Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
40 384. országos ülés 1891. február 18-én, hétfőn. a természet-jog igaz törvényei szerint érvényesülhessen. (Igaz ! Úgy van I bal felöl.) Csak az egységes jog, csak a kötelező polgári házasságkötés, csak az állami bíráskodás az, mely egy országot a felekezeti villongásoktól megszabadíthatja, de nálunk, t. ház, azon indokokon felül, melyeket minden modern állam a maga törvényhozása számára vezérfonalai elfogadott, még egyéb indokok is vannak, melyek engem arra szólítanak, hogy a kötelező polgári házasság törvényre emelése érdekében minden tőlem telhetőt elkövessek és azt támogassam, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert Magyarországon a kötelező polgári házasság eszméjének diadalával hosszú századoknak vallási villongásaihoz a zárókövet teszszük le, legalább ez a reményem, és ha a kellő óvatossággal, egymás nézetei iránt való türelemmel igyekszünk e törvényjavaslatot úgy megalkotni, hogy az minden irányban békéltető hatalmú legyen, (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) akkor e czélt el is fogjuk érni. De ha, t. ház, e czélon túllőve oly eszközökhöz nyúlunk, a melyek vagy a felekezeti érzékenységet jogtalanul sértik, vagy más irányban lövüuk túl a czélon, akkor ez áldás helyett az átok nehéz súlyával fog nehezedni a nemzetre s annak messze jövendőjére. De azonfelül, t. ház, hogy a vallási villongást leszorítjuk a napirendről, a vegyes házasságból származott barczokat kiküszöböljük törvényhozásunk termeiből, Magyarországon a kötelező polgári házasság intézménye behozatalára még egy magasabb államjogi szempontnak is irányadónak kell lenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzetiségi kérdés megoldásánál, t. ház, lehetetlen, hogy fel ne ismerje Magyarország törvényhozása azt, hogy a nemzetiségi villongások közepette az állami fenség eszméjének hódítania kell. Meg kell mutatni, hogy az állam törvényeivel a maga egész területén elhatol a sekrestyékbe, úgy, mint a dászkálok és a pópáknak szobájába, (Helyeslés a szélső baloldalon.) kezébe veszi a rendelkezési jogot és érezteti az állampolgárokkal, hogy a magyar állam gondoskodik polgárairól a születéstől a sírig. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ezen a téren is óvakodnunk kell, t. ház, hogy a czélon túl ne lőjünk. Nem állítom oda mint posztulátumot, csak mint megfontolásra való eszmét, hogy gosidolkozzunk rajta, vájjon éppen a nemzetiségi kérdés szempontjából helyes-e, ha nemcsak a magyar protestáns egyházaknak szűkölködő eklézsiájában, hanem különösen a nemzetiségi egyházakban, ott, a hol szegény papokkal állunk szemben, oly intézkedéseket hozunk javaslatba, melyek a kenyérmezei harczot is felvetik a vallási fanatizmus mellett. Vigyáznunk kell, t. képviselőház, hogy a czél elérése helyett attól ne távolodjunk. Ha mi a felekezeti lelkészeknek kenyerét csorbítjuk és ez által őket oda szorítjuk, hogy kénytelenek a megélhetés kérdése szempontjából propagandát csinálni, hogy mindenkit elűzzenek a kötelező polgári házasság kötésétől s hogy az egyházi házasság kötésére utaljuk, akkor t. képviselőház, a nemzetiségeknek vallási fanatizmus mellett való tömörülését fogjuk elérni. Én, t. képviselőház, ettől nagyon félek. Megfontolandó az, hogy ezen eszménél nem volna-e lehetséges a hazafiságuk iránt nem kétséges lelkészeket, a mennyiben az állam szolgálatában alkalmazhatók és arra felszólítás folytán vállalkoznak, azon lelkészeket, a kik a megbízhatóság szempontjából eddig kifogásra okot nem adtak, az anyakönyvek vezetésében továbbra is megtartani. De ezzel kapcsolatban megfontolandó eszmének, tartom azt is, t. képviselőház, hogy akkor, a mikor a katholikus autonómiának megalkotásáról gondoskodunk, alkossunk egyúttal egy autonómikus törvényt is, a melyben a felekezetek autonómiájának egyenjogúságáról intézkedünk ; mert kétségtelen, t. képviselőház, hogy a felekezeti autonómia melegágy a nemzetiségi aspirácziók terén, onnan kelnek ki a csirái azon gyűlöletnek, a melylyel Magyarország és annak állameszméje iránt viseltetnek. Megfontolásra méltó, hogy nem kell-e nekünk eljutnunk oda, t. képviselőház, hogy ezeket annak csak úgy lehet azt végrehajtani, ha minden téren jogegyenlőséget és az egyenjogúságot hozzuk be és nem exczerptiv módon járunk el. Már most, t. képviselőház, miután a cultus disparitást fentartani nem akarom és miután a vegyes házasságokat eltörülni nem akarom, magam részéről csakis a házasság kötelező polgári megkötésében találom meg azt a garaneziát, a mely a megoldást egyedül biztosítja. Sem a fakultatív, sem a szükségbeli polgári házasság mellett a felekezeti jogok életben léte el nem törölhető, az csak egyedül a polgári házasság institucziója mellett lehetséges. (Élénk helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) Én pedig, a ki ismerem a művelt külföld törvényhozásainak instituezióit, jól kell hogy tudjam', hogy éppen Magyarországon, a hol a legtöbbféle felekezeti jog van érvényben, szükség az a jogegység, a mely egyúttal az állami bíráskodás útján gyakorolja az állami hatalmat és megállapítja az állam jogrendjét. (Helyeslés a szélsőbalon.) A szükségbeli polgári házasságnak, mint pl. Ausztriában, ott van helye, ha valakitől a lelkész a törvény által el nem ismert bontó akadályokon kivűl megtagadja az összeadást; vagy pedig hogy a felekezetnélktíliek számára tartsuk
