Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

266 30á.orsíásros Blésl884. február 28-án, szerdán. zibb, mentül valódibb a belső vallásosság, annál inkább fogják a hivők annak szükségét ézrezni, hogy annak külsőleg is kifejezést adjanak. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Azon ellenjavaslat, a melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársaru több képviselőtársával beadott, helyesli a törvényhozás intézkedéseit az egységes házassági jogra nézve, helyesli annak intézkedéseit Í-.Z állami bíróságok bíráskodására vonatkozólag, de eltér a törvényjavaslattól, a mennyiben a kötelező polgári házasság helyett a szükségbeli polgári házasságot akarja megvalósítani. Azonban igazságtalan volnék, t. ház, ha szándékát csupán az ellenjavaslat szövegéből kívánnám megítélni. Mert abban az indokolásban, melyet objektív és tartalmas beszédében elmondott, úgy tünteti fel ezen szándékát, hogy ő ezen törvényjavaslat elvi részének elfogadhatóságát egyszersmind a harmadik kérdésre, a polgári kötés kötelező alakjára nézve is elismeri, és csak opportunitási szemponthói kívánja azt egyelőre helyettesíteni a szükségbeli polgári házassággal. Mielőtt azonban érveivel bővebben foglalkoznám, nem tehetem, hogy egy kitérést ne tegyek azok nyilatkozatára, melyet érveléseinek bevezető szavaiban mondott. (Bálijuk! Halljuk!) Tökéletesen egyet értek vele, ha azt állítja, hogy ezen kérdést nem tisztán a liberalizmus szempontjából kell megítélni, hanem a kérclé? eldöntésénél a czélszerüség különösen figyelembe veendő. Én ezt annyira helyeslem, hogy ennél tovább megyek és azt mondom, hogy esetleg oly megoldási módot is lehetne alkalmazni, a mely a liberalizmus tanaival ellenkezik. Lehetetlen, hogy rá ne matassak ez alkalommal parlamentünknek azon sajátszerű kinövésére, mely szerint itt mindenki liberális színben óhajt feltűnni még akkor is, ha nézetei a liberalizmus követelményével homlokegyenest ellenkeznek. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Én ezt azért kívánom kiemelni, mert addig, míg valakinek nincs meg a bátorsága, hogy őszintén preczizirozza az álláspontot, a melyet elfoglal, mindaddig parlamentünknek egészséges fejlődése lehetetlen. (Helyeslés a jobboldalon.) Már pedig gr. Apponyi Albert t. barátomnak azt a következtetését, hogy mert Angliában és az északamerikai szövetséges államokban a fakultatív házasság van behozva, azért per analógiám a szükségbeli polgári házasság szabadelvű voltára is lehet következtetést vonni, helyesnek el nem ismerem. Egyáltalában azt hiszem, hogy ilyen kérdéseknél az Angliával való összehasonlítás nem szerencsés. Hiszen az angolországi és a magyarországi egyházi viszonyok között olyan nagy eltérés van, hogy mig egyik országban valamely egyházi intézkedést liberális színben tüntetik fel, addig a másik ország különféle viszonyainál fogva ugyanaz az intézkedés épen az ellenkezőt bizonyítja. Hogy csak egyre hivatkozzam, Angliában állami egyház van, a mely az állami élettel olyan szoros összeköttetésben van, hogy annak nemcsak hogy a feje a király, hanem az egyház a törvényhozás fenhatósága alatt is áll, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) mig nálunk a különféle vallásfelekezetek teljes egyenjogúságot, paritást és viszonosságot élveznek, az állammal szemben pedig teljesen függetlenségben vannak. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ha azonban meg is engedem azt, hogy a liberalizmus követelményeit nem tartom kritériumnak annak megítélésénél, vájjon ezen megoldás helyes-e, vagy nem, s azért arra, hogy vájjon az liberalis-e, vagy sem, nem is fektetek súlyt; szerintem ennek megítélésénél első sorban az &•/. irányadó, vájjon az a mód, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő úr javasol, a czélszerüség követelményeinek megfelel e? Hiszen mindig úgy fogok vele foglalkozni, mint ideiglenes intézkedéssel, mert ilyennek tüntette fel a t. képviselő úr is. A t. képviselőtársam ezen ideiglenes intézkedés szükségét azzal indokolta, hogy közigazgatási rendszerünk fejletlenségénél fogva nem tartja czélszerűen behozhatónak a kötelező polgári házasságot, mert attól tart, hogy az előfeltételeknek nem kellő tekintetbevételével ma a kötelező polgári házasság csak komprotnittáltatni fog, és így soha sem fog biztos és szilárd gyökereket a nép életében verni. Lássuk, t. ház, mennyibea áll az, hogy nincsenek meg e javaslat előfeltételei? Azok után, a miket a belügyminiszter úr elmondott, azt hiszem, alig lehet komolyan számbavehető momentumnak tekinteni a közigazgatási szervezet rendezetlenségét. Én a t. belügyminiszter úr fejtegetéfeit még azzal bátoikodom megtoldani, hogy úgy tudom, hogy a közigazgatási reformok első tárgya a községek szervezése lesz, a ez már véglegesen meg fogja állapítani azt, hogy mely közegek lesznek hivatva szerepelni úgy az anyakönyvek vezetésénél, mint a házasságok kötésénél. De ha a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat nem is készülne el addig, mig a most tárgyalt törvényjavaslat életbe lép, azt hiszem, hogy azon elemek, a melyeknek igénybevételére közigazgatási rendszerünk szervezésénél okvetetlenül számolnunk kell: elegendő anyagot fognak szolgáltatni arra, hogy tökéletesen megbízható és képes közegeket nyerjünk, úgy az anyakönyvek vezetésére, mint a házasságok megkötésére. S ha ezzel szemben mégis a szervezetlenséget, mint olyan indokot méltóztatnak felhozni a polgári házasság behozatala ellen, ezzel oly szegénységi bizonyít-