Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

240 301. országos Illés 1894. február 27-én, kedden. ket. Megtette ezt a kormány mindig, a mikor meg volt szorulva, (Igás! Úgy van! bal felől.) megtette mindannyiszor, valahányszor látta, hogy valamely ténye, vagy eljárása az országban igen nagy felháborodást keltett; midőn látta, hogy az ellenzék ereje nagyon növekedik. Meg is kellett ezt tennie, mert az ellenzéknek hozzájárulása nélkül az adót és újonczokat meg sem szavazhatták volna neki, (Halljuk! Halljuk!) A kormány, mint udvari kanczelláriai kormány, alapjában mindig ugyanazon szellemben, az udvar szellemében kormányzott, űe épen azért, mivel egyes esetekben kénytelen volt az ellenzéknek differálni, külsőleg gyakran a legellentétesebb kormányzati rendszereket látta a világ. Lehet-e külsőleg nagyobb ellentétet képzelni, mint a milyen Mária Terézia és lí. József kormányzata közt volt? És mégis Mária Terézia kormányzásának második felében és 11. József kormányzásának első felében nemcsak ugyanazon udvari kanczellária vitte a kormányt ugyanazon referendáriusokkal, hanem még ugyanaz a kanczellár is működött; egy Esterházy. Lehet-e nagyobb ellentétet képzelni, mint lí. József és II. Lipót kormányzata közt? Külsőleg lehetetlen nagyobb ellentétet képzelni, és mégis ugyanazon kanczellária vitte az ügyeket, sőt ugyanaz a kanczellár működött II. József uralkodásának második felében, és II. Lipót uralkodásának első felében: egy Pálffy. Ferencz király kormányzatában három ellentétes kormányzati irányt láttunk, és mégis ugyanaz a kanczellária kormányzott és ugyanaz az aulikus párt támogatta folyvást. (Tetszés a baloldalon.) Ez természetes, mert az az irány, mely az udvart, az udvari kanczelláriát s így a kormányzatot voltakép vezette, mindig ugyanaz maradt, a központi hatalom növelése, az alkotmánynak lehető megszorítása és az osztrák érdekeknek Magyarország rovására való dédelgetése, és ha lehet, Magyarország beolvasztása. (Úgy van! a baloldalon.) Ezen egységes irányzat mellett maradhattak ugyanazon kanczellárok. Ezek engedhettek ugyan időről-időre ad captandam benevolentiam az oppozicziónak egyes konczessziókat, hogy ezek külsőleg új, más irányt mutassanak; de a voltaképeni irányzat mindig ugyanaz maradt. Ez örökös sztagnácziót eredményezett és teljesen lehetetlenné tett minden haladást. Ha az oppoziczió néha két lépéssel elííre kényszerítette a kormányt, mihelyt az oppoziczió ereje és a nemzet hangulata megernyedt: a kormány a legközelebbi alkalmat rögtön felhasználta, hogy három lépést tegyen visszafelé. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Maradt tehát az a rendszer, mely addig volt. Ez vitte végre nemzetünket ; oda, hogy 1848-ban végre kimondta, hogy ez pedig így tovább nem maradhat. (Halljuk! Halljuk!) Akkor létrejött aztán a parlamenti felelős kormányzati forma, a melynek lényegéhez tartozik, hogy egy ember egy elvet képviseljen és azzal álljon, vagy bukjék. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és széhő baloldalon.) E kormányzat lényegéhez tartozik, hogy saját eszméit, saját elveit minden ember és minden párt önmaga vigye át az életbe, önmaga alkalmazza a kormányzatban. (Élénk helyeslés a bal- es szélső baloldalon.) És pedig azért, mert csak így lehet az országnak biztosítéka arra nézve, hogy az eszmék és elvek, a melyek elfogadtattak, abban a szellemben és azon czélok szolgálatában fognak az életbe átvitetni, a melyekben fogalmazva lettek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csak így lehet elérni, hogy az eszmék és az elvek ki lesznek próbálva, hogy abban a szellemben végrehajtva, a melyben fogalmaztattak, valóban beválnak-e az életben ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E nélkül a kormányzatban garaneziát nyerni nem lehet. (Úgy van! bal felől.) De ezen kormányzati forma és annak ezen elvei az új alkotmányos érában teljesen ellenkező irányban lettek felhasználva, mert a t. kormánypárt és a reá támaszkodó kormány úgy lett szervezve, hogy az a párt és az arra támaszkodó kormány államéletüuk szervezetében ugyanazon funkeziót és ép úgy teljesíti, mint az 1848 előtti udvari kanczellária. (Hosszantartó, élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Pénzért és dicsőségért mindenre vállalkoznak. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Hodossy Imre: ... ugyanazt a funkeziót ugyanágy teljesíti, a melyet az udvari kanczellária az akkori udvari párttal együtt végzett. (Úgy van! bal felől.) Látszólag a legellentétesebb irányzatokat látjuk időről-időre, de lényegében ugyanazon politikai irányt, részben ugyanazokkal a kanczellárokkal és alkanczellárokkal, részben másokkal. (Tetszés a baloldalon. Mozgás jobbról.) A főirányzatot észreveszszük, és látjuk a véderőtörvénytőí kezdve, a sárga-fekete zászlón keresztül a kőszegi . . . (Élénk mozgás jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Thaly Kálmán: Ne tagadják, mert ez már igaz; a kétfejű sas a maguk madara. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hodossy Imre: ... és borossebesi beszédekig. (Mozgás jobb felől.) Szász Károly: Hát a Hentzi-szobor? (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Hodossy Imre: Arról majd talán a képviselő úr fog beszélni, és én szívesen meghall-