz, hogy a reform a felekezetek teljes paritását e tekintetben is elősegíti: akkor én a javaslat elfogadásában csakugyan látok oly haladást, mely a protestantizmusnak is specziális előnyére szolgál; uoh i az előnyök oroszlánrésze mindenesetre a katholikusoké, mert ők eddig uem élvezett polgárjogokat nyernek a nélkül, hogy ez az ő vallásuknak csak legkisebb sérelmével is járna. A mi már most a lelkészek anyagi érdekeit illeti, (Halljuk! Hallju;!) igaz, nem lehet tagadni, hogy a polgári házasság behozatal a ezen érdekeknek nem kedvez, s hogy a lelkészeket azon anyagi veszteségért, mely őket a reform folytán érheti, okvetlenül bonifikálni kell. A protestáns egyháznak az eddiginél méltányosabb állami dotácziója azonban Égy is egyike azon feladatoknak, a melynek lehető gyors és lehetőleg kedvező megoldása az ország sürgősebb teendői közzé tartozik, és a mely elől senki ki nem térhet. Nem térhet ki előle époly kevéssé, mint a hogyan a katholikus