Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

ű>gö> 302. orsgágos ülés 18H4. február 28-án, szerdán. az abból származó viszonyoknak és családi intézményeknek komolysága iránt a társadalomban már is bizonyos laza felfogással találkozunk, s ez már oly sajátszerű tüneteket mutat fel, hogy nem ritka eset az, midőn valaki, a kinek a saját házassági köteléke nem tetszik, abban a kötelékben nem lát akadályt arra, hogy újabb házasságot kössön (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) És, t. ház, hogy ezen laza felfogás nem maradhat elszigetelten, csak a házassági jog terén: ez a dolog természetétől folyik ; (Ralijuk! Halljuk!) valamint az is, hogy annak okvetlenül a társadalmi rend egyéb intézményeire is át kell csapnia. (Igás! Úgy van! jobbról.) E te kintetben már is aggasztó jelenségeket tapasztalunk. Msrt vájjon mi másnak tekintsem azt, hogy olyanok, kiknek a társadalmi tisztesség és becsület követelményei iránt néha igen homályos fogalmak vannak, mint erkölcsbírák lépnek fel és ismertetnek el ? (Igaz! Úgy van ! Élénk helyeslés jobb felöl) Es ne méltóztassanak ellenvetni azt, hogy ezek csak sporadikus tünetek, a mik minden káros következményeikkel együtt sem képesek megingatni a házasság jogrendjét. Én ellenkezőleg, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mindaddig, míg a vallásfelekezetek külön házassági joga, külön szabályaikkal ós rendeleteikkel fenn áll, ez a baj ennek az állapotnak csak természetszerű következménye, mely a jövőben is előfordulni, sőt egyre növekedni fog. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ez pedig a házassági jogkötelék és annak következményei iránt a bizalmatlanságot és homályt folytonosan növelni fogja, hogy a vallásos érzület és az erkölcsiség iránt mindig nagyobb indifferentizmust fog előidézni, valamint hogy az összes társadalmi rendre a legkártékonyabb befolyást fogja gyakorolni. (Igaz! Úgy van ! jobbról.) Különben a vallásos érzületnek (Halljuk! Halljuk!) jelenlegi BÍüyedezésére nézve alig képes valami nagyobb bizonyságot szolgáltatni, mint az a körülmény, hogy a vadházasságok száma évről-évre növekedik. (Úgy van! jobb felöl.) Miért? Mert az illetőkben nincs meg az a vallási érzület, mely szükségképen megkövetelné tőlük, hogy házassági frigyükre az egyház áldását is kikérjék. (Úgy van! jobb felöl.) Tajay István: Ezután még több lesz, csakhogy legalizálva lesz. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Dániel Ernő: Azt gondolom, hogy ezen vázlatos adatokkal is elég anyagot nyújtottam annak megítélésére, hogy a házassági jog azon állapotban, a melyben az ma fennáll, tovább fenn nem tartható az ország igen vitális érdekeinek sérelme nélkül. Azonban ezzel nem mondhattam semmi újat. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a t. háznak már hosszú idő óta vannak több oly megnyilatkozásai, melyek e felfogást hirdetik. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen megnyilatkozások mindig a polgári házassággal voltak összekötve, és ezeknek eredete az, hogy a t. ház meg volt győződve arról, hogy a házassági jog, ágy a mint van, tovább fenn nem tartható. Ilyen megnyilatkozás volt az, midőn már 1868. október hó 20-án, minden pártnak felszólalói köwtelték a polgári házasságot. Ilyen megnyilatkozás volt az, midőn 1873. február 25-én a képviselőház Irányi Dániel indítványára elhatározta, hogy a kormány a, polgári házasság behozatalára utasíttassák. Ilyen megnyilatkozás volt az, midőn 1873. július 30-án a képviselőház, Deák Ferencz, hazánk nagy bölcsének felszólalása következtében úgy határozott, hogy utasíttassák a kormány az állam és egyház közötti viszony rendezésére, azon elvek alapján, a melyeket Deák Ferencz akkor kifejtett. Ilyen volt. az igazságügyminiszternek 1890. november 26 án tett nyilatkozata, mikor Irányi Dániel határozati javaslatával szemben azt kérte, hogy az re fogadtassék el, mert az eirységes házassági jog már munkában van, és azt a kormány elő fogja terjeszteni. (Úgy van! jobb felöl.) Ilyen volt a legpregnánsabb és legújabb nyilatkozata a háznak, midőn 1892-ben Irányi Dániel indít ványa folytán elhatározta, hogy a kormány utasíttassák a házat ságjog rendezése és a kötelező' polgári házasság behozatala iránti javaslattételre. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Mindezen adatokból csak azt akartam kivonni, hogy a képviselőház több mint 20 éve foglalkozott ezzel a kérdéssel, és hogy már több kormány tett e tekintetben a képviselőháznak határozott igét etet. (Igaz! Úgy van! jobbról.) Azonban meg kell még emlékeznem egy más körülményről, a mely ha nem is volt kizárólag befolyással ezen törvényjavaslatok benyújtására, mégis nagy mértékben siettette azoknak előterjesztését. Ezen körülmény visszanyúl az 1868:LIII. törvényczikkre, de határozott alakot azon rendelet folytán öltött, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1890. február 26-án adott ki. E fejlemény azon általános meggyőződést érlelte meg, hogy a vallásfelekezetek lelkészét oly funkeziókra, melyek az állam érdekében az állami törvények végrehajtására szükségesek, teljesen alkalmatlanok. A különféle vallásfelekezetek lelkészei ugyanis az által, hogy egyrészt az állam világi törvényeinek tartoztak megfelelni, másrészt pedig egyházuk törvényei alatt állanak, minthogy ezek közt gyakran eltérés van, mindannyiszor offieziórum kollizióba jutottak, mikor az állam és az egyház törvényei közt ellentét forog fenn. Olyan kolliziók eseté-