Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-293

293. országos Slós 1894. fefornár 10 én, szombaton. Jj[ Désy Zoltán: Elvették a program in ját, Iiát hozzák vissza őt! (Zaj.) Meszlény Lajos: »4- Tesz-e kötelező ígéretet arra nézve, hogy még ez országgyűlés folyamán a választói jog kiterjesztése s egy tiszta, becsületes választási törvény alkotására a törvényjavaslatot beterjeszti'?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn én ezen kérdéseket intézem a kor mányhoz, és a midőn látom azt, hogy adott programmomnak egy részét kívánja megvalósítani, én ismervén a kormánynak mostani szorult helyzetét, és tudván azt is, hogy velünk tud csak kormányozni, kijelentem ünnepélyesen, hogy esak úgy támogathatom egyházpolitikai javaslatait, (Egy hang a jobboldalon: Nincs szükségünk rá!) ha a függetlenségi és 48-as párt többi javaslatait is magáévá teszi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk az interpélláczlót!) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy az bitéi pelláczió újból felolvastassák ? (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Halljuk!) Minthogy a képviselő urak közül többen nem hallották az interpellácziót, fel fog az olvastatni. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Már hallottuk! Felkiáltások a baloldalon: Hock olvassa.) Engedelmet, de több képviselő úr kívánja, hogy az felolvastassák. Tessék tehát azt meghallgatni. (Helyeslés.) Hock János jegyző (olvassa az interpellácziót). Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr hozzám intézett interpellácziójáuak tréfás oldalai voltak, de volt talán egy pár komoly kérdés is benne, és ez teszi kötelességemmé, hogy arra komolyan is válaszoljak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy interpelláeziójának komoly része az, hogy engem a képviselő úr nemcsak tréfásan hasonlított össze azzal a esákvári fazekassal, hanem komolyan vette, mert azt hiszem, hogy interpelláczióját nem ebben a házban, hanem majd Csákváron fogja kellőleg kihasználhatni. (Zajos derültség és éljenzés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon : Halljuk! Halljuk !) Bolgár Ferencz: Ez a köszönet! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Azt hiszem, hogy ebben a házban az előzmények és politikai programmnnk után, részemről a képviselő úr által föltett kérdésekre komoly feleletet talán senki sem fog várni. (Élénk helyeslés jobb felől. Nagy zaj a balés szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De két komoly megjegyzéssel tartozom a t. képviselő úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Először is nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy e képviselőháznak minden tekintetben egyenértékű és jogosult tagjainak egy része külföldinek deklaráltassék. (Zajos helyesles és éljenzés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Igaza van! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A magyar korona országainak egység-e követeli azon törvényeinkben gyökerező elvnek változatlan fentartását, hogy e háznak minden egyes tagja annakegyenértékű tényezője. (Élénkhelyeslés és éljenzés jobb felől. Zaj a szélsőbalon.) Hogy a képviselő urnak egy másik kérdésére is komolyan akarok választ adni, ennek az az oka, hogy azokból a jóakaratú mosolyokból, melyekkel a t. képviselő úr felszólalását kísérni méltóztattak, úgy látom, hogy csakugyan választ várnak arra a kérdésre, hogy beadja e a kormány lemondását, (Mozgís a bal- és szélső baloldalon.) és hogyan fogja föl a pártkérdést? Erre az a válaszom, t. ház, hogy a képviselő úrnak a parlamentarizmusról szóló tanait magamévá nem tehetem. (Helyeslés jobb felöl.) Én és minisztertársaim meghatározott programm és kitűzött elvek alapján indultunk meg, és mindaddig, mig ezeknek az elveknek itt e házban többségük lesz, politikai gyávaságot követnénk el, (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) ha állásunkat elhagynók. Lehet, hogy talán e nagy kérdések még más alakulásokat is fognak előidézni, (Mozgás a szélső baloldalon.) de egyről méltóztassanak meggyőződve lenni, s ez az, hogy mikor elveket vetettünk föl, komolyan vetettük fel azokat, (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) s azokat az elveket ide-oda való sasirozások kedvéért cserben hagyni nem fogjuk. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés jobb felől) Mivel a t, képviselő úr azt nyilvánította ki hogy nem pártja, hanem saját nevében teszi meg interpelláczióját és kíván megnyugtatást, e tekintetben is megnyugtathatom a t. képviselő urat, a ki engem azzal vádol, hogy én szavazatokat és elveket onnan veszek kölcsön. Legyen nyugodt a t. képviselő úr: sem szavazatát, sem itt kifejtett elveit sohasem fogom kölcsönbe venni. (Zajos helyeslés, derültség és élénk éljenzés jobb felöl. Zaj ós mozgás a szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: T. ház! Minthogy a t. miniszterelnök úrral egyetértőleg mindkettőnk nyilatkozatának első pontja tréfás volt, és a t. miniszterelnök a csákvári fazekasra méltóztatott czélozni, erre az a feleletem, hogy elhiszem, hogy a t. miniszterelnök úr még sokáig nem lesz elhagyva pártjától, mert míg a fazék ott lesz