Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

r*4 28£. •naágM Hés 1804. február tO-án, kedden. Napirend előtt Rohonczy Gedeon képviselő úr kér szót. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre!) Rohonczy Gedeon: T. ház! A tegnapi ülésben egy erős kifejezéssel éltem, a melynek rektifikálásával tartozom. A tegnapi ülés alkalmával Polónyi Géza képviselő úr beszéde alatt oly kifejezést használt, hogy a »honvédsirokhoz most elmehetnek«, már mint mi. Közvetlenül azután azon helyről (A szélső baloldal és a baloldal közötti útra mutat.) előttem úgy rémlett, mintha egy képviselő úr e szavakat használta volna, hogy oda nem merünk elmenni. Ez a »merünk« szó volt reám oly hatással, hogy én egy igen erős imparlamentáris kifejezést használtam azon, előttem még ismeretlen közbeszóló képviselő úrral szemben. Polónyi Géza képviselő úr beszéde végén szükségesnek tartottam fölszólalni, mert láttam, hogy a nagy zajban igen sokan nem értették meg sem sértő kifejezésemet, de főleg azt nem, hogy az mire vonatkozott. Ebből a szempontból tartottam tehát szükségesnek újból felszólalni, és kijelenteni, hogy igenis, én a »szemtelen« kifejezést használtam. Közvetlenül utánam Bartha Miklós igen tisztelt képviselőtársam szólalt fel és e sértő kifejezést magára vette, annyival is inkább, mert ő tényleg, mint elismerte, használt egy közbeszóló kifejezést, de nem azt, mit én hallani véltein, mert a képviselő úr azt mondotta: »Dehogy mennek el!« Én az önök bírálatára bizom, t. ház, annak megítélését, hogy mily nagy a különbség e két kifejezés között. (Igaz!jobb felől és a szélső baloldalon.) mert ha én azt mondom: »Dehogy mennek el!«,az egyéni vélemény nyilvánítása, a mihez minden képviselőnek joga van; ez nem provokatív természetű, mig ellenben az, a mint én értettem, hogy: nem mernek elmenni, határozottan provokatív természetű és magában sértést rejtő. (Igaz! Úgy van! a szélső lalőldalon és jobb felől.) Bocsásson meg a t. ház, de én elismerem, hogy itt a parlamentben vitatkozás közbe ti igen gyakran talán erősebb kifejezéseket is használunk, mint kellenek és szükséges volna, de azok mindig elsimulnak. Azonban az én hitem és meggyőződésem az, hogy ha mi néha egymással szemben bármily sértő kifejezéssel élünk is, ha egyszer talán az országnak szüksége volna e parlamentre, hogy a haza védelmére egyesüljünk, egy test, egy lélek volnánk valamennyien s igyekeznénk hősiesen viselkedni a haza védelmében. (Általános helyeslés.) Ha pedig nekem ez ä véleményem a parlament tagjairól, akkor annál inkább föl kell tételeznem, hogy a már hazájukért elesett hősök emléke iránt mindenki a legnagyobb kegyelettel viseltetik. (Általános helyeslés.) Ha tehát épen eme, szerintem legérzékeuy pontnál ilyen povokativ természetű közbeszólás használtatott, ne csodálkozzanak azon, midőn engem, a ki talán hevesebb természetű is vagyok, ez bensőmben, kegyeletem érzetében legmélyebben ériutett, sértett, és az én sértő közbeszólásomnak más intencziója nem volt, mint ezen sértett benső érzetemnek visszatorló kifejezése. T. ház! Én Bartha Miklós képviselő úr felszólalása után rögtön tisztában voltam magammal, hogy kijelentése után, mit feltétlenül elhittem, mi a kötelességem vele szemben; de megvallom, mert Bartha Miklós képviselő úr onnan szólalt fel, (A baloldal szélső padjaira mutat.) én pedig az említett kifejezést amonnan hallottam, (A baloldal középső padjaira mutat.) abban a hitben éltem, hogy esetleg még valaki használt ilyen kifejezést, még pedig azon provokatív természetűt, és vártam, hogy amonnan az illető is jelentkezni fog. Én kötelességemnek ismertem az ülés után — mert a nagy zaj folytán a t. elnök úr az ülést bezárván, nem volt alkalmam itt e házban azonnal Bartha Miklós képviselő úrral szemben nyilatkozni, — mondom, kötelességemnek ismertem és megtettem azt, a mit vele szemben megtenni a házon kivűl is szükségesnek és kötelességemnek tartottam. (Éljenzés.) Felkerestem őt és bocsánatot kértem tőle, (Általános helyeslés és éljenzés.) annyival is inkább, mert az én sértő kifejezésem, kijelentése után, reá nem is vonatkozhatott. T. liáz ! Nagy örömmel, mondom, örömmel ismerem el azt, hogy én rosszul hallottam, és hogy én ezen rossz értelmezés folytán egy helytelen, igen erős, inparlamentáris kifejezést használván, sajnálatomat fejezem ki, hogy ezen kifejezéssel éltem, és sokkal jobban örvendek annak, hogy én tévedtem, semmint ha azon hitnek kellett volna bennem fenmaradnia, hogy itt a képviselőházban esetleg lehetett volna valaki, a ki szavának, ha megtámadtatik, ezért helyt nem áll. Ezzel tartoztam a t. háznak. (Általános, élénk helyeslés.) Bartha Miklós: T. ház! Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam iménti felvilágosítása újabb tanúbizonysága az ő elismert lovagias érzületének. (Élénk helyeslés. Ügy van!) Én a t. képviselő úr ezen felvilágosítására csak azt jegyzem meg, hogy nekem teljes elégtételt szolgáltatott, mielőtt alkalmam nyilt volna tőle azt megkövetelni. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Ez a kérdés be van fejezve. Napirend előtt szólni kíván még Szalay Imre képviselő úr, a képviselőház előtti rendőri intézkedések tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre: T. ház! Midőn a képviselő-