Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

801 orsiágos niós 18í>4, és akkor senki se mondhatja majd: mégis íurcsa, hogy valaki úgy osz?za be a törvényjavaslat feletti bírálatát, hogy a páros napokon mellette van, a páratlan napokon pedig ellene. (Élénk derültség a szélsőbalon és jobb felől.) Természetes, hogy ha valaki egyszer beleéli magát az ily szereple, akkor az annyira a vérébe megy, hogy mindig kifogást kell találnia, akármilyen helyes is a javaslat, akármily igaz ságok vannak is benne lefektetve, mert oly kormánytól jön, melylyel ellentétben van, a mint hogy én is a leghatározottabban ég meggyőződésből ellene vagyok. (Nevetés bal felöl.) Bocsánatot, de ha arról a részről, a melyről most nevetés kísért, elismerést hallottam volna, szégyelném eljárásomat. (Helyeslés a szélsőbalon és a jobboldalon.) T. ház! Itt megint egy bonmot, egy megtörtént eset jut az eszembe, melyet azon esetre akarok alkalmazni, mikor valakinek az a czélja, hogy csak kritizáljon, akár van rá ok, akár nincs. (Halljuk! Halljuk!) Azon időben, mikor szabad sajtó még nem volt, a czenzorok azt hitték, hogy csak úgy felelnek meg hivatásuknak, ha mindenbe kelekötnek. Boldogult Frankenbmg Adolf az »Életképek«-ben egy beszélyt akart egyszer közölni, a melyiknek hőse egy báró volt, a ki egyúttal gazember. A czenzor megnézte s azt mondta; A gazember, az maradhat, az ellen nincs kifogásom, de a bárót már nem tűröm, vagy paraszt legyen, vagy a legjobb esetben nemes, de azt már nem enge dem, hogy az az ember báró legyen. (Hosszas derültség.) Elnök: Csendet kérek. Komjáthy Béla: Beszédéből én számtalan tételt tudnék kiszakítani s azokról nézetemet elmondani, de nem akarom a ház türelmét anynyira igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csak néhány rövid megjegyzést "teszek, melyeket kötelességem megtenni, mert az irányban az igazságügyi bizottságban annak idején állást foglaltam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza képviselő úr, különösen három szempontot emelt ki, a melyek alapján ő — mert a transzakcziót, azt mondta, nem ismeri — a javasb tot olyannak tartja, hogy azt el nem fogadhatja. Ezek egyike a véderő, vagyis a katonai házasságok dolga, a második a horvát kérdés, a harmadik az uralkodó ház házassági joga. Ha a véderő-íörvény módosításáról, a magyar hadsereg felállításáról volna ma szó, senki sem lenne lelkesebb hive annak, hogy azt meghonosítsuk, mint épen én, hanem megvallom, felemelkedni oda nem tudok, — hiszem, hogy az az én hibám, — hogy a házassági jogról szóló törvényjavaslatban igyekezzem én az egész véderötörKÉPVH. NAPLÓ. 1802-97 XVT. KÖTET. február 27-én. kedden. gg5 vényt megoldani. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbalon.) A törvényjavaslatnak a véderő-törvényre való hivatkozása tisztán és kizárólag egy létező törvényre való hivatkozás, melynek érvénye a józan logika szerint, a melylyel, hiába, mindenkinek meg kell alkudnia, csak addig tart, mig a véderőtörvény hatályát nem veszti. A mi pedig azon kifogásokat illeti, hogy mik épen lehet épen a mi pártunk részéről azt mondani, hogy mi egy idegen hatóság, a katonai hatóság beleegyezésétől tegyük függővé a házasság megköthetését, miképen egyezhetünk abba bele, hogy szankcziót követeljenek az egyesektől, ha házasságot kötnek, nekem ezek ellen kifogásom csak annyiban van, mert ezen rendszabályok nem az önálló magyar hadseregnél vannak érvényben. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy épen a helyes védelem és támadás szempontjából, ha elérkezik az idő,— pedig hiszem, hogy el fog érkezni, — midőn az önálló magyar hadsereget felállíthatjuk, ha más nem akad, én leszek az, ha itt leszek, és jogom lesz hozzá, a ki indítványozni fogom, hogy a katonai kötelékben állóknak a könnyelmű házasságkötéseket épen a haza védelme szempontjából ne engedjük meg, hanem hogy azokat feltételekhez kössük. (Mozgás a szélsőbálon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Épen úgy vagyok a horvát kérdéssel is. Hiszen, ha most az 1868-iki törvényekről volna Szó, én — nem csinálok belőle titkot — azt a fehér lapot nem adnám oda, mert drága testvéreink igen sokba kerülnek és az ellenérték, a melyet kapunk, nem egészen equivaleiiS azzal, a mit értük fizetünk. Erről azonban ma nem beszélhetünk és kérdem, vájjon hazájának szolgálatot tenne-e az, a ki Horvátország és mi köztünk a viszály magvát most elhinteni akarná? (Tetszés jobb felöl.) Nekem az a törekvésem, hogy a békés egyetértésben és a hazaszeretetben egyek legyünk és ezért ezt a kérdést bolygatni ma sem időszerűnek, sem megengedhetőnek nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez így van, akkor szerintem a törvényjavaslat más álláspontot, mint azt, a melyet elfoglalt, el sem foglalhat, mert a létező törvények alapján járván el, midőn ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, abba azon törvények intézkedéseit felvenni kötelessége volt. T. képviselőház! Van még számos dolog, a melyet felhoztak, de én azokra kiterjeszkedni nem akarok. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a a szélsőbalon: Hát a királyi háznak házassági joga ?!) A mi a királyi család házassági jogát illeti, minthogy erre figyelmeztetnek, erre nézve az igazságügyi bizottságban elmondtam nézetemet, t. i, hogy mindaddig, mig mi Ausztriával a •ii