Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
302. országos filés 1894. febrnár 28-án, szerdán. 259 csak az ellen fogok hadakozni. (Élénk helyeslés a lál- és szélső baloldalon.) Ha annak daczára, hogy elvi álláspontom az, hogy a polgári házasságot szükségesnek tartom, még sem szavazom meg, erre nekem két indokom van. Az egyik indok az, hogy nem tartom alkalmasnak most az időt az ország nyugalma érdekében ezen javaslat megszavazására, a másik pedig az, hogy nem szavazom meg ennek a kormánynak, a melynek létalapját támadja meg, ha az meg nem szavaztatik, és én nagyobb ellenfelét hazámnak nem ismerem, mint azt a pártot. Thaly Kálmán: Kossuth nem azt mondja! Szalay Imre: Megfelelek t. képviselőtársam közbeszólására. Öt kérdem, hogy ha a felség a mi pártunkat hívná fel kormány alakítására, .... Thaly Kálmán: De nem hívja ám! Szalay Imre: .... ha a mostani kormány megbuknék, és akkor felhívna kormány alakítására bennünket, és ép akkor, mikor egy nagy harez van keletkezőben, ugyan Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak az lenne-e az első dolga, hogy lefejtse azt a sárga-fekete, közös hadseregbeli zsinórokat, vagy hogy az ellenséget megverje ? Thaly Kálmán: Lefejteni először a zsinórokat! Komáromban ezt tette Don Miguel is! (Zaj. Halljuk ' Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Szalay Imre: Azt hiszem, t. ház, hogy mindenki előtt, a ki az ország függetlenségét akarja, minden más dolognak el kell törpülnie azon főelv mellett, a mely Magyarország függetlenségére vezet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha gyönge szavam nem elegendő ezen elvek kifejtésére, adjon nyomatékot szavaimnak az, hogy egyike vagyok e pártban a legrégibb képviselőknek. És ha az alatt a húsz esztendő alatt meg tudtam állani mindig az elvek alapján, biztosítom a t. házat, hogy azok alapján fogok maradni ezentál is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mit t. képviselőtársam, a függetlenségi párt elnöke, Justh Gyula mondott, hát teljes szívből aláírom azokat a gyöngy szavakat, hogy ő előtte első a haza, és ő csak azután katholikus. Gyöngyszavak ezek, és én csak üdvözlöm őt e téren, de levonom belőle tovább is a konzequencziát: nekem nem szabadelvű szavak kellenek, nekem hazám függetlensége kell. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen, ha körültekintünk, a szabadelvű jelszavakkal már torkon felül vagyunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hová fog ez vezetni, hogy minden dolgot, a melyet én hazámra nézve veszélyesnek tartok, ezen jelszavak alatt akarnak elfogadtatni? Kérdem, ugyan az akasztást liberálisnak tartják-e vagy nem? (Derültség a balés szélsőbalon.) Lukács Gyula: Attól függ, kit akasztanak. (Élénk derültség.) Szalay Imre: T. ház! A régibb időben, mikor a büntető törvénykönyv megalkotása volt napirenden, akkor a halálbüntetés eltörlése mellett igen sokan felszólaltak; én gondolom, hogy azoknak legalább, a kik azt állították, a mit elmondani fogok, mégis igen sokban igazuk volt. Ugyanis azt mondták, hogy az állammik joga van azt a polgárt, a ki az összeségre veszélyes, tehát kártékony, ártalmatlanná tenni, hogy megóvja a nagy közönséget, hogy neki károkat ne csinálhasson. Ez liberális felfogás. De azt nekem be nem bizonyítja senkisem, hogy azt megölni is joga van. (Tetszés a szélsőbalon.) Azután, t. ház, gondolkodjunk egy kicsit a liberális szónak jelentőségen, mert végre a liberalizmus nem ezél, hanem eszköz bizonyos magasabb eszmék elérésére. Ha én a liberalizmus kérdését tekintem, kérdem, mi különbség van a szocziálizmusnak annyi meg annyi faja között, a melyeknek egyike azt mondja: az államban mindenkinek kötelessége dolgozni, itt heréket nem szabad tartani, hanem mindenki dolgozzék és keresse meg magának, a mire szüksége van. Ez liberális; de hova vezet? Ez vezet a Vaillant féle dinamitra, ha a vég konzequencziát levonjuk belőle. Azért kérem a t. házat, hogy ne dobálózunk örökösen a liberális jelszavakkal, hanem nézzük a dolgokat úgy, a mint voltaképen állanak, és a jelszavakból vetkőztessük ki. A kormány nem bírja pártjának többségét, mert hiszen ott hagyta egy nagy része. Körülnézett tehát, hol találhat szövetségest és meg is találta. Attól félek, hogy ez a kormány hasonlít e tekintetben Taaffe miniszterelnökhöz, a ki annak idején koalaczionális kormányt hozott létre; a különbség csak az, hogy a mi pártunk, szavazzon bár akár a polgári házasság ellen, akár mellette, és különösen az a része, a mely mellette fog szavazni és a mely az önök (A jobboldalra mutat.) szövetségtársa perhorreszkál minden olyan sápot, a melyet Taaffe adott a koalaczionális pártoknak. Hanem mást csinál az önök pártja, a szabadelvű párt behozta ide a trójai falovat, és nagyon félek, hogy az önök szándéka sikerülni fog és szétrobbantja ezt a pártot. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Ebben megerősít engem az is, hogy iákkor, ha itt a párttagok részéről az önök álláspontja értelmében történik hivatkozás: eszembe jut Aesopus meséje a hollóról és a rókáról, az önök tapsa és éljenzése az a hízelgés, melylyel a sajtot akarják elkaparítani. (Derültség és ellenmondás a szélsőbalon.) Nem tévesztenek meg engem azok 3;: i:
