Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-303
272 306. országos illés 1894. márezins 1-én, osütörtíWtfin. javaslat mindenben ennek ellenkezőjét fogja előidézni. Ha háborúra kel két oly hatalmas társadalom, mint az egyház és állam, akkor mindkettő vészit a népek szivében azon szeretetből, a melyet oly sokáig élveztek. Ha a lelkiismereti rendnek és az állami rendnek fentartói összeütközésbe jönnek, mindkettő fog veszíteni tekintélyéből. Azonkivííl pedig attól félek nagyon, hogy ily hosszas harczok közepette ismét meg fogja tanulni a nemzet azt, a mit hajdan a kurucz és labancz időkben oly nagyon jól tudott: hogy az nyer legtöbbet, a ki meggyőződését legjobban Tudja elpalástolni. (Zaj és derültség a szélső baloldalon. Halljuk!) A nemzetnek legfőbb kincse politikai érkölese. (Úgy van! a baloldalon.) Ha politikai erkölcse a háború közepette elenyészik, nincs az a törvényjavaslat, melylyel azt helyre lehetne állítani. (Úgy va,n! bal felől s a középen.) Azt mondják, hogy szégyen, vagy lehetetlenség visszafordulni. De, ha beláttuk, hogy tévedtünk, mert nem oda érkezünk, a hová szándékoztunk, és ha, — amint legalább feltételezem, — a kormánynak nincs szándéka a radikalizmusnál megérkezni, kérdem: nem lenne-e sokkal jobb visszafordulni és visszamenni azon keresztútig, a hol eltévesztettük az irányt? (Halljuk! Halljuk!) Az áramlat — szerintem — csak akkor ellenállhatatlan, a mikor a társada^m maga is lejtőn van, és ez csak akkor sodorja magával a százados intézményeket, a mikor annak a lej tőnek vége az örvény (Zaj jobb felöl.) Elnök: Oendet kérek! Gr. Szápáry László: Azt hiszem, hogy talán egy kissé elvetettem a sulykot, (Halljuk! Halljuk!) a mikor azt mondottam, hogy talán csak nem akar a kormány a radikalizmusnál megérkezni ? De van két körülmény, a melyek határozottan arra vallanak, hogy a t. kormánynak némi radikális velleitásai mégis csak vannak. (Derültség és mozgás jobbról. Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Az egyik az a franczia közmondás, a mely azt mondja: »Dis moi qui est ton allié et je te diré qui tu es.« Mondd meg, hogy kicsoda a szövetségesed, ^és megmondom, ki vagy. (Élénk derültség a szélsőbalon. Zaj jobbról.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szápáry László: Már pedig a kormánynak szövetségese tagadhatatlanul e háznak a radikalizmus felé hajló egyedüli párt-töredéke. (Felkiáltások jobbról: De jó hazafiak!) Én, t. ház, abban szokatlan eljárást látok, hogy a párt, mely azért választatott meg, mert nézetei határozottan a legmérsékeltebbek vo!tak, azon párt programmjából vállalt el egy sarkalatos pontot, a mely e háznak azért képezi oly tekintélyes számú részét, mert azon elvek alapján választatott meg, a melyek épen nem mondhatók a lefíkevésbbé radikálisoknak. Pulszky ÁgOSt: Polónyi például! (Derültség jobbról.) Gr. Szápáry László: A másik, a mi engem a kormánynak némi radikális velleitásáról gondolkodóba ejt, azon fenyegetőzés, a melylyel az igazságügyminiszter úr első, tagadhatatlan, gyönyörű beszédében élt. Ezen kívül, — és most bocsánatot kell kérnem, de mint ellenzékinek, a kritizálás némileg kötelességem, — legyen szabad három dologra felhívnom a t. ház figyelmét, a melyet egy kissé szokatlannak találtam a t. miniszterelnök úr nagyszabású beszédében. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy 8 ezen törvényjavaslat beterjesztésének indokolására nem a közszükségletet, hanem a politikai anteczedencziákat hozta, fel. A másik az, hogy a miniszterelnök űr beszédében így szólott: »Én tarthatatlannak t rtom e politikát«, — t. i. gr. Apponyi Albertét — »önmagában véve tarthatatlannak tartom azért, mert az egyházi férfiak által továbbra is állami funkcziót teljesíttetnének, és azok a lélek háborító esetek, a melyek nálunk a reverzálisok követelése által épen a vegyes házasságok kötésénél mindig megújulnak, nem fognának ez által megoldatni, és épen ezért újabb kolliziók kiindulási pontját képeznék.« A mi a reverzálisok kérdését illeti, az épenséggel nem lesz a kötelező polgári házasság által megoldva, (Igaz! Úgy van! balról. Felkiáltások a szélső baloldalon : Erősebb lesz!) mégpedig azért, mert fenmarad a házasságnak egyházi kötése is. Legalább ezt mondja a t. kormányelnök úr. hogy annak semmiképen útjában állani nem fog. Ha pedig ez így van, akkor a katholikus lelkészek a vegyes házasságoknál csak úgy fogják az áldást megadni, mint azelőtt, reverzálisok adása esetében. Nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, hogy helyes-e ez, vagy sem; csak azt a tényt akarom konstatálni, hogy a kötelező polgári házasság semmit sem változtat e tekintetben a mostani állapotokon. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik pedig, a mit fel akarok hozni, az, hogy a miniszterelnök úr beszédéhen azt mondja, hogy az ő ezélja egyáltalában elválasztani az állami hatáskört az egyházitól. Nem osztom ebben a miniszterelnök úr nézetét, s azt hiszem, hogy elég jó társaságban vagyok, mert a jelenkornak nagyon sok nagy álhimférfia nem akarja azt. Beöthy Ákos: Maga Tisza Kálmán sem akarja. (Derültség bal felől.) Gr. Szápáry László: Sőt Bismarck maga sem fogadta el a polgári házasság keresztapaságot Németországban. De ha csakugyan az volt
