Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
264 308. orsuágos ülés 18»4. febrnár 28-án, szerdán. nemzetiségre nézve is egyaránt kiterjesztetik, hogy ez által az államegység szilárdúlása ebbe is hathatós támaszt nyer, (Igaz! jobb felől.) és az államegység tudata minden hitfelekezetünél és így minden nemzetiségnél is sokkal éberebb lesz, mint a milyen az eddig volt: (Úgy van! a jobboldalon.) úgy kénytelenek leszünk elismerni, hogy ezen törvényjavaslat egyúttal nagy horderejű nemzeti érdeket valósít meg, a mely mellett mindazon nemzeti érdekek és aspirácziók, a melyek az utóbbi időben oly sűrűen hangoztatnak, teljesen eltörpülnek. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Ezen törvényjavaslat abszolút értékéből mit sem vonnak le azon ellenvetések és azon kifogások, a melyeket ellene részint e házban, részint e házon kívül különféle oldalról támasztottak. Mindenekelőtt foglalkoznom kell azon ellenvetéssel, melyet a római katholikus egyház részéről ezen törvényjavaslat ellen felhoztak. (Halljuk! Halljuk!) Nem szeretem ugyan, ha oly kérdések tárgyalásánál, melyek tisztán és kizárólag az állam érdekei szempontjából ítélendők meg, felekezeti momentumokat is vegyítünk a vitába ; de, mivel épen a római katholikus egyház volt az, a melynek részéről első sorban történt támadás ezen törvényjavaslat ellen; mivel épen a római katholikus egyház volt az, a mely ezen mozgalmat az egész országban megindította: mivel épen ő volt az, a mely ezen mozgalom támogatására a katholikus nagygyűlések tartását elrendelte, ezek között folyó év január 16-án itt, Budapesten is, a hol a katholikusok kívánságai és kifogásai precziziroztattak, és a hol azok olyanokúi tűntettettek fel, mintha az ország összes katholikusainak nézeteit képviselnék : (Úgy van! Úgy van! jobb felöl,) azt hiszem, nem mellőzhetem hallgatással ezen mozgalmat, hacsak annak a vádnak nem akarom magamat kitenni, hogy érezvén ezen katholikus nagygyűlés jelentőségének súlyát, az abban hozott határozatokkal nem merek szembeszállni. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt óvást kell tennem az ellen, mintha a katholikus nagygyűlés az e hazában lakó összes katbolikusok nézetét képviselte volna. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A római katholikus egyház szervezete ily képviseleti orgánumot nem ismer és nem is kapott ezen nagygyűlés a hazában lakó római katholikusoktól mandátumot arra, hogy nevükben nyilatkozhassak. (Úgy van! Úgy van! a jobbóldalon.) Az ország minden részéből érkező tiltakozások, minők a katholikusoknak folyó év február 11-én Budapesten tartott konferencziájából eredtek is, igazat adnak nekem abban, hogy e katholikus nagygyűlés csak azok nevében nyilatkozhat, a kik abban részt vettek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Azonban, ha a katholikus nagygyűlés ezen jelentőségét ezek szerint a kellő méretekre le is szorítom, nem tartom magamat feíoldottnak azon kötelesség alól, hogy az ott hozott határozatokkal foglalkozzam. (Halljuk! Haljuk!) A katholikus nagygyűlés a törvényjavaslat ellen foglalt állást, kijelentvén, hogy a törvényjavaslat a katholikus egyház hitelveit sérti, és ezen állításából azt a posztulátumot vonta ki, hogy a római katholikusok részére hagyassék meg ezentúl is az egyházi házasság és a szentszékek bíráskodása. Csak mellesleg említem, hogy ha e posztulátumot figyelembe akarnók venni, ez csak úgy történhetnék, ha a törvényeink által az összes vallásfelekezetek részére biztosított jogegyenlőséget, viszonosságot és paritást meg akarnók bontani, pedi»- ezen kölcsönös jogok törvényeink által mint alkotmányunk egyik sarkköve vannak feltűntetve. Ezen posztulátumot pedig, nézetem szerint, akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a házasságjog rendezéséhez akarunk fogni. {Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az említett határozat motívumául azt hozták fel, hogy a törvényjavaslat a hitelveket sérti. Ezt a motívumot alaptalannak tartom; mert az által, hogy az állam hatásköre az egyház hatáskörétől teljesen el van választva, a házasság minden vallásos momentumában továbbra is teljesen az egyház fenhatósága alatt áll, és az egyház ezen törvény életbelépése után is saját jogrendje és módja, szerint oszthatja ki a szentséget híveinek. (Helyeslés a jobboldalon.) De alaptalan az a kifogás azért is, mert a törvényjavaslatnak nincs oly intézkedése, mely azt tiltaná,, hogy bárki is a vallása által parancsolt vallásos cselekményeket a legrigorozusabb módon, lelkiismerete szerint teljesítse. (Élénkhelyeslés jobbfélöl.) Különben is a r ít hiszem, nem ez a törvényjavaslat sérti az egyház érdekeit; az egyház érdekeit leginkább azok sértik, a kik az egyház és állam érdekei között ellentéteket akarnak felállítani. (Úgy van! a jobboldalon.) Ebben a házban semmiféle más érdek szempontjából nem szabad kiindulni, mint tisztán és kizárólag a haza érdekéből, és ha t. barátom Justh Gyula múltkori beszédében úgy nyilatkozott, hogy ő magát első sorban magyarnak tartja, és csak másod sorban katholikusnak, úgy én — bár melegen üdvözlöm t. képviselőtársamat e hazafias kijelentéséért — kénytelen vagyok e nyilatkozatát megtoldani azzal, hogy e tekintetben senkinek sincs privilégiuma, és nem hiszem, hogy volna e házban katholikus, a ki első sorban jó hazafinak ne vallatni magát. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Az sem szenved kétséget, hogy a katholikusok minden
