Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

801. orszAgos ülés 189*. február 37-én, kedden. 237 Engedje meg a t. ház, hogy a mint felekezeti szempontból meg kellett állanom a harczot önmagammal, őszintén bevallom, a végrehajtás tekintetében is mélyreható aggályaim voltak. En, ha ily radikális törvényt hozunk, megkövetelem azt, hogy a törvény a lehető legjobb legyen, de annál inkább megkövetelem, hogy a végrehajtása annál is jobb legyen. Én felvidéki képviselő vagyok, és szembeállítom az én ottani viszonyaimat az alvidék viszonyaival. Engedjenek meg egy példát. (Halljuk!) Trencsén megye majdnem egyenlő területű Békésmegyével. Trencsénmegyében van 258.000 lakos, Békésmegyében is 258.000 lakos van. Trencsénmegyében van 399 község, Békésmegyében 27. En, ki arról a vidékről való vagyok és in praxi a törvények végrehajtásának nehézségeit ismerem, s láttam, hogy sok törvény végrehajtása nehézségekbe ütközik, kénytelen voltam magamban azt a kérdést fölvetni: vájjon lehet-e ezt a törvényt helyesen végrehajtani? Magam is szerettem volna, ha lehetett volna ezzel a javaslattal összeköttetésbe hozni legalább a jegyzőségek államosítását. Ezt nyíltan bevallom, de e tekintetben is teljesen meg vagyok nyugtatva az által, hogy meggyőződtem a következők tekintetében, hogy az anyakönyvvezetés anyagi áldozata nem lesz nagy azon eredményhez képest, a melyet el fog érni, és azon rendkívüli szükséglethez képest, a melyet ki fog elégíteni. A mi illeti már most a vezetést magát, és az ellenőrzést, úgy tudom, ezen anyakönyvek folytonosan ellenőriztetni fognak, nevezetesen kezdetben ezen ellenőrzés folytonossága biztosítva lesz; ha a házassági akadályok tekinteté ben, a mi valószínű, mód találtatik, hogy azok felülbírálása szakavatottak által megejtetik, ha az eredetiek gondozása tekintetében teljes bizto sítékot találunk, ha — az én felvidéki nehezebb viszonyaim szempontjából — a községekre vonatkozólag ebből külön teher nem háramlik, ha a bevezetés ingyenessége kimondatik, akkor okvetlenül helyes lesz a végrehajtás. Nem akarom ezt bővebben indokolni. A mi viszonyaink közt utalhatok épen arra az esetre, a melyet említettem a vadházasságok tekintetében. Ezekben a községekben a keresztelés, az anyakönyvvezetés igen nehéz az illető más fel ekéz etilekre nézve, mert el kell vándorolniuk 5 óra járásnyira, t. ház, hogy saját papjuknál bevezettessék magukat. Az erdélyi viszonyok, mint hallottam, még szomorúbbak. Épen azért az állami anyakönyvvezetés okvetetlenül oly intézkedés, mely szintén nagyfontosságú szükséglete Magyarországnak, mint jogállamnak. Azt mondják, t. ház, hogy az ország némely része még nem érett meg erre a kérdésre. Én, mint a felvidék embere, a tót népről elmondhatom azt, hogy az józan világlátott nép. Ott. a valiástalanság nem fog elterjedni azért, mert a kötelező polgári házasságot hozzuk be. Látott az már más viszonyokat is, t. ház, és ha megnyugtatjuk, hogy a lelkiismereti szabadsága teljesen meg van óva, ha nem is lesz képes teljesen megérteni azt, hogy ebben a kérdésben magasabban fogunk állani, mint más nemzetek, — ez legalább az én meggyőződésem,— de elég érett arra, hogy ezzel a kérdéssel is számoljon. Különben, t. ház, nem egyedül a népről van itt szó, de azt hiszem, hogy Magyarország intelligenezíájáról, Széchenyinek azon 200 ezer magyarjáról — nem keresem a múltat, mint az előttem szólott t. képviselő úr, hanem értem mindazokat, a kik magyarnak érzik magukat — azon 200 ezer magyarról beszélek, a kik hivatva érzik magukat arra, hogy Magyarországot egységes magyar nemzetté kifejleszteni segítsék. Mondom, segítsék, mert ha Magyarországnak nincs meg az a hivatása, hogy Magyarország maradjon, akkor akár hozunk ily törvényeket, akár nem, Magyarország ezt a hivatását nem fogja teljesíthetni. En sürgős exigencziából azért szavazom meg a kötelező pob gári házasságot, mert azt állítom, hogy egyedül a családalapító szeretet képes azon válaszfalakat ledöndeni, a melyek társadalmunk kasztjait elválasztják. Kasztokat említek, t. ház, mert csakugyan azok. Ezeket le kell rombolni egyszer okvetlenül és ezzel nem prejudikálok a jövőnek, ha legrövidebb idő alatt megkezdjük az asszimilál ás folyamatát. T. képviselőház, én azon szempontból fogom fel a kérdést, hogy Magyarországon az igazi demokráczia tulaj dónk épen még nincs meg. Meg van az úrhatnámság; van egy jó nagy porczió sovinizmus, (Egy hang a szélső haloldalon: Az szükséges is!) de az igazi demokráczia nincs meg. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Smialovszky Valér: És megjegyzem, — s azt hiszem, bogy ez a javaslat t. ellenzőinek is tetszeni fog, — hogy 1867-ben sokat tettünk ugyan, a mit meg kellett tennünk, de nem tettük meg a szükséges segédeszközökkel, a szűk séges, szerves mellék-intézkedésekkel. De, t. ház, az egé^z társadalom, az ország majdnem összes rétegei csakugyan mozgósítva vannak, s ebből következik, hogy ezen honfentartó elemeket újra megállapítsuk, de már a modern követelmények szerint. Épen azért, t. ház, szeretném, ha az úihatnámságot, sovinizmust valahára az igazi demokráczia váltaná fel. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Befejezem beszédemet, t. ház, (Halljuk! Hall-