Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-301
230 301. orsíiíeos ülés 1894. február 27-én, kedden. kategóriába sorozta. De megfeledkezett a negyedikről, azoknak kategóriájáról, a kiknek eljárását a meggyőződés, a lelkiismeret és a kötelességérzet szabályozza. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Ezen kategóriába sorozom t. elvtársaimat és önmagamat is. (Élénk helyeslés a baloldalon) Istenben boldogult Irányi Dániel képviselő és a függetlenségi pártnak volt érdemes elnöke e házban évek során át minden évben indítványozta, sürgette a polgári házasság behozatalát, de a t. szabadelvű párt mindannyiszor egyhangúlag leszavazta. így történt ez a legutóbbi választásokat megelőző évben is. A ; megyék államosítása ellen kifejtett obstrukezió a képviselőház feloszlatását vöuta maga után, a választások pedig 1892. január havában ejtettek meg. Ezen választásoknál a szabadelvű párti képviselők gr. Szapáry Gyula képviselő úr, akkori miniszterelnök programmja alapján, mely a párt programmját is képezte, és annak erkölcsi befolyása mellett lettek megválasztva. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezen programúiban a köte lező polgári házasságról, sőt a polgári házasságról egyáltalában szó sem volt. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Sőt tekintettel arra, hogy esak nemrég visszautasítottuk Irányi Dániel törekvéseit, senki sem képzelte azt, hogy a míg mandátuma tartani fog, szó lehet róla. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Azon újabb időben felállított téves tant, hogy a szabadelvííség a polgári házasság eszméjét magában foglalná, kell visszautasítanom; mert ha a tan állana, akkor épen a t. szabadelvű párt, melynek én is tagja voltam, évek során át visszautasítva a polgári házasságra irányuló törekvéseket, a szabadelvű megnevezést nem jogosan használta volna. (Élénk helyeslés bal felöl.) 1892-ik év vége felé, néhány hónappal a megejtett választások után, egy nem várt fordulat állott be: Irányi Dániel eszméje úgyszólván 24 óra alatt megérett. A Budapesten jelen volt szabadelvű képviselők egy része a polgári házasság zászlaját kibontotta és gr. Szapáry Gyula a pronunesiamentonak áldozata lett, az új kormány pedig a kötelező polgári házassághoz tárczáját kötötte. Bessenyey Ferencz: És mi elfogadtuk! Gr. Pongrácz Károly: T. ház! Én akkor Budapesten nem voltam, de a mint megérkeztem, mindjárt megjelentem a szabadelvű körben, és az első értekezleten kijelentettem, hogy a polgári házasságot elvben ugyan elfogadom, . . . (Egy hang a jobboldalon: De a gyakorlatban nem! Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! bal felől.) . . . de annak megszavazását a beterjesztendő törvényjavaslatok tartalmától teszem fiiggíSvé, hangsúlyozva, hogy olyan javaslathoz, a mely bármely felekezet hitelveit, jogait, vagy a hivek vallásos érzületét sérti, hozzájárulni nem fogok, hanem levonom a konzeqiiencziákat: a pártból kilépek. A beterjesztett törvényjavaslat vallásos érzületemet sérti és ezen lépésre kényszeritett. Bevallom, t. ház, hogy nehezen léptem ki abból a pártból, a hol évek során át küzdöttem, hol sokan visszamaradtak, kikhez őszinte rokonszenv, barátság és tisztelet fűz. Igen sajnálom, hogy ezen párt, a melyet mindig a haza és a trón szilárd támaszának tartottam, Mikszáth Kálmán: Az is! Gr. Pongráez Károly:.... letérve a szabadelvííség biztos ösvényéről, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondás jobb felöl.) . . . . a radikalizmus viharos tengerén evezve olyan szirt felé viszi az állam hajóját, a hol annak okvetlenül el kell merülnie. (Úgy van! bal felől.) Ennyit voltam kénytelen előrebocsátani, csak azért, hogy a sok mende-mondával, irkafirkával szemben politikai magatartásomat igazoljam. (Helyeslés bal felől.) Azok, a kik képviseltetésükkel megbíztak, veiem egyetértenek, s ekkép emelt fővel mondhatom, hogy az én állásom a korrekt. (Úgy van! bal felől) S most röviden a tárgyhoz szólok. Frigyes, a poroszok nagy kiráya, egy alkalommal így nyilatkozott: Miattam mindenki a saját szabása szerint üdvözülhet. Magyarországon is mindenki a saját szabása szerint üdvözülhetett. Midőn gr. Csáky Albin állott a vallás- és közoktatási ügyek élére, a hírhedt elkeresztelési rendeletet bocsátotta ki. Ez által az amúgy is gyúlékony anyagba égő fáklyát dobott. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) A nagy német költő azt mondja: A gonosz tett átka, hogy folyton szaporodva, csak gonoszat szül. Az elkeresztelési rendelet teremtette az anyakönyvvezetésre irányuló javaslatot. Ebből le f t a reczepezió, mely megengedi a keresztyének áttérését a zsidó vallásra, a szabad vallásgyakorlatról szóló törvényjavaslat, mely . megteremti a felekezetnélkűliséget, és a kötelező polgári házasságról szóló javaslatot. Követni fogják, ha így haladunk, gyors sn-rendbeu az istenség eltörlése, a valótlanság törvénybe iktatása, az anarchia és a dinamit. (Úgy van! a középen. Élénk derültség a jobb- és a szélső bal oldalon.) Ez a törvényjavaslat tehát, mely a kedélyeket országszerte felizgatta és a kultur harezhoz vezetett, nem a közszükség és érzület kifolyása, hanem sajnos elhamarkodás keserű gyümölcse. (Úgy van! bal felöl.) T. ház! Én minden szabadelvű fejlődésnek hív c.
